Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-114
114. országos üléi és bátor vagyok nyilvánítani, hogy széles Magyar- J országon a szászok épen oly hűséges polgárai e hazának, mint akármelyik nemzetiség, még a magyarajkuakat sem véve ki, és méltán versenyezhet azzal is. Mert midőn a szászok régi szerződésekben biztosított jogaikat nyerték és ide betelepittettek, az a korona oltalmasásáért törtéüt. A szászok meg voltak szokva a rendes adókat ezen államnak teljesíteni, hogy pedig kötelességüket híven teljesítették, arról több dicsérő levelök van magyar királyok és erdélyi fejedelmektől, de bizonyítja továbbá azon tény, hogy sok várost, községeket építettek, azokat erődökkel, várakkal I ellátták és a régi zavaros időkben a koronát és | az országot híven őrizték és sok magyar család i menhelyet talált nálok. A mely nemzet igy jár j el, azt jogosan az állam iránti ellenséges indu- ! lattal nem lehet vádolni. Jól tudják a szászok, | hogy kifelé nem gravitálhatnak, mert onnan semmiféle segély nem jöhet, de nem is kívánják: ! de abból, hogy ha ők jogaikat a törvények j keretén belől Őrizik, nem lehet következtetni, hogy ők ellenségei lennének a hazának. A szá- \ szók azt is jól tudják, hogy az 1868. törvény j szerint, valamennyi nemzetiség ezen ország- I ban politikai tekintetben az egységes magyar j nemzetet képezi és tudják ezek, hogy ők e i nemzet keretébe tartoznak, de tudják azt is, j hogy itt valamennyi nemzetiség egyenlő joggal I bir és itt már csupán azon szerencsés állapota j van, az általam különbenigen tisztelt magyar nemzetiségnek, hogy az ő nyelve egyszersmind az állam nyelve is. Én a t. magyar nemzetiség hegemóniáját ez országban el is ismerem, de csak ugy, hogy a többi nemzetiség jogait respectálja. Midőn azon általam táplált meggyőződésnek j kifejezést adni szerencsém van, hogy a t. magyar [ nemzet legalább azt, mit a maga részére jogos- I nak talál, másokra is méltányosnak fogja találni, ; hivatkozom egy igen t. magyarajkú képviselőre, ki az ünnepek előtt a Szlavonországba keblezett néhány magyar község érdekében felszólalt s követelte, hogy azok ne horvátizáltassanak el. | Felszólalását én is pártolom s reménylem, hogy I a t. ház méltányos lesz az én nemzetiségem iránt is. Visszatérve a népoktatási törvényjavaslatra, a következőkben indokolom az általam elmondottakat. Elismerem, hogy a haza minden polgárára nézve hasznos az állam nyelvének tudása, de ugy vagyok meggyőződve, hogy e czélt az előttünk fekvő törvényjavaslattal elérni nem lehet. Én gyakorlati oldalát veszem a dolognak. Először azt mondottam, hogy káros a nem magyarajkúak népnevelésére. Én ezt igazolom a követ- j kezőkkel. Köztudomású, hogy a népiskolákban J május 2. 1879. 319 a 6 —12 éves gyermekeket az iskolai idő alatt alig lehet annyira vinni, hogy irni, olvasni s kevés vallástant, földrajzot s történelmet tanuljanak ; hogy valamit fogalmazni tudjon, a legszorgalmasabb tanító sem tudja annyira vinni. Ha már most 5 — 6 órát minden héten, vagy ha csak kettőt is elveszünk a magyar nyelv tanítására, ez a többi tárgyakban hátramaradást fog okozni. De nem szabad a gyermeket túlságosan megerőltetni sem. A tudósok kimutatták már, hogy a túlságos sok tantárgy épen az ellenkező eredményt idézi elő ; hogy egy hat éves gyermek grammatice megtanulhassa a mag}"ar nyelvet, azt képzelni sem lehet, és ha már meg is tanul olvasni, mihelyt felnő, azt is elfelejti. Az lesz ennek következése, hogy sem a magyar nyelvet, sem anyanyelvét nem fogja tanulni, a mi nem előhaladás, hanem hátramaradás. De lehetetlenség is ezen törvény kivitele. A törvényjavaslatban az van, hogy azon tanítók, kik a magyar nyelvet nem birják annyira, hogy azt taníthassák, négy esztendő lefolytával elmozdítandók. Ezen tanítók azonban decretummal vannak alkalmazva saját hitfelekezetük által, melyek jogosítva voltak előre megmondani nekik, hogy miféle tantárgyakban kötelesek ők a népiskolák tanulóit nevelni. Már most, ha azokat elmozdítjuk, földönfutókká teszszük őket csal adóstul, vájjon czélszerü-e és az ország érdekében lesz az? azt gondolom, hogy semmiesetre sem. A szász nemzetiség körében legalább is 250 népiskola van; mindegyikében legalább két tanító van alkalmazva, nagyobb községekben 3 — 5 tanító is, de én, átlag csak kettőt veszek fel, ha mi azt a törvényt szigorúan keresztül akarjuk vinni, 500 család van tönkre téve. Mi lesz ezekből? A felekezet nincs azon helyzetben, hogy ezeknek nyugdíjt adjon, vagy pedig az évi fizetést kiadhassa. Mert hiszen az afféle népiskolákat a községek ugy tartják fenn, hogy a szegény emberek saját zsebökből fizetik a tanítókat. Ebből tehát azt következtetem, hogy lehetetlen nálunk ezen törvényjavaslatot kivinni. Még az az indok is van a törvényjavaslatban, hogy 3—4 év alatt meg lehet tanulni a magyar nyelvet annyira, hogy azt a népiskolában elő lehessen adni; én azt hiszem, kevesen lesznek ezen véleményen. Nem is lehetséges az, hogy férfikort elért tanító ennyi idő alatt megtanulhassa, mert már a példabeszéd is azt mondja; hogy: „a mit Jancsi nem tanul meg, azt János sem fogja soha megtanulhatni." Ez a közéletből merített tapasztalat. Igaz, hogy vannak kivételek, de, t. ház, a törvényt nem a kivételekhez, hanem az általánossághoz kell alkalmazni. De negyedszer, mint mondtam, az eddigi törvényekbe is ütközik és azt leszek bátor be-