Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-114

316 114. országos ülés május 2. 1879. oknál fogva is ezen természetes feltételeket, elfogja veszíteni minden törvény daczára ezen természetes jogát és befolyását is és ez át fog szállani azon nemzetiségre is, a mely ezen természetes feltételek birtokában ]esz. De addig, t. ház, mig a magyar nemzet az ezredéves magyar államban ezen természetes joggal és befolyással bir: addig ne követeljék tőlünk azon kevesen — ismétlem, hogy kevesen, mert a nemzetiségeknek túlnyomó többsége büszkén vallja magát magyar polgárnak, és őszintén szereti hazáját — addig ne követeljék tőlünk azon kevesen, a kik idegeneknek érzik magukat közttünk, hogy az ő kedvökért mi is idegenek legyünk saját hazánkban ; ne követeljék azt ép azok nevében, kik nemcsak hogy nem ellenzik a törvényjavaslatot, hanem élénken óhajtják annak életbeléptetését; a kik bármely nyelven beszéljenek is különben, érzik, és tudják azt, hogy a magyar szabadság és testvéri szeretet alatt legbiztosabban fejleszthetik saját nemzetiségöket és a kik ép e közérzületnél fogva minden izgatás és minden csábítás daczára, mindig hü fiai maradtak e hazának. Ez a közérzület magyarázza meg, t. ház, azt is, hogy Magyarország az államalkotás óta egy ezredéven át, az 1848-ik évi véres dráma szomorú emlékeit kivéve, átélte a polgárháború és belvillongás minden nemét, de nemzetiségi harezot napjainkig nem ismert. Polit Mihály és Román Sándor képviselő urak chauvinismust emlegetnek abban az államban, a melynek alkotmánya és intézményei soha sem állítottak fel válaszfalat magyar és nem magyar ajkú lakosok köztt; azon államban, melyuek szabadsága alatt az őslakók és később bevándoroltak egyaránt megtudták őrizni sőt fejleszteni saját nemzeti jellegöket. Ez tény, t. ház, melyet megezáfolni nem lehet, s mely tény igazolja azt, hogy a nemzetiségi kérdésnek, melyet jónak láttak ezen azzal semmi összefüggésben nem levő törvényjavaslatnál felidézni, indoka nem a mi alkotmányunkban és szabadelvű intézményeinkben, nem a haza lakosságában rejlik, hanem azon aspiratiokban és izgatásokban, melyek a haza határán túl, kifelé gravitálnak. (JJgy van!) A mi alkotmányunk, t. ház, kiállja a versenyt bármely más egységes, de vegyes ajkú európai állammal, a nélkül, hogy fel kellene állítanunk a Polit Mihály képviselő ur által önkényesen felállított Rajna-határvonalat nyugat és kelet közt. Keressenek uraim akár nyugaton, akár keleten és nem fognak találni sem kisebb, sem nagyobb államot, mely az egyenjogúság, türelmesség és testvéri szeretet elvét oly mértékben és oly állandóan gyakorolta volna, mint a magyar állam a legrégibb időktől kezdve. — De ezen szabad intézmények mellett, ezen állami szerkezetünknek egységesnek és osztatlannak kell maradnia és ép ezen veszélylyel szemben, melyet Mocsáry Lajos t. képviselő ur idézett, emlékünkbe, nem szabad megingatnunk állami szerkezetünknek ezen egységes alapját és nem szabad magunkat visszaijesztetni az állameszme oly egyszerű és természetes nyilvánításától, mint e törvényjavaslatban van, sem az által, hogy egy részről brutalitásnak jellemzik eljárásunkat, sem az által, hogy másrészről naivitást vetnek szemünkre. Polit Mihály képviselő ur más nemzetek példájára hivatkozik. Ez a világ oly régóta áll, oly sokfélekép és annyi ember által kormányoztatott, hogy a történelemből majd mindenre lehetne példát hozni; de arra, t. ház, hogy a magyarállamnál igazságosabb, türelmesebb és méltányosabb állam létezett vagy létezik, nem hozott fel soha példát senki. (Elénk helyeslés.) Nem sikerült ez Polit Mihály képviselő urnak sem, sőt az általa felhozott példák is ellene bizonyítanak. Azon idézet, melyet ő a flamand nemzetre nézve felhozott, ép e törvényjavaslatot igazolja. Azt mondja ez idézet: ., conserválni kell a flamand nemzetet." De kérdem, t. ház, ki akarja bármely nemzetre vonatkozólag ennek ellenkezőjét tenni? De előhozza az idézet az indokot is, hogy miért kell conserválni a flamand nemzetet: azért, mert ez adja meg Belgiumnak egyéniségét. Kell-e ennél helyesebb indok és igazolás arra, hogy Magyarországon a többi nemzetiségek mellett conserválni kell a magyar nemzetet, a magyar nyelvet is, mert hisz ki fogja megadni Magyarországnak egyéniségét, ha nem a magyar elem? (Tetszés.) De Polyt képviselő ur bátorsága tovább megy. 0 itt ezen országban, hol az alkotmány szabadságának pajzsa alatt ő és társai bátran nevezhetik magukat idegeneknek, bátran hivatkozhatnak egy Philippinél való találkozásra; a hol minden nemzetiség egy ezredéven át úgy meg tudta őrizni egyéniségét, vallását és nyelvét, mint a szabad Angolországban és Amerikában sem; ott mer hivatkozni Lengyelországra és szomorú példájára; még ő juttatja eszünkbe, hogy ha ez a Lengyelország akkor, mikor nagy és hatalmas volt, assimilálta volna a népfajokat, — a mit sem e javaslat, sem a magyar nemzet nem akar, — úgy nem esett volna azon sors áldozatául, a melyet Polit képviselő ur előadása szerint azon népfajok készítettek elő számára akkor, midőn hatalma meggyengült. És hivatkozik a képviselő ur azon Lengyelországra, a mely áldaná istenét, ha a szomszéd hatalom uralma ! alatt oly szabadságot, oly egyenjogúságot élvezhetne, mint Magyarországon a nemzetiségek bármelyike.