Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-95
S5. ©rsüígos üléi márcssúM 24. 18f9. IS nincsenek az állam jogára, nincsenek az ország politikájára praejudiciosus következményei. Ha még a t. kormány a beczikkelyezés alakját, világosan kimondva, csak arra használná fel, hogy ez a berlini szerződés, mint valami nevezetes és rendkívüli üdvös dolog Magyarországra nézve és mint fényes tettei azon kormánynak, melynek élén jelenlegi ministerelnök állott, az utódok épülésére és nagyobb lelki nyugalmára örök emlékül, de csakis e czélból beiktattassék a törvénybe; ha, mondom, ez volna kifejezve, hogy azzal nem törvényes erő adatik a szerződés határozatainak, hanem az utódok épülésére, és hogy valamiképen feledségbe ne merüljön, iktattatik be, arra azt mondanám, hogy, ha csak arra fáj a szive a t. többségnek, hogy a magyar kormánynak ezt a dicső cselekvényét örök időkre benn ragyogni lássa a törvénykönyvben, ám ezen czélból, „pro aeterna memória" iktattassák be a törvénybe; (Zajos tetszés a baloldalon) vagy ha még ezt a beiktatást még saját — a feliratban kifejezett — nézetekkel és érzelmekkel is kisérni akarnák és ugy eszközölnék uraim, mint a hogy a Gergely-féle naptárt 1588-ban elfogadta a magyar országgyűlés, a hol kijelentette, hogy ámbár a rendek csak a régi Julianus-féle naptárt tartották helyesnek, ámbár a szegény és gazdag egyedül ahhoz szokott és annak megtartását óhajtja és kívánja, de pusztán egyedül azért, mert ő Felsége nagyon kérte a rendeket, hogy tegyék ezt a neki kellemetes dolgot, fogadják el a Gergely-féle naptárt, ők elfogadják, heczikkelyezik, kijelentve azonban, hogy nem annak helyességéről való meggyőződés, hanem pusztán ő Felségének kérelme birja őket arra, hogy ezen beczikkelyezést teljesítsék ; (Élénk tetszésnyilvánítások a balon. Felkiáltások a jobboldalon: Hát nem jó dolgot czikkelyeztek be f) \ ha önök ily alakban akarnák ezt a beczikkelyezést, azt mondanám, hogy a törvény formáját, alapját sokféleképen felhasználták a magyar törvénykönyvben nemcsak jogszabály ok megállapítására, de emlékezetes tettek megörökítésére is. Am örökítsék meg ezen emlékezetes tettet és örökítsék meg mellette, azon érzelmeket, a mely érzelmekkel és véleménvekkel ezen tett iránt viseltettek. (Elénk derültség és helyeslés a baloldalon.) De nem ez kívántatik, hanem az, hogy a berlini szerződés az ország törvényei közé iktattassék egyszerűen. Ez pedig nem jelent egyebet, mint azt, hogy annak határozatai azután országos törvény erejével birnak és annak határozataiból előállanak mindazon következések, a melyekkel országos törvényeink ide bent az országban, mint szükségszerű következményekkel elénk lépnek. Ez a beczikkelyezésnek értelme. Én értem azt, hogy ezt a beczikkelyezést czélszerünek tartja a t. minister ur s miután ő maga nem tartotta megint czélszeríínek megmondani, hogy miért, én bátor leszek ebben a részben az ő mulasztását pótolni. (HaVjuk! Halljuk! balfelöl.) Czélszerű ez t. ház, mindenek előtt azért, mert vannak oly aggódó lelkek, a kik egy álmegnyugvást nyeruek törvénybeigtatás által arra nézve, hogy megvan a paritás; mert a lajthántúli parlament valami jogot gyakorolt, annálfogva czikkeíyezzük be mi is, mi is gyakoroljunk valami jogot, mert ha azok tesznek valamit, hát mi is tegyünk; ebbe helyezik a paritást. És hogy igy van, hivatkozom az osztály-tárgyalásokra, a hol azon osztályban, a melynek én is tagja vagyok, egyenesen azzal indokolták ezen törvényjavaslat elfogadását, hogy rendkívüli nagy vívmányt látnak ezen beczikkelyezésben, hogy Tisza Kálmán t. ministerelnök urnak sikerült az ország részére egy új jogot megszerezni. (Derültség balfelöl és felkiáltások: „Szép jog u !) Kiszámították, hogy hány száz esztendeje annak, hogy békekötés nem volt törvényeinkbe beczikkélvezve, most megszereztiüí ezen jogot, hogy beiktatjuk; ezen új jog megszerzését azonnal foganatba kell venni. De van még egy másik ok is, t. ház, t. i. az, hogy a kormány e beczikkelyezés által a legünnepélyesebb alakban megnyeri azt, a mit nyíltan kérni még eddig önnön pártjától sem mert, t. i. összes eddigi cselekedeteinek feltétlen helyeslését. (Igaz! Ugy van! bal felöl) Most sem meri ezt nyíltan kérni, most is oly fénybe öltöztetik a dolgokat, mintha a magyar országgyűlés valami iijonnan megszerzett, vagy felélesztett jogot foganatosítana, s csak miután ezen úgynevezett jogot gyakorolta, akkor veszi észre, hogy igazi jógiit eltemette, s megtette azt, mit tenni nem akart: ünnepélyesen helyeselte, törvénybe iktatta a ministerelnök ur politikáját. [Ugy van! balfelöl.) Van azután még ennek egy harmadik következése, a mitől a t. háznak nem ezen oldala, hanem a többség eddig mindig tartózkodott. (Halljuk!) Es ez abban áll, hogy a többség, a mint felirati javaslatában is kifejezte, a legmélyebb aggodalmakat érezte és érzi Bosznia megszállása felett és azon reményét fejezi ki a fejedelem iránt, hogy sikerülni fog ezen ügynek, a mely a kunyhóktól a palotákig aggodalommal tölti el az embereket, egy oly megoldást találni, a mely az aggodalmakat megszünteti és hazai állapotaink javítására irányzott, már-már tünedező reményeinket újra feléleszti. És ezen aggodalmak, a melyeknek megszüntetését a fejedelemtől várja az önök felirata, ezen aggodalmak azon pénzügyi terheltetésre és bonyodalmak elviselhetetlenségére vonatkoznak, melyeket a boszniai occupatió idézett elő, és a melyeket azoknak hosszantartása, vagy megörökítése, még nagyobb mértékben fog fokozni. A politikai
