Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-114

114. országos ülés május 2. 1879. 3^7 Ne féltsék, uraim, saját nemzetiségüket és annak érdekeit ezen javaslattól, a mely azokat nem bántja, még csak nem is érinti; ne féltsék a magyar nemzettől sem, a melynek számaránya sem veszélyes önökre, a melyet nem bánt hódítási, terjeszkedési viszketeg, mint a keleti szomszédok kisebb, nagyobb, legkisebb, legnagyobb államait, — és a mily őszinte rokonszenvvei kiséri a kebelében élő nemzetiségek kultur-törekvéseit, mert azokban önmagára nézve veszélyt nem lát, sőt inkább óhajtása az, hogy a hazában élő minden nemzetiség lehetőleg mívelődjék és kifejlődjék. De féltsék nemzetiségöket és saját jól felfogott érdekeiket, a melyeket itt az országban háborítlanul őrizhetnek, ápolhatnak, de féltsék saját szabadságukat, melyet ők bizton élvezhetnek, azon hatalomtól, a melyet Polit képviselő ur látott jónak emlékezetünkbe idézni, s a melynek, mint Lengyelország példája és a legújabb események is bizonyítják, akár ellenségeskedése, akár barátsága, akár támadása, akár ölelése egyaránt veszélyes a szabadságra nézve. Elfogadom a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául. {Elénk helyeslés.) Mocsáry Lajos: T. ház! Szavam elferdítésének helyreigazítása végett kérek egy pár szót. (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársain tiltakozni méltóztatott azon passusa ellen beszédemnek, a melyben mondám: „tudom, hogy vannak sokan, kik hasonlóan gondolkodnak velem, de nézeteiket e házban nyilvánítani nem merik." Bocsánat, nem ezt mondottam, hanem mondottam azt: „tudom, hogy vannak sokan, kik hasonlóan gondolkodnak velem, de nézeteiket e házban nyilvánítani, nem mondom, hogy nem merik, hanem azt nyilvánítani opportunusnak nem tartják." Hoffgräff János: Engedje meg a t. ház, hogy én is igénybe vegyem a t. ház becses türelmét, és a kérdésben levő törvényjavaslat iránti nézetemet rövideden megmondhassan, előadhassam és kifejthessen. ígérem, hogy nem fogok visszaélni a t. ház engedelmével. (Halljuk!) En t. ház, mint nem magyar ajkú, szász nemzetiségű képviselő, de mint Magyarország polgára, ezen törvényjavaslatot nem pártolhatom, még pedig a következendő okokból. Elsőben azért, mert ezen törvényjavaslatot, ha behozatik, a népnevelésre nézve, főleg a nem magyar ajkú nemzetiségeknél károsnak tartom. Másodszor azért, mert e törvényjavaslat, ha törvénynyé válik, czélra nem fog vezetni. Harmadszor azért, mert nehézségekkel és lehetetlenségekkel küzd a kivitelre nézve és negyedszer azért, mert a hitfelekezeti önkormányzatba, autonómiába vág és azt megsemmisíti. T. házS Mielőtt ezen okokat kifejteném, álláspontom jelzéséül és némely aggodalmak elhárításául legyen szabad nekem a multakra is visszatérni, történelemre is hivatkozni. Ugyanis a szász nemzetnek, kölcsönös szerződéseken alapuló, a boldogult magyar királyoktól kapott iogai és kiváltságai ezen házban az utóbbi időben nem találtak oly elismerésre, a milyent a szász nemzet várt volna, A szász nemzetnek joga municipális törvényeken és mint mondám, kölcsönös szerződéseken alapul. Azok az általános szabadságot védték és nevezetesen a polgári egyenjogúságban találták elveiket és ezeket még az 1848-bau bekövetkezett mozgalmak, a melyek az egyenjogúságért küzdettek, sem tudták megingatni; holott Európában több nevezetes állam alapos gyökeres elveiben meg volt ingatva, mondom, nem tudták megingatni, mert ez a polgári jogegyenlőségben gyökerezett már századokon át és ezen polgári egyenlőségnél fogva nem volt okuk, hogy ez ellen valaki küzdjön; mig azonban századokon át küzdöttek nemzetek Európában, hogy oly szabadságot kaphassanak, a milyen a szászoké volt. És ezt csupán csak 1848-ban, ezen mozgalmak következtében nyerhették meg, ezeknek szüleménye volt az. Ez az egyenjogúság a szász nemzet között meg volt honosuiva, mindenkinek vérébe volt öntve, azt onnan kiirtani nem lehetett. A szász nemzet közit különbség egyáltalában nem volt, hanem a szellemi műveltség előtt mindenki meghajolt. Ezt tartotta legfőbb erénynek; ezt is csak akkor, ha erkölcsiséggel párosult, s azért a nemzet mívelt és erkölcsös férfiúit a tiszti és papi pályákon a választásoknál erkölcsi kötelességének ismerte e hivatalokba való emelése által kitüntetni. Eleitől fogva igyekezett a szász nemzet a culturát mind az általános szellemi míveltség, mind pedig a nemzeti gazdasági téren a hazában ápolni és terjeszteni. E végre a 12-ik adban lett bevándorlások óta a szászok főfeladatuknak tartották a szellemi mívelíségre, nevezetesen a népnevelésre és papságra elszánt íjakat, évenként a külországi, németországi, svéd és austriai egyetemekre további kiképezhetésük czéljából kiküldeni és azok által, mindmegannyi pionírjai által, a míveltséget a hazába átplántálni, a külfölddel a míveltség terén versenyezvén és előhaladván. Ez okból a szász nemzet a maga municipálitása keretében maga rendezte magát, s igy sikerült az, hogy eleitől fogva mind a városaikba, mind pedig a falusi községekbe a legnagyobb rendet, mind a közéletben, mind pedig minden társadalmi téren lehetett észlelni és arról meg is győződni. A személy- és vagyon- bátorság ott soha is megingatva nem volt, választott hivatalnokaikkal szemben az érdemlett tiszteletet, nevezetesen