Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-114

328 114. országos ülés májas 2. 1879. variátiója akar lenni azon mondatnak: „Die Donau ist ein deutscher Strom bis zum schwarzen Meer", akkor bocsánatot kérek, bármennyire tiszteljem is a nemzetiségek jogegyenlőségét, de ezen tiszteletem mellett is ellene fogok állani azou aspiratióknak testtel, lélekkel, minden erőm­mel. {Helyeslés.) Igen, t. barátom, Román Sándor felemlítette azt is, hogy mi újabb időben oly intézményeket létesítünk, a melyek arra valók, hogy a magyar nemzet praeponderantiáját mindenesetre, bármely viszonyok köztt biztosítsák. Én abban, ha ezt csakugyan tennők, semnd olyast nem látnék, a mi kárhoztatandó lenne. O felhozta példának a virilistákat, de ezt nem választotta szerencsésen. Mutassanak nekem a tisztelt képviselő urak a múlt időben, mutassanak a jelenben egyetlen­egy törvényt vagy törvényes intézkedést, a mely nemzetiségi szempontból csorbította volna az egyenlő jogosultságot; mutassák ki a régi időből, hogy nem voltak-e mágnások, főpapok, nemesek, polgárok mindenféle zsellérek mindenféle nemzeti­ségből és hogy bármely nemzetiségből lett volna is valaki, nem ugyanazon jogot élvezte-e, mint a magyar ajkú ember hasonló polgári állásban ? és ha rátekintenek ők a múlt maradványára, a jelenlegi főrendiházra, ott is ugyanezen tapasztalást fogják tenni, és ha nézzük a mai virilistákat, ott is azt találjuk, hogy a vagyon és adófizetés, de nem a nemzetiség teszi a különbséget. Igaz, hogy a vagyonos rész, — bármely nemzetiséghez tar­tozik, a conservativismus bizonyos jellegével bir. Abban egyetértek Dimitrievics t. képviselő­társammal, ho2;v erre a couservativismusra szűk­ség van, de azt merem állítani, hogy a művelt emberek, példának okáért önök, a kik megtanul­tak magyarul, sohasem fognak félni attól, hogy ezért saját nemzetiségükből kivetkőztetnek, és ha oda fogják vinni a dolgot, hogy az alsóbb nép­osztály tanulja meg a saját anyanyelvét, de tanulja meg a mellett a magyar nyelvet is, amely megnyitja fiai előtt az utat a magasabb polezra: mind saját véreiknek, mind a hazának jó szol­gálatot fognak tenni. [Elénk helyeslés és tetszés.) Ezen törvényjavaslat nem megtámadása a nemzetiségeknek, nem alázza le azokat, hanem — véleményem szerint — azon lehetőséget adja meg, hogy mindenki az országban az adott jogo­kat saját maga gyakorolhassa és ne legyen kénytelen tolmácshoz fordulni. Azért a törvény­javaslatot úgy, a mint van, elfogadom. {Elénk helyeslés) Papp György: T. ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslattal szemben én már akkor állást foglaltam, midőn a függetlenségi pártból azért, mert abban ennek előterjesztése megsür­gettetni elhatároztatott; kilépni voltam kénytelen: önként következik, hogy azt most, midőn tár­gyalás alá került, el nem fogadom. Mielőtt azonban érveimet, melyekre meg­győződésemet állapítottam, előterjeszteném : en­gedje meg a t. ház, hogy a tárgyalás folyamán fölszólalt némely képviselő uraknak röviden reflectálbassak. Legelsőbben is az épen előttem fölszólalt Ivánka képviselő urnak akarok reflectálni. 0 ugyanis Hoffgräíf képviselő urnak válaszolva, azt monda, hogy az igaz, mit Hoffgräff állított, miután az megtörténik igen gyakran, hogy a nem-magyar állampolgárok kénytelenek mért­földekre vándorolni, mig a nekik magyar nyelven kiadott igazságszolgáltatási vagy közigazgatási okmányokat magyarul tudó egyén által magok­nak megmagyáraztathatják — és ebből Ivánka tir azon conclusióra jut, hogy épen azért kell a magyar nyelvet mindenkinek megtanulni. Ha a t. képviselő ur azon álláspontra helyezkedik, hogy az állam és abban a nem magyar nemzetiségek vannak a magyar hivatal­nokokért és nem a hivatalnokok az állam pol­gáraiért, ezt azonban nem hiszem, hogy a t. kép­viselő ur állítsa, hanem reménylem, hogy el­fogadja az én megfordított álláspontomat, a mely szerint a hivatalnokok vannak az állampolgárok­ért —• és abban az esetben ezen úgy kell és lehet segíteni, hogy az illet'ík, kik a népnek igazságot szolgáltatnak és közigazgatnak, kötele­sek a nép nyelvét tudni. Továbbá állította a képviselő ur azt, hogy Magyarországon soha a nemmagyar nemzeti­ségek nem voltak elnyomva és ezt azon példával illustrálta, hogy a nemmagyar nemzetiségeknek is voltak nemeseik, igen, t. képviselő ur; épen ebben rejlett a nagy szerencsétlenség, mert a volt nemesek csak épen kihajtottak,mint díszes növények, az illető nemzet testéből, hogy azután róla le­vágva, tőle elpusztítva, idegen érdekeknek állja­nak szolgálatába, mely nem ritkán eredeti tör­zsük eltiprásáig terjedt. Csoda, t. képviselő ur, hogy az annyit nyesett és vagdalt törzs végkép ki nem száradt. A mélyen t. elnök ur Zay képviselőtársam felszólalása után szükségesnek találta figyelmez­tetni a képviselő urat és kérni a házat a tár­gyalás folyama alatt a mérsékletre és további tárgyalás alatt a békülékeny szellem szem előtt tartására, nehogy, mint monda: a különböző nemzetiségek köztt a jó egyetértés megzavar­| tassék. Valóban irigylésre méltó az igen t. elnök ur boldogsága, ha azt hiszi, hogy a nem magyar nemzetiségek elnémítása és jelenlegi hallgatása, azok megelégedését és boldogságát jelenti. I Ha hiszi, hogy az alkotmányos törvény­| hozás eddigi eredményei, minők a sok közöl: a

Next

/
Thumbnails
Contents