Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-113
810 118. országos ülés május 1. 1879. bet is, a mit mégis nagy feledékenységnek tartok egy ilyen éles elméjű embertől, mint t. képviselőtársam, ki folytonosan a törvényességre hivatkozik, én azonban felfrissítem emlékező tehetségét; azt kérdezte ugyanis Mocsáry Lajos t. képviselő úrtól, mutassa meg, micsoda törvénybe ütközik e törvényjavaslat? Hisz azt megtenni nem nagy nehézséggel jár, ez az 1868-ik évi XLIV. t. ez., melyet t. képviselőtársam elfelejtett, nem csoda, mikor maga a kormány is elfelejtette; a nemzetiségi törvényt. Meg van mondva ezen törvényezikk bevezetésében, hogy a nemzetiségi egyenjogúság csak is tekintettel a különféle nyelvek hivatalos használatára és csak annyiban korlátoztatik speciális szabályok által, a mennyiben ezt az ország egysége, a kormányzat, administratió és igazságszolgáltatás lehetősége követeli. Ez tiszta törvény, és ha ez most alteráltatik a nélkül, hogy eltöröltetnék, ez filagrans törvénysértés. Csodálkozom, hogy tisztelt képviselőtársam, a ki oly éleseszü, ily sophismákkal ezen rósz ügyet jobb ügyre méltó buzgalommai védelmezte. T. képviselőtársam szólott egy tót küldöttségről, mely annak idejében, azon kérvénynyel járt hozzá, hogy bizonyos község lakosai gyermekeiket magyar nyelvre is akarták taníttatni. Nem mondom, hogy a tót küldöttség meg volt rendelve, de ez nem ok, sem érvelés arra, hogy e törvényjavaslat szükséges. Azon tót küldöttség óhajtásán könnyen lehet segíteni; nem kell egyéb, minthogy oly tanítót tartson, ki a magyar nyelvet is tudja. T. képviselőtársam azt mondja, hogy azért kell behozni a magyar nyelv köteles tanítását, mert a szegény tótnak nincs lehetősége arra, hogy a tanterv készítésébe befolyjon; azok pedig, kik a tantervet készítik, ellenszenvből nem veszik fel a tantárgyak közé a magyar nyelvet. Biztosítom t. képviselőtársamat, hogy a román vidékeken 60—80 házból álló szegény hegyi falukban a magyar nyelv taníttatik és nincs reá példa, hogy azok, kiket gyanúsít, a tantervből vagy a népiskolából a magyar nyelvet kiescamotirozták volna. T. képviselőtársam nagy támadást intézett a közoktatásügyi minister ur ellen azért, hogyía theologiai intézetekbe nem hozza be a magyar nyelvet, ezt nem tartom diplomatikus eljárásnak, különösen éleseszü képviselőtársamtól, ki ebben egyetért a szélsőkkel. Én ugy hiszem, hogy a minister ur nagyon következetes a maga tanügyi politikájában, ő nagyon is jól tudja, miért nem bolygatja e tekintetben a katholikus elerust, de t. képviselőtársam nem fogta fel a minister politikáját, különben észre venné, hogy nem jól jár el, midőn megtámadja. Én nem akarom megmondani, mi ( az oka annak, hogy a minister ur nem bántja a papokat, és hogy nem jó szívvel nézte azt, hogy Helfy Ignácz t. képviselő ur és mások is a szélső balról, Molnár Aladár t. képviselőtársamat istápolván, ellene szólalnak fel. {Halljuk! Halljuk! Mond meg!) Megmondom. Nem vették észre akkor, midőn Molnár Aladár t. képviselőtársam beszédét bevégezte, hogy a közoktatásügyi minister ur atyailag megdorgálta, — mosta holló a fiát, — miért zúdította ellene a szélső balt s azután Helfy Ignácz képviselő urat is megleezkézte tapiutatlanságáért. Különös és tanuságos coincidentia, hogy ezen nyelvügyben a szélső bal a kormányt oly hévvel istápolja. Én részemről, ha mint kormány, látnám, hogy engem a szélső bal pártol, azt mondanám: „Timeo Danaos et dona ferentes." Hanem mikor a ministert minden oldalról ütik, s ő nem mondja meg politikájának valódi okát, inkább megbocsát azoknak, kik nem tudják mit művelnek, én, miután erre felhivattam, megmondom. Ugyanis a közoktatásügyi minister ur jól tudja, hogy a katholikus clerus neki jobbkeze a magyarosításban, s e mellett más oldala is van a dolognak, hiszen ha a theologiai intézetekben a latin nyelvet a magyarral helyettesítené, könnyen eszökbe juthat azon szegény tótoknak, kik deputatióban jártak, ama jogosult kivánságuk, hogy az ő theologusaik is, kik mint lelkipásztorok hozzájok saját nyelvükön kell hogy beszéljenek, szintén tót nyelven tanulják a theologiai tudományokat. Ez az oka, hogy a minister ur nem bolygatja a katholikus elerust és még aztán az is, hogy: ,.cum patre guardiano semper bene." (De* rültség a balon.) Mocsáry Lajos t. képviselőtársamnak pedig azt mondották, hogy az egyházi autonómia, melyet a törvényjavaslat ellen felhozott, ez csak ürügy. Ez nem jó érvelés, t. képviselőház, mert emlékezzenek vissza a pátensre és azon szolgálatokra, a melyeket akkor tett az egyházi autonómia, s a melynek sértetlen fenntartásáért azon igen t. képviselőtársunk, kit isten elhívott közülünk, még a bezáratásnak is kitette magát. Ilyen eshetőség a jövőben sincs kizárva a történelemből. Ez nem ürügy, uraim. Ez jog, melyet megadott az országgyűlés, épen ugy, mint a milyen jog az egyházi autonómia, a vallásszabadság, hasonlóképen becses jog a nyelv, épen olyan elévülhetlen, mert velünk született és elidegeníthetlen jog ez is, melyet megsérteni és erőszakosan megsemmisíteni senkinek sem áll jogában. „In hoc Caesar potuit juris habere nihil." Végre, midőn egy pillantást vetettem azon nagy beszédre, mely egész apparátussal, szaktudománynyal és ékesszólással védte a törvényjavaslatot, midőn fontolóra vettem mindazon érveléseket, a miket felhozott és eszembe jutott
