Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-114

314 H*" or^ágos ülés május 2. 1879, Következik a napirend : a magyar nyelvnek az elemi népiskolákban való tanításának kötelezettségéről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Rakovszky István: T. ház! A tárgyalás alatt levő javaslat oly általános óhajtásnak következménye, hogy nem szorul oly gyenge szó védelmére, mint az én szavam ; nem is venném igénybe a t. ház becses figyelmét a tárgyalás ily előre haladott stádiumában, hogy ha a javaslatot ellenzők részéről oly animositást nem kellett volna tapasztalnunk, oly vádakat nem kellett volna hallanunk, a melyek után, ha azok hallják vagy olvassák, a kik hazai viszonyaiiikról csak homályos ismerettel birnak, azt hihetnék el, hogy itt e hazában a nemzetiségek egymással élethalál harczot vívnak. Fokozza a félreértés ezen veszedelmét az, hogy ezen alkalommal nemcsak azok beszéltek ily hangon, nemcsak azok hozták összefüggésbe a javaslattal a nemzetiségi kérdést, holott az ezzel semmi összeköttetésben nincs, a kiktől a t. ház már régebb idők óta megszokta, hogy minden alkalmat megragadnak, melyben a magyar nemzetet túlzások és rágalmak által a külföld előtt gyanúsíthassák, hogy ezután, mint Román képviselő ur tette, hivatkozhassanak a külföldi lapok véleményére, — nemcsak azoktól jöttek ily támadások, kik minden alkalmat meg. ragadnak, hogy a külföld előtt martyr-szerepet játszhassanak, hanem akadt ezen igaztalan és méltánytalan megtámadásoknak viszhangja a ház azon t. oldaláról is, mely különben a magyar állam, a magyar nemzetiség előharezosának, sőt talán egyedüli apostolának szereti magát nevezni. Es nem elégelte meg Mocsáry t. képviselő ur, hogy tisztán saját nézeteire, saját, minden igaz magyart csak fájdalmasan érinthető gondolkozásmódjának kifejtésére szorítkozzék, hanem nem átallotta beszéde végen azon gyanúsítással élni, hogy vannak a házban és a házon kivül sokan, kik titokban bevallják, hogy neki igaza van, de nem merik azt nyíltan kimondani. Felesleges volna ezen gyanúsítás ellen tiltakozni a magyar nemzet bármely képviselőjének, legyen az magyar, vagy nem magyar ajkú lakosság képviselője. Olcsó dicsőség volna itt alkalmazni azon régi mondást, bog}" isten óvja a hazát az ilyen jó barátoktól, az ilyen hü fiáktól. De igen is tiltakozni kell a dolgoknak olyatén feltüntetése ellen, mintha e hazában véres tusa folyna a nemzetiségek közti Mindnyájan tudjuk, hogy ez nem úgy van. E hazában vannak kisebb-nagyobb számmal nemzetiségek, de ezek nem osztják az ezen alkalommal — bátran mondhatom — indokolatlanul felhozott aspiratiókat, tanokat és aggodalmakat, hanem ellenkezőleg, együtt éreznek velünk egy ezredév óta, megosztják velünk örömünket, bánatunkat, és azon óhajtást, hogy e törvényjavaslat intézkedése mielőbb életbe léptettessék. T. ház! Én magam is egy olyan kerületet vagyok szerenesés képviselhetni, hol különböző ajkú nemzetiségek békében, a közös haza szeretetét mindenek fölé emelve, élnek egymással. Nem oszthatom ugyanazon álláspontot, hogy itt az egyes képviselő valamely egyes nemzetiség szempontjából szólalhasson fel. A kik itt vagyunk, mindnyájan az ország képviselői vagyunk. (Ügy van!) és az, hogy egyiknek vagy másiknak kerületében egy vagy más ajkú lakosság van, nem menthet fel senkit azon kötelesség alól, hogy az ország minden nemzetiségének érdekeit egyiránt szívén viselje. De annál kevésbbé oszthatom azon álláspontot, melyet Zay képviselő ur látszik elfoglalni, a ki a nemzetiséget bizonyos geographiai határokhoz, bizonyos nevekhez köti, (Helyeslés) és azokat, kik ezen általa önkényesen felállított geographikus határok vagy nevek daczára igaz hazafiak tudnak lenni, még intentióikban is gyanúsítja, hazafias eljárásukat haszonleséssel, speculatióval vádolja. (Helyeslés.) —• Sajnálom, hogy Zaj képviselő úrhoz nem lehet most szerencsém, de ha itt volna is, alaptalan vádjai czáfolatának hálás terére nem bocsátkoznám, a nevekkel és szavakkal való játszás könnyű mesterségében sem követném itt, mert az ő vádjait oly kicsinyeknek, oly minden bírálaton alul állóknak tartom, (Elénk helyeslés) hogy azokkal komolyan foglalkozni nem tartom szükségesnek. Mégis, ha igaz az, mit Schiller oly szépen mond: „Willst du die andern versteh'n, so blick in dein eigenes Herz," úgyjellemző az egyes egyénre nézve, hogy másokban a magyar haza szeretetét, hazafias gondolkozást nem is képes másként képzelni, mint speculatiót. Én ismétlem, mint az ország képviselője szólhatok csupán, de mint ilyen sem tudok megfeledkezni azon példáról, melyet az imént felhoztam, hogy egy választókerület szűk keretében is, magyar, német, szerb a közös haza szeretetében békésen él egymással. Ezen kerület szerb lakossága ép olyan hu polgára a hazának, mint bármely magyar. Ezen kerület német lakossága, kik igen nagy számban vannak kerületemben képviselve, akár mívelődését, akár a haza iránt mindig tanúsított hűséget tekintjük, mindig kiállja a versenyt bármely más tisztán magyar ajkú lakosság hazafiságával. Biztosíthatom a t. házat, hogy úgy a szerb, mint a német ajkú lakosság alkotmányszeretetben versenyezhet minden más tisztán magyar ajkú kerület lakosságával. Constatálui kívántam ezt felszólalásomban; és constatálni kívántam egyúttal azt is, hogy ezen < különböző ajkú lakosság nemcsak nem ellenzi