Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-114

3lg 114. országos ülés május 2. 1879. mikor hivatási kötelességeikben jártak eb tanúsítani mindig kötelességöknek tartották ; a társadalmi életben, azaz mikor nem voltak hivatási eljárásban, pedig mindenki tudta, hogy a hivatalnok vele csakis egyenjogúságot bir, születésből eredett úgynevezett nemességi, armalis vagy donationalis nemesség utján szerzett rangból semmiféle megkülönböztetést senki is a szászok között igénybe nem vehetett, s senkinek is a jogegyenlőségét törvényből kifolyólag nem sérthette, a nemes ember ott minden adókat és rovatalakat, véderőt, úgy hordozni köteles volt, mint a nem nemes egyenjogú polgártársa, ott különbség nem lévén a kettő között. Hogy 1876 előtt és annak utána minő rend volt és van a vármegyéken, azt fejtegetni szükség felettinek tartom. Daczára annak, hogy mind a volt erdélyi 1848-iki, mind a magyarországi azidei pozsonyi országgyűlések, Erdélynek Magyarországgal lett egyesülése előtti Erdélynek külön jogai, a menynyiben azok Magyarországgal való egyesülésnek ellenére nem leimének, törvények által s ezek alapján még az 1868-ban hozott törvények által is a királyföldnek jogai némileg és nevezetesen a szász nemzeti egyetem iránt biztosítva lettek; még is mi történt? az, hogy a szászoknak összes jogait — ámbár, hogy azok sem az egyesülésnek Magyarországgal a legkisebb irányban is ellenére nem voltak, sem pedig senkinek jogait, a valóságos jogegyenlőségre lévén fektetve azok, nem sértették; de sokkal szabadelvüebbek voltak Magyarország ezidei alkotmányánál — az 1876-iki törvény által eltörölte, a királyföldet feldarabolván, több meg}

r

ékkel egyesítette, s az által a szászok között eleitől fogva meggyökerezett rendet, a megyéken a különbféle elemek között uralkodott rendetlenséggel felváltatta s az által az némely helyit elégedetlenséget szült, a saját nyelve, a törvény által is biztosított német nyelv használatában pedig megakadályozta, ámbár, hogy az álladaíomnak legkevésbbé is ellenére nem volt és legkönnyebben összefértek volna, a mint az hét századon keresztül mégis történt; az 1848. és 1868-ban is törvények által az 1791-ik minőségbe biztosított szász egyetemet pedig levetkeztetvén minden biztosított jogától, egy közönséges tisztartóságra átváltoztatta. Hogy ily körülmények köztt nagy elégültséget nem lehetett várni a szászoktól, az természetes. Az 1868-iki nemzetiségi törvény megvan. De hogyan van gyakorlatban, azt elmondották mások. Legyen szabad hozzá tennem csak azt, hogy azon nemzet, mely eddig saját nyelvén kapta a rendeleteket, most magyar nyelven kap minden irományt. Mi következik ebből ? Az, hogy a ki a maga jogait ezentúl védeni akarja, többnyire egy mértföldnyire kell mennie, és oly egyénhez kell fordulnia, a ki birja a magyar nyelvet. De sokszor megtörténik, hogy a szegény földmíves ember megteszi a sok költséget és utat, s némelykor megtörténik, hogy az álítóllagos magyarul tudó egyén az iromány fogalmát félreértvén, egészen az ellenkezőt magyarázza ki az irománynak, mint a mit tartalmaz; vagy pedig az illető érdekelt betegség vagy más akadályok miatt a mértföldnyi utat nem tehetvén meg, kifogy a törvénytől megszabott orvoslási időből, és utoljára megkárosittatik, mig, ha az 1868-iki ez iránti törvény szigorúan megtartatnék, s erre az igen tisztelt kormány által a szükséges figyelem fordíttatnék, a nem magyar ajkú polgárok általában, nevezetesen pedig a szászok számtalan károktól s költségektől megmentetnének, és az ez iránti megelégedeti enségnek eleje vétetvén, a közös hazába az egyetértés egyszerre helyre lenne állítva. A hazában lévő különféle nemzetiségek közötti egyetértés és testvériség helyreállításával a belbéke megszületuék, az által a közös haza erősödvén — a mire pedig ily válságos viszonyok és körülményeknél elkerülhetlen szükség levén — külfelé nem csak több erőt lenne képes kifejteni, hanem igy tiszteletre méltó helyet, a külnemzetek, s akár kivel szemben is elfoglalni, erre erősen volt szükség. Hogy ha a belbéke megszületik, akkor a külnemzetekkel, de akárkivel szemben Magyarország egy őt megillető és tiszteletre méltó helyet lenne képes a nemzetek sorában elfoglalni — De, t. ház, valahányszor a szászok ezen kölcsönös szerződéseken és törvényeken alapuló jogaikat, kiváltságaikat, szabadságaikat. Elnök {csenget): Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, én már nagyon régen hallgatom a t. képviselő ur előadását, mindig igyekeztem némi összefüggést beszédében és a szőnyegen levő tárgy között megtalálni, megvallom azonban, hogy minden erőködés daczára ez nem sikerült. Ennélfogva bátorkodom a t. képviselő urat felszólítani, méltóztassék magánál a tárgynál maradni és a tárgyhoz szólani. (Helyeslés.) Hoffgräfif János: Engedelmet kérek, mindjárt befejezem beszédemet, de ezeknek .előadása nagyon szükséges álláspontom jelzésére, méltóztassanak megengedni, hogy kifejthessem indokaimat. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, valahányszor a szászok ezen egyenjogúságon alapuló szabadságaikat védték, örökké, — nagy sajnálattal kell mondanom, — örökké azzal lettek vádolva, hogy ők ezen magyar államnak ellenségei, hogy kifelé gravitálnak. Én, t. ház, magam és elvbarátaim és merem mondani, az egész szász nemzetiség nevében ez ellen tiltakozom, és alaptalan vádnak nyilvánítom