Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-113

gg|J 113. országos ülés május 1. 1879. Ily állami eszméért a nem magyar nemzetiségek soha sem fognak fellelkesülni. De igenis, e nemzetiségek mindig fognak fellelkesülni oly állami eszméért, mely a magyar állam egységében és Sz.-István korona országainak integritásában nyilvánul. Nem kivánok a végletekig menni. Egy alkalommal a t. ház szine előtt már kijelentettem, hogy a magyar nemzetiség államjoga szerint és a magyar államiság szempontjából első az egyenjogúak között; noha e hasonlat logieailag nem egészen correet, mert ha egyenjogúak vagyunk a törvény értelmében, akkor az egyenjogúak köztt nincs s nem is kellene, hogy legyen, első vagy utolsó. Mindamellett elismerem a magyar uralkodó fajnak hegemóniáját a többi nemzetiségek felett, de csak azon határokig, a hol ez utóbbiak nemzetisége és nyelve is nemcsak de jure, hanem de facto is — nem csak az elméletben, hanem a gyakorlatban is elismertetik és respectáltatik. Azonban ezúttal szó lévén a magyar nyelvnek az elemi népiskolákban is kötelezőleg életbe léptetendő tanulásáról és tanításáról, a mi ez előterjesztett törvényjavaslat czélzatához képest a magyar állami eszme valósítására és megtestesítésére irányul, talán nem lesz felesleges, hogy röviden és általánosságban néhány szót szóljak az elemi népiskolák termeszeiéről és feladatáról, azoknak az államhozi jogi viszonyáról. Az iskolában egy egész hatalom rejlik. Ki felette rendelkezik, az egyúttal uralja a népek szellemi és erkölcsi fejlődésének nagy részét. Kétségtelen, hogy az iskola az állam irányában nem foglalhat el teljesen független állást; sőt ellenkezőleg szükséges, hogy az az állam legfelsőbb felügyeletének és ellenőrzésének vettessék alá. Határvonalat húzni az állam és az iskola között, meghatározni azt, hogy mennyire mehessen az állam főfelügyeleti és ellenőrzési joga gyakorlatában a nélkül, hogy az állami gyámkodás és az állam közvetlen befolyása az iskola belügyei tekintetében magának az iskolának és közvetve a nép szellemi és műveltségi fejlődésének hátrányára ne legyen: mindez a bölcs törvényhozás feladatát képezi, a melynek hivatása az állam és az iskola érdekeit egyaránt szemügyre venni, és általában véve, az iskola és az állam közti viszonyt szabatos és szabadelvű intézkedésekben meghatározni. A modern államokban általános szabályként van elfogadva, hogy az iskolának és az egyháznak az állam irányábani alárendeltsége azok önállóságát nem korlátolhatja azon határon túl, a meddig ezen önállóságot az ép paedagogika megengedi, az állami törvények és a népiskolákra is kiterjedő vallási szövetkezetek helyesen felfogott érdeke pedig feltétlenül megkívánja. De még akkor is, ha az egész népoktatás az állam közvetlen : főfelügyelete alatt áll, a népiskolák nem tekinthetők közvetlen állami intézeteknek, a néptanítók pedig az állam közvetlen szolgáinak ; mert a népiskolák első sorban községi intézetek, a községek lévén azok, melyek a népiskolákat fölállítják, fenntartják és saját tanítóikat fizetik. Szóval, a népiskolák az állam főfelügyelete mellett a községek autonóm jogkörébe esnek. Hogy állunk mi e tekintetben? Mig más modern államokban, a most említett elvek mérvadók, nálunk az 1868: évi IX. t.-czikk

t és az: ugyanazon évi augusztus hó 10-én kelt, specialiter a szerbek egyházi és iskolai autonómiáját biztosító legmagasabb kir. leirat világos intézkedése ellenére, behozatni kívántatik a magyar nyelvnek kötelező tanítása még a felekezeti iskolákban is, a melyek tekintetében az állami hatalomnak már az 1868. évi iskolai törvény czélzata és szelleme szerint minden befolyástól tartózkodnia kellene. Ez által az állami hatalom nyilvánvalóan ellentétbe helyezi magát mind az említett törvényekkel, mind pedig a legmagasabb kir. leirattal, de egyúttal érzékenyen sérti a szerb nemzetiségű állampolgároknak törvényileg szentesített autonóm jogát. Azon eszme, hogy a nemzet saját nyelvében nemzeti szellemének és jellemének, nemzeties művelődésének palládiumát védi, határozottan új, modern eszme. Ezen eszme lelkesíti a magyar nemzetiséget is, és pedig teljes joggal. De sajnos, hogy magyar testvéreink ezen erényt és a többi nemzetiségek e természetes törekvését talán saját nemzetiségök fenntartása iránti felfoghatlan félelmökben elitélik. s ennek folytán minden alkalommal, csaknem minden állami cselekménynél, minden politikai mozgalomnál, a parlamentben és azon kivül, még a kicsinyes dolgokban is, a magyarosítás szelleme s mondhatnám ennek fantomja mutatkozik mindenre nézve, a mi nézetök szerint még nem magyar. E törekvés megvalósításának czéljában eszközül kell, hogy szolgáljanak még a népiskolák is, akár legyenek közösek, akár felekezetiek. Ezzel pedig szoros összefüggésben áll az assimilatio vegyfolyama, találmány, melynek feladata volna e téren is a nem magyar nemzetiségeknek a magyarba valój beolvasztásánál csodatevő erejét bebizonyítani. íme, miként elmélkedik és pedig ritka őszinteséggel, a mi valóban dicsőségére válik — Grünwald Béla t. képviselőtársam „Felvidék"jében az assimilatio utján valósítandó magyarosításról, mondván szóról szóra: „Ha élni akarunk, szaporodnunk kell és erősbödnünk idegen elemek assimilatiója által. Lehet-e szebb feladat, mint úgy intézni a dolgot, hogy az iskola által értei-