Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-114
114. országos ülés május 2. 1879. 315 ezen törvényjavaslat életbeléptetését, hanem ellenkezőleg régen érzett óhajtása, hogy alkalom nyújtássék neki arra, miszerint a magyar nyelvet az állam minden polgára megtanulhassa. A hol ez tőlük függött, eddig is megtettek mindent saját hatáskörükön belől. Sajnos, hogy eddigi törvényeink hiányossága folytán ez nem mindig volt lehetséges, s a hol panaszok merültek fel, a melyek füleimhez jutottak, úgy azok mindenkor nem azért emeltettek, hogy magyarul kell tanulni, hanem azért, hogy az iskolákban nem lehet magyarul tanulni. Constatálni óhajtottam a lakosság ezen óhajtásait azon felszólalásokkal szemben, melyek a javaslatot, mint a nemzetiségek ellen intézett merényletet tüntették elő. Biztosíthatom Komán Sándor t. képviselő urat, hogy azon küldöttségek igazán érzett kívánságai, a melyek hozzám járultak a magyar nyelv tanítása érdekében, nem voltak megrendelt küldöttségek, mert hisz tőlem, mint egyszerű polgártól nem vehettek rendeletet, nem várhattak semmit. Igenis, hazánk nem magyar ajkú lakosságának élénk óhajtása, hogy az e törvényjavaslatban foglalt intézkedések minél előbb életbe léptettessenek. S midőn ezen óhajtás constatálása végett szólaltam fel, talán a javaslat ellen szólók közé kellett volna magamat feljegyeztetnem, mert a javaslat egyes intézkedéseit nagyon enyhéknek vagy nagyon is hosszú idő múlva gyümölcsözőknek tartom. l)e visszaijesztett ettől azon tapasztalás, hogy igy azok társaságába jutottam volna, a kik nyíltan is kimondják, hogy itt e házban és e hazában idegenek, S teszik ezt akkor, midőn ä közóhajnak megfelelőleg, a képviselőház alkalmat akar adni arra, hogy .e Laza minden lakosa megérthesse egymást, hogy lehetőleg elhárittassék minden akadály, mely a testvéri kötelékek szorosabbra füződését gátolja, ők akkor kijelentik, hogy idegenek, s azok akarnak maradni. Igaza van Zay képviselő urnak, hogy ő e családi ünnep testvér-körébe nem illik, mert itt a mostoha fia szerepét játszaná. l)e nem azon mostoha fiú szerepét, kit szülői elhanyagolnak, hanem azét, a ki a szülők minden jóságát, a testvérek minden szeretetét daezczal, hálátlansággal viszonozza. {Tetszés.) És különös, t. ház, hogy akkor, midőn ezen javaslat tárgyaltatik, mely nem foszt meg senkit semmi jogtól, nem vesz el senkitől semmit, sőt ellenkezőleg a közművelődést akarja előmozdítani: akkor a képviselő urak jogok csonkításáról, önvédelemről beszélnek; akkor Polit képviselő úr a nemzetiségek megsértését, Mocsáry képviselő úr odiositást, Szabovljevics képviselő ur a legszentebb jogok sértését, Komán képviselő ur igazságtalanságot emieget, sőt Gebbel képviselő ur lelkiismeretek és nemzetiség elleni támadást, államhatalommal való visszaélést, természetes jogoknak brutális megsértését emlegeti; és ezek után Mihályi képviselő ur előáll és fájdalmasan feljajdul, hogy hazafiatlansággal vádoljuk őket, kik ily vádakat szórnak alaptalanul szemünkbe. De kérdem t. ház, hol van ezen javaslatban bármely nemzetiségnek joga megsértve ? Igaza van Gebbel képviselő urnak abban, hogy minden honpolgárnak természetes joga, saját nyelvét fejleszteni, bár fájdalom, a zsarnoksággal vádolt magyar elem, ezen természetes jogát mai napig is gyakran kénytelen nélkülözni; mindenütt ott, a hol felekezeti, vagy egyéb czímen, a magyar nyelv tanítása az iskolából ki I van zárva. De ezen javaslat nem foszt meg i ezen természetes jogától egy nemzetiséget sem, I nem fosztja meg attól, hogy saját anyanyelvét használhassa. Es ha Strevoiu képviselő ur hivatkozhatok arra, hogy a ki a román püspöki kar I feliratát olvasta, nem fog abban találni olyat, a I miből azt lehetne következtetni, hogy a rorná! nok a magyar nyelv ellenségei, ugy sokkal alaposabban hivatkozhatunk mi arra, hogy a ki ezt a javaslatot elolvasta, nem fog abban egy betűt ! sem találni, a miből azt lehessen következtetni, | hogy a magyarok ellenségei a román nyelvnek j vagy a hazában divatozó bármely más nyelvnek. 1 Viszont azonban, az államnak nemcsak termé| szetes joga, de kötelessége is alkalmat nyújtani i arra, hogy a lakosság az állam nyelvét elsajáj títhassa. Abban pedig, hogy az állam nyelve a magyar, sértést nem láthat senki. Azt nem ezen j törvény, hanem régibb törvény állapítja meg, \ de ezen régi törvény sem mondott azzal újat, í tisztán eonstatálta a meglévő állapotot. A régibb í törvény is csak azon álláspontra lépett, a melyet I Mocsáry képviselő ur igen helyesen jelzett, hogy j az államnyelv kérdése nem e törvény kérdése, j hanem cultur-kérdés. Mindenütt, ahol egy áliamj ban több nyelv, több nemzetiség van, egy nyelv! nek kell vezérnyelvvé fejlődnie. Ezen fejlődést j nem az irott törvény biztosítja, ez cultur-kérdés. | Ezt azon nemzetiségnek természetes befolyása I idézi elő, a mely természetes befolyás viszont j természetes feltételeken alánul. Ezen természetes j feltételek: a szám, a műveltség, a magyarosság, ! a történelmi múlt. Hiszen maga Román képviselő I ur is, midőn arra hivatkozott, hogy azon törI vényhatóságokban, melyek ezen javaslat életbe ! léptetését óhajtó feliratokat nyújtottak be, a magyar elem van túlnyomólag képviselve, épen azt igazolta, hogy ez cultur-kérdés, hogy ez az idézett tényezőkön alapuló természetes befolyás ! kérdése. S a hol megvannak ezen termé| szetes feltételek, megvan a természetes befof ly^s j°g a i g . Ezt irott törvénynyel sem j decretálni, sem fenntartani, sem eltörölni nem 1 lehet. Veszítse el a magyar nemzet bármely 40*
