Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-113

113. országos Ilié: is május 1. 1S79. 303 Kik ezen állapotokat gyakorlatilag ismerik, meggyőződhettek továbbá arról is, hogy a nemmagyar-ajkúak által fenntartott felekezeti népiskoláknál ezen hiányok még kedvezőtlenebbek, még nagyobbak. A tanköteles gyermekeknek alig fele része jár iskolába, azoknak csak a téli hónapokban az irás és olvasás elsajátítása mellett alig szereznek, a vallás- és számtanban némi ismereteket; meg kell jegyeznem, hogy a nem magyar nemzetiségűek felekezeti népiskoláiban észlelhető ezen kedvezőtlen eredmény, nem az oktatással megbizott tanítók képzettség hiányának, sem a felügyeletet gyakorló felekezeti hatóságok erélytelen eljárásának tulajdonítandó ; ennek kiváló oka azon mostoha anyagi állapotban keresendő, melybe népünk jutott, melynek nagy része nincs azon helyzetben, hogy gyermekeit rendszeresen iskoláztassa. Ezek előadása után, t. ház, miután éa a népiskolák hivatásául el nem ismerhetem azt, hogy az anyanyelven kivül más nyelvet is sikerrel taníthassanak ; továbbá attól tartva, hogy e törvényjavaslat intézkedése által a nem magyar nyelvű népiskoláknál a közoktatásnak úgyis csekély eredménye csökkentetnék: a beterjesztett törvényjavaslatot el nem fogadom. És mielőtt berekeszteném előadásomat, legyen szabad azon kérésemet kifejezni, hogy ha valódi azon jóakaratú gondoskodás, melyet a t. kormányelnök ur és több képviselőtársaim beszédeikben kiemeltek a nem magyar nemzetiségű honpolgárok közmívelodési előmenetelére nézve, miben kételkedni nem akarok : akkor méltóztassék a t. kormány és a törvényhozás közreműködni, hogy hazánk polgárainak közmívelődése a fennálló törvények keretében kellőleg érvényesittessék, és legyenek meggyőződve, hogy azokat mély hálára fogják lekötelezni. Miehl Jakab: T. ház! Kijelentem mindenekelőtt, hogy én a szőnyegen levő törvényjavaslatot általános vita tárgyául elfogadom, és a t. ház vigasztalásául mindjárt hozzáteszem, hogy ennek elfogadása indokolásában nagyon rövid leszek. {Ralijuk!) Én elfogadom a törvényjavaslatot, mert én ennek egyik §-ában sem birok sérelmet találni, bármilyen nagyító üvegen nézzem is és vizsgáljam is, a mely egy vagy más, ez országban lakó nemzetiséget érne. Én nem találok ezen törvényjavaslatban reáerőszakoltatást, melyet minden szellemi ügyben károsnak tartok. Én elfogadom ezen törvényjavaslatot, mert nem találom benne azon vas szigort, hogy ne mondjam kegyetlenséget, mely csak újabb időben is Elsass-Lotharingia iskoláiból az ottani nép kedvelt nyelvét kitiltotta, mely tényt Polit képviselő ur, daczára annak, hogy e nemzetiségre hivatkozott, egészen kifeledte és mely tényt Molnár Madár t. képviselő ur is, ámbár kitűnő emlékező tehetsége őt jó távol időben Elsassba vitte, szintén elhallgatni jónak látott. Elfogadom a törvényjavaslatot, mert a jóakaratú, nem magyar ajkú, de magyar érzésű tanítók irányában egészen igazságosan jár el, a mennyiben nekik illő időt ad, hogy a magyar nyelvet elsajátíthassák és igy szeretetöket és ragaszkodásukat a haza iránt kimutathassák. Én elfogadom a törvényjavaslatot, mert ez, ha törvénynyé válik, nem fogja ugyan e honnak minden polgárát egy csapással rövid idő alatt magyarrá tenni, de a magyar nyelv ismeretét terjeszteni fogja valamennyi nemzetiség köztt; és ezt kell, hogy megkedveltesse velők, és meg fogja menteni a nem magyar ajkú szülőket azon kényszerűségtől, hogy gyermekeiket nagy költséggel mértföldnyi távolságra küldjék, hogy ott a magyar nyelvet elsajátítsák és az alatt azt, a mit szülőföldi iskoláikban tanultak, ismét elfelejtsék. Ezek a főokok, a miért ezen törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Engedje meg most a t. ház, hogy Molnár Aladár t. képviselőtársammal tegnapi fényes beszéde végén a magyar katholikus fő- és alpapságra árasztott vádjára nehánv szóval feleljek (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis azt mondta : „még tovább megyek s felkérem a t. minister urat, hogy eszközölje ki, hogy a püspöki scminariumok is ágy tanítsanak, hogy ne lépjenek ki évenként százával oly lelkészjelöltek, kik magyarul nem tudnak. Tisztelet azon néhány főpapnak, kiknek papnöveldéjében a legújabb időben magyarul is tanítanak, de a semiuariumok egy jó részében nemcsak hogy magyarul nem adnak elő. de még magyar szellemet sem találunk." No! már t. képviselő ur, megbocsásson, de nekem ugy látszik, hogy fiatal szivének egész forró szeretetével ezen váddal ajándékozta meg a magyar katholikus főpapságot. Mert csak ezen szeretet, melylyel megajándékozta csakis a katholikus papságot, vihette őt arra, hogy oly éber szemmel kisérje nemcsak az itteni egyetemi theologiai facultás előadásait, de még a távolban levő scminariumok előadásait is. Csodálom, hogy oly finom, oly kitűnő szellem, amilyennel Molnár t. képviselő ur bir, ki a magyar irodalom minden mozzanatát nemcsak megfigyeli, de ismeri is, hogy nem vette észre, hogy nem múlik el év, melyben egy, de merem mondani számos, — görög, latin, franczia, német, angol, olasz, valóban classicus munkák magyar fordításban nem jelennének meg, és ezen magyar fordítások a magyarországi katholikus papnöveldékből kerülnek ki, nem az újabb időben, de évtizedek óta fennálló úgynevezett magyar irodalmi iskolákból. Hogytf csak némelyeket említsek, ilyen