Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-113
302 113. országos ülés május 1. 1879. a melyek a honpolgárok csak egy részének érdekeit érintik közelebbről, egymásnak ellennézeteit tiszteljük, és szándékait ne gyanúsítsuk. Igyekezni fogok, t. ház, rövid beszédemben a tárgy természetét megillető, kellő higgadtságot és oly mérsékletet tanúsítani, mely felszólalásaimat, mióta a t. ház tagja lenni szerencsés vagyok, jellemzi. Annak daczára, a t. ház, hogy ismétlésekbe fogok bocsátkozni, kénytelen vagyok mindenekelőtt tagadásba venni azon feltevés alaposságát, mintha azon aggodalmak, melyek hazánk román nemzetiségű honpolgárai részéről a törvényjavaslat ellen felmerültek, a magyar nyelvtől való idegenkedésből, vagy az ellen való netaläni ellenszenvből származnának. Ezen feltevés igaztalan voltát inegezáfolhatlanuí bizonyítja a mindennapi életből merített azon tapasztalás, hogy oly vidéken, hol a románok vegyesen laknak a magyarokkal, azoknak értelmisége nemcsak elsajátította a magyar nyelvet, de úgy kiejtésre, mint folyékonyságra nézve beszéli azt ép oly jól és helyesen, mint a született magyar. Sőt tovább megyek és azt állítom, hogy vannak megyék, hol a falusi községekben együtt lakván a románok a magyarokkal, maga a köznép kölcsönösen elsajátította nyelvét, s ez megtörtént, mint a folytonos érintkezésnek természetszerű következése, minden törvényes intézkedés hozzájárulása nélkül. Hazánk azon részein pedig, hol a románok tömegesen vannak és kevesebb érintkezésben állanak a magyarokká], jelesül a déli megyékben és Erdély jelentékeny részében, ott is a román értelmiségnél a magyar nyelv elsajátítására nézve örvendetes haladást tapasztalunk. A mi a fiatal nemzedéket illeti, mely jelenleg látogatja a közép és felső tanodákat, azoknak már ott alkalmok van a magyar nyelvet kellően megtanulni. Ezen bárki által észlelhető tapasztalatok, t. ház, fényesen igazolják, hogy a románok a magyar nyelvnek, mint az állami és közkormányzat nyelvének, az őt jogosan megillető alkalmazásait készséggel üdvözlik, elfogadják; attól nemesak nem idegenkednek, de mindenki, a kinek arra szüksége és képessége vau, azt elsajátítani törekszik. Ha ezen általam jelzett körülmények daczára, a fennforgó törvényjavaslat ellen aggodalmak merültek fel, azok legbensőbb meggyőződésem szerint azon körülménynek tulaj donítaudók, t. ház, mert a honpolgárok ezen része attól tart, hogy ha e javaslatnak intézkedései törvényerőre emelkednek, népiskolai közoktatásunknak különben is csekély eredménye veszélyeztetni fog. Nagyszámú népiskolai tanítóink sorsa, kik a magyar nyelvet nem, vagy talán csak kevésbé bírják, a törvény végrehajtásával megbízandó alsóbbrendű államközegek túlbuzgó eljárása által koczkáztatva lesz; és végre ezen hátrányok mellett, a magyar nyelvnek még oly buzgó tanítása mellett is, az oly vidékeken — és ezek számosak, — hol a magyar nyelv épen nem, vagy csak kevéssé lesz beszélve, eredményre nem vezet. Ebbeli állításom bizonyítása végett, t. ház, legyen szabad azon t. képviselőtársaimra hivatkoznom, kik a tanügy terén mint elsőrendű hazai szaktekintélyek ismeretesek, osztják-e azon nézetet, hogy az anyanyelven kivül egy más nyelvnek elsajátítása a népiskoláknak rendeltetése lenne? Gondolják e ők azt, hogy oly vidékeken, hol a magyar nyelv a köznép által nem beszéltetik, ennek tanítása azok iskoláiban sikert felmutatni képes legyen ? En megvallom, t. ház, azon jeles beszédben, melyet Molnár Aladár t. képviselőtársamtól a tegnapi ülésben magam is örömmel hallgattam, ezen kérdésemre igenlő feleletet nemcsak nem találok, hanem maga t. képviselőtársam is kénytelen volt bevallani, hogy reális eredményt e törvényjavaslattól, legalább úgy, a mint az jelenleg előttünk fekszik, maga sem vár. Kekem, t. ház, határozott nézetem és meggyőződésem, hogy az anyanyelv mellett egy más nyelvnek tanítása nem a népiskolák, de a közép iskolák feladatát képezi, melyekben a magyar nyelvnek megtanulása már eddig is szép eredményt ért el. Arra, t. ház, hogy a tanulók iskolai előadás folytán, anyanyelvükön kivül egy más nyelvet is elsajátíthassanak, azoknak fejlettebb értelmi és felfogási képessége szükséges, a milyennel csakis a középiskolák tanulóinál találkozunk; megkívántatik továbbá az is, hogy az elsajátítandó nyelv, hacsak részben is, egyszersmind tannyelv legyen, és végre még ezen tényezők közreműködése segélyével eredmény csak ott lesz elérhető, hol az illető nyelv egyszersmind a köztársalffás nyelve, hoffV azt a tanuló az iskoIán kivül is gyakorolhassa. Hogy a magyar nyelvnek a nem magyar ajkúak népiskoláiban való tanításától eredményt várni alig lehet, és hogy ez irányban a legbuzgóbb törekvések is hiábavalóknak fognak bizonyulni, ez iránt véleményt alkothattak maguknak mindazok, kik népiskolai közoktatásunk állapotát, — nemcsak a t. vallás- és közoktatásügjd minister ur által időközönkint beterjesztett jelentéseknek — különben igen becses adataiból ismerik, hanem a kik fáradságot vettek maguknak ezen állapotokat a gyakorlati alkalmazás eredményei után bírálni meg. Ezek velem együtt azon szomorú tapasztalást tehették, miszerint a népiskolai közoktatásról szóló 1868: XXXVIII. t. cz.-nek legfontosabb intézkedései: a tanköteles gyermekek iskolába járása; a szorgalmi időnek télen-nyáron való megtartása, a hat évi tanfolyam folytonos látogatása és végre a törvényben előszabott tantárgyak tanítása nagyon a kezdetleges érvényesülés első stádiumán áll, és igen sok kívánni valót hagy hátra.
