Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-113
113. országos ülés májai 1.1879. 293 -misége magyarrá váljék, s igy a tót elem — tiabár a köznép nagy tömege, mely az értelmiség vezetése alatt áll, meg is marad tótnak, megmagyarosított értelmisége által a magyar elembe olvadjon?" Másutt pedig állítja, hogy az assimiiatio e menete a középiskolákban már folyamatba tétetett és pedig nagy sikerrel, mondván szóról szóra t „ Az assimiiatio nagy mérvben történik a középiskola által, s ennek köszönhető a felvidék értelmiségének magyar jellege. A középiskola olyan, mint egy nagy gép, melynek egyik végébe százanként rakják bele a tót fiukat, s a másik -végén, mint magyar emberek jönnek ki. u Valóban szép prognostikon a népiskolákra nézve, a melyekből Grimwald t. képviselő ur terve szerint talán ép oly csodálatos gép fog alkottatni, mely képes lesz legheterogenehb elemekből megrendelés szerint ezrenként magyar embereket gyártani. T. ház! Az absolut rendszer idejében a német alakzatú centralizatió eszméje — mint akkoroni állameszme — a bécsi absolutisíikus •kormány rögeszméje volt, és a sok baj között azt is eredményezte, hogy a centralistikus s fiémet jellegű államforma imádóinál szédülést idézett elő, kik ennek folytán túlságos loyalitáteuk nyilvánításában absurd és nevetséges észgarast tanúsítottak. De akkor a német centralizatió teudentiája külsőleg és kiválóan a csalhatatlan fekete-sárga sziliben és a stereotyp •„kaiserlich und königlich" mellékletben nyilvánult. Egy barátom, kinek szavai teljes hitelt erdemeinek, beszélte nekem, hogy az ötvenes evekben — akkor, midőn mindenkit, a ki „honi •kalapot" viselni merészelt, stante pede, mint politikai bűntettest bezártak — hogy, mondom, «z időben épen itt Pesten — a mi valóban jellem ző — egy nemzetisége szerint tisztességes német nri embertől az ntezán azt kérdezte, hogy hány az óra ? Ez, talán abbeli félelmében, hogy vagy valami baja támadhat, zsebórájára tekintve, lovalis-komolyan válaszolá: „kaiserliche und königliehe 10 Uhr!" Ugyanezen mi ember — műit practicus ember — a mostani áramlatnál talán azt adná válaszul, hogy ,, ma gyár nemzeti, vagy magyar királyi 10 óra!" — így volt ez akkor, de isten óvjon meg minket hasonló állapotoktól. De hogy magára a tárgyra visszatérjek, legyen szabad kérdenem: Vájjon magyar testvéreink elfelejtették-e r II. József császár germani•záló törekvéseit? Ot is az állami, de tisztán német jellegű egység létesítésére irányuló törekvés vezérelte. Ezen eszméjének — mint az akkori állami eszmének — élő kifejezést adott az 1784. evi május 11-én kelt császári leiratában, és erre közvetlen behozatott a német nyelv az egész monarchiában és természetesen Magyarországon is. A magyarok a néniét nyelv.iek ez erőszakos behozatala ellen teljes joggal, és a mint a történet mutatja, a kívánt eredménynyel is ellentállottak. Bach és Schmerling sötét emlékű korszaka még annyira élő emlékünkben vau, hogy alig szükséges az akkori osztrák kormánynak centralisticus-germanizáló törekvéseire rcflectálnom. E sötét korszak megszűnt és az 18^0. év, illetve az októberi diploma óta az alkotmányosság korszaka vette kezdetéi mely végre sok átmeneti nehézség után szabadságot hozott e monarchia összes népeinek, csak sajnos, hogy .nem mindnyáj oknak egyenlő mérvben. Hogy Magyarországnál maradjak —• nekünk van nemzetiségi törvényünk, melyről a kormányjavaslat indokolásában mondatik, hogy a legnagyobb szabadelvílséggel hagyja meg és biztosítja az államban lakó valamennyi nemzetiségnek saját anyanyelve használatit. Ez, uraim, keserű gúny, mely képes a bizalmatlanság űrét csak tágítani, mert mindnyájan tudjuk, s tudják önök is, hogy e törvény, jóllehet elvileg elismeri a különböző nemzetiségek létét, a gyakorlatban sem szelleme,' sem szavai szerint nem tartatik meg. Akaratlanul is azon bánatos sejtelem támad bennem, hogy a magyar államférfiak a többi nemzetiségek magyarosításának folyamát ezen ártatlan s csak papíron levő törvény mellett felette lassúnak tartják, s hogy e bajnak eleje vétessék, új és olyan törvényt kellett alkotni, melylyel a szándékolt legmagasabb czél biztosabban és gyorsabban elérhető, a magyar állami eszme pedig valósítható lenne. Ez az előterjesztett törvényjavaslat genezise. A ki tart attól, a mit a közel jövő hozhat, akaratlanul is az eszmék természetszerű associatiója folytán visszatekint a múltba, összehasonlítván annak állapotait a jelen körülményeivé!. Ezen múlt élő képeivel lelki szemeim elé varázsolja magát, de fájdalom csak azért, hogy meggyőzzön azon ismert német közmondás igazságáról hogy: ,.Selten kommt was Besseres nach." Uraim! Nem volt régen, mindnyájan még élénken emlékszünk azon szomorú időkre, midőn a rideg absolutismus vasigája alatt szenvedtünk. Az absolut uralom nehéz nyomása alatt magyar testvéreink ép úgy a sajtóban, mint minden nyilvános manifestátiókbau, — hogy úgy fejezzem ki magam — arany-hegyeket ígértek nekünk; tüntetőleg biztatván minket, hogy az esetre, ha segédkezet nyújtunk a magyar alkotmány visszaállításához, méltányosak lesznek a többi nem magyar nemzetiségek irányában, hogy az összes nemzetiségeknek szabad fejlődését nemzetiségi szellemükben biztosítandják, s különösen az egyházi és iskolai ügyekben a szabad mozgásnak
