Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-113
118- országos ölés május 1. 187Í). 307 következménye az, hogy például Arad és Krassó megyében, hol a román elem annyira túlsúlylyal bir, hogy más nemzetiségek alig képezik a lakosság egy százalékát, és mégis a megyei bizottságban a román elem kisebbséget képez, sőt Biharban a 600 képviselő között csak 80 román tag van, és a legtöbb megyében ezek nem birnak annyi szavazattal, hogy a román nyelvet a törvény értelmében jegyzőkönyvi nyelvvé tehessék. Ha a magyar nyelv iránti kérvények oly törvényhatóságok részéről jönnek, hol a magyar lakosság túlnyomó többségben van, ezekről nem j szólok, mert tiszteleni azon kegyeletet, melylyel j magyar honfitársaim saját nyel vök iránt visel- I tétnek, — de ha oly vidékről jönnek, hol más | nemzetiségek vannak többségben, nem akarok ! neophitákat említeni, mintha ezek befolyása által I történnék, de azt mondom, hog-v a kisebbség; I majorizálta a többséget, s az illetők nem a ! lakosság többségének valóságos közvéleményét j tolmácsolták. Mielőtt a törvényjavaslathoz röviden hozzászólanék, mert hiszen sok mondani valóm volna a törvényjavaslat felett, mondóin, mielőtt az ellen szólanék, legyen szabad a törvényjavaslat mellett ! felszólalt képviselőtársaim érveléseire pár meg- ! jegyzést tennem. Kíváncsi voltam én ezen érve- j lésekre, de láttam, hogy a törvényjavaslat indo- j kolása oly gyarló, hogy abból sokat nem lehet I tanulni, pedig én, mióta e háznak tagja vagyok, i mindig iparkodtam tanulmányozni s a közéletben az itt szőnyegen forgó tárgy iránt uralkodó • hangulatot megismerni. így ezen nagy fontos- I ságú, nagy horderejű törvényjavaslatnál is. Fájdalommal kel] bevallanom, hogy az itt hallott érveléssel nem győztek meg engem arról, hogy a benyújtott törvényjavaslat ezélszeríí és szükséges. Ugyanis a csajkások V. kerületének igen érdemes képviselője jó szolgálatot vélt tenni a kormánynak és azoknak, kik ezen törvényjavaslatot keresztül vinni akarják, ha annak védelmére felszólal. Távol legyen tőlem még a gondolat is, hogy t. képviselőtársam hazafiságát vagy lelkiismeretességét gyanúsítsam. Én is istápolom a kormányt más kérdésekben. Madarász József (közbeszól): Tudjuk! (Derültség.) Román Sándor: Hanem a képviselő utazón érveket, miket a törvényjavaslat mellett felhozott, nem jól illustrálta, mert rendesen az ellenkezőjét bizonyítá annak, a mit állított. így például kedélyes előadásában azon sympathiára utal, melylyel viseltetünk azok irányában, kiknek nyelvét értjük. Ez áll is, meg nem is. Áll akkor, ha sympathiára más ok is van, de másként nem áll. így Muszkaországban már nem áll, pedig a lengyelek is értik az orosz nyelvet; Porosz- i országban szintén nem áll, habár Posenben értik a német nyelvet. Polit Mihály (közbeszól): Igaz! ügy van! (Derültség.) Román Sándor: Hivatkozik a képviselő ur a históriára, midőn a szerbek és magyarok ősei együtt ontották verőket a hazáért és hozzáadja, „pedig akkor nem értették egymást." (Derültség.) Tehát itt is az ellenkezőt illustrálta, azt, hogy nem egyedül a nyelv az, mi ezen egyetértést előmozdítja, hanem a kölcsönös tisztelet, jólét és közérdek. T. képviselőtársain ezen s ezekhez hasonló érvelései eszembe juttatták, hogy ezelőtt négyöt évvel, épen azon a helyről s épen oly tisztes korú képviselő úrtól hasonló érvelést hallottam; ugyanis akkor az oppositió a jelen kormányt s különösen a ministerelnök urat hevesen megtámadta volt, — ama képviselő ur, gondolván, hogy a ministerelnök ur rászorul az ő védelmére, ezt mondta: „Uraim, igaz a ministerelnök ur álláspontját feladta, de azért elveit nem változtatta meg". (Derültség.) Kern tudom, megköszönte-e neki a ministerelnök ur ezen védelmet, de én ugy hiszem, hogy a kormány ezen törvényjavaslatnak ilyen védelmére jelenleg sem szorul. Az egyetértés, uraim, nemcsak a nyelvben áll és a magyar nemzet nem ilyenekben keresi fennállásának alapját, saját és hazája jólétét, hanem egészen más tényezőkben, a melyeket felsorolni nem akarok, mert annyira ismeretesek, hogy felesleges volna ismételni. (Egy hang: Halljuk, melyek azok!?) Jó financzia, jó administratió, jó igazságszolgáitatás, stb. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a ki e hazában a békét a nemzetiségek között létrehozza, az lesz Magyarország második megalapítója. Nagy szó, többször hallottuk. Volt egy férfin, a ki ennek realizálásához igen közel állott, de hazánk ezen nagy fia, fájdalom többé nincs közttünk, a mit véghetetlenül sajnálok, mert mióta ő nincs köztünk, szelleme is elhagyott bennünket s nincs többé azon moderáló erő köztünk, mert ha itt volna, bátran merem állítani, hogy ezen törvényjavaslat e házban ma nem tárgyaltatnék. (Egy hang: Igaz!) Nagy István t. képviselő urnak fiúi pietás érzelmeit nem akarom itt beszéd tárgyává tenni, azt én is csak tisztelni tudom, de beszéde végén azt mondta, hogy reményli és hiszi, hogy ezen törvényjavaslat oly roppant nagy többséggel fog megszavaztatni, hogy azok, a kik ellene lesznek, nagyon csekély számban lesznek. Igazsága van, elismerem, hogy ez igy van, hanem fiatal képviselőtársamat emlékeztetnem kell, hogy „vota" nemcsak „numerantur", hanem „ponderantnr" is. 3 f )*
