Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-113

306 118. országos ülés május 1. 1879. ügy igazságtalanságát is mentegetődzve bevallotta a bizottság előtt, hogy több képviselő és mások unszolására terjesztette be a törvényjavaslatot. Trefort Ágost vallás és közoktatási minister (közbeszól): Nem mentegetődztem, mert azt tenni sohasem szoktam! Román Sándor: Ez bevallása volt annak, bogy maga sem helyesli azt, és a bizottságnak egy legkiválóbb tagja nyíltan kijelenté, hogy nem sokat vár tőle — erre is reá jövök később — de egyik is, másik is elfogadta a javaslatot még azon módosított formában is, bárha a közoktatási minister ur kinyilatkoztatta, hogy készséggel hozzá járul minden enyhítéshez. De ennek ellenében a törvényjavaslatot, mely nem hogy enyhittetett volna, sőt a kivitelben még drakonikusabb szigorral jár el, minden részében elfogadta. En e tárgy felett több képviselőtársammal értekeztem és kikértem véleményüket. Ezek egy igen jelentékeny része bevallotta ennek ezélszerütlen voltát és azt monda: meg nem szavazom, tárgyalás- és szavazáskor nem leszek jelen. Más része azt mondta: ügyetlen kortesfogás. Nem, én nem tartom annak a kormány részéről. Egy szem ez, uraim, azon lánczban, mely egy egész összefüggő rendszert képez, s melyet mi a múltból ismerünk. Visszatérés ez az 1848-ki s az az előtt hozott nyelvtörvényekre, melyek az 1868. évi XLIV. és XXXVIII. torvényczikkek által mellőztettek, de ezen újabb törvényjavaslat által nemcsak módosíttatnak, haneni íelforgattatnak. On revien toujours a ses premiers aroours. Ezen franczia mondatot használom, a latin közmondást nem akartam czitálni, mert drastikusabb. Mondom, némely képviselő urak pártállásuknál fogva azt mondották, hogy ez kortesfogás, melyet a kormány felhasznál azért, mert a rósz politika által már elvesztett popularitását ez által akarja visszaszerezni. En erre azt mondtam, ha ezen törvényjavaslat kortesfogás, akkor önök kötelesek, meggyőződésüket követve, ellene felszólalni. Megvallottak nekem, hogy a chauvinista pressio oly nagy, hogj* magyar ember ki nem teheti magát annak, hogy az ellen felszólaljon. De én nem hihetem, hogy azon urak, kik pártállásuknál fogva e törvényjavaslatot kortesíogásnak nevezik, meggyőződésöket fejezték ki, mert midőn Polit Mihály és Zay Adolf t. képviselőtársaim beszédeire a t. előadó ur, valamint a szélső balról többen észrevételeiket megtették, tisztán megmondották, bogy mi a czél s az ő vallomásuk nagyon becses előttem, mert az ezen törvényjavaslatnak indokolását a maga eredeti meztelenségében tünteti fel. A mit a törvényjavaslat indokolásának érvéül felhoznak, hogy t. i. a magyar nemzet Í államjogában gyökerezteti azon jogát, mely | szerint a nem magyar népiskolákba beviszi a magyar nyelv tanítását, én ugyan meghajlom az ilyen tudomány előtt, a mely az ilyen jogokat államjogoknak nevezi és mindenesetre meg kell I hajolnunk azért, mert másképen a t. előadó ur j kényszerre utal bennünket, mert a buzgalomnak, 1 a miről az indokolásban beszél, egyéb értelme I nincsen, mint csakis a kényszer és az a discreI íionalis hatalom, a melyet a ministernek akar í adni. Ez azonban alkotmányos országban meg | nem engedhető a nélkül, hogy az alkotmányos ; szabadság és polgárok individuális szabadsága j meg ne sértessék. Igen jól ismerjük, uraim, a I „szabadkéz" theoriáját Erdélyből; minden felől | halljuk a panaszt, sőt Erdélynek képviselői közül e házban nem egytől hallottam már a sokféle panaszt, hogy megunták az uniót és hogy vissza kívánkoznak az autonómiára. Az indokolásnak ezen theoriája tehát nagyon veszedelmes. De kérdeni azon t. képviselő urakat és a t. előadó urat, kik a törvényjavaslat mellett felszólaltak, és a kik mindig csak a jogról, mindig csak az állam jogáról beszéltek, hogy 1 hát az államnak nincsenek-e kötelességei is? j Jelesen a nemzetiségeknek culturájára nézve, I melyre tagadhatlan tény, hogy a nemzetiségek j millióinak vér- és vagyon-áldozatából egyetlenegy | perczent sem fordittatik, mert a románoknál pél! dául nincs egyetlenegy tanintézet, mely csak j egy fillért is kapna az államtól. S mégis az j állam nyelvét be akarják vinni azon népisko\ Iákba is, melyeket a vallásfelekezetek saját | pénzükön tartanak fenn. Ez méltánytalanság, ! hogy ne mondjam, kegyetlenség. Meg kell emlí| tenem, hogy az indokoláshoz jónak látták hozzaj mellékelni jegyzékét azon kérvényeknek, melyek | a különféle törvényhatóságok részéről beadattak ; a magyar nyelv kötelezővé tétele iránt. Azt } mondják, hogy ezt tájékozásul mellékelték. Szej retném tudni, micsoda tájékozásul. En ugyan j tökéletesen tájékozva vagyok, hogy mily jeleni tősége van a dolognak. Azonban jobb lett volna j abban hagyni az egészet. Ismerjük azon téuyeI zőket, melyek á megyében szerepelnek. Nem I akarok recriminátiókba bocsátkozni; de mind| nyájan tudjuk, hogy a 48-iki törvények szabad elvei annyira megnyirbáltattak azóta a hazánkban hozott törvények által, hogy a nemzetiségeknek a 68-iki törvények által biztosított kevés jogai is egészen elenyésztek. Minden törvény, a municipalis törvény és választási törvény is, és különösen az erdélyi választási törvény, mely az unió után nem csak anomália, hanem több, de nem akarom saját nevén megnevezni, minden törvény, mondom, és ezeknek dispositiója, többek közt a virilismus behozatala is csak azért készültek, hogy a nemzetiségeket háttérbe szorítsák. Ennek