Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-113
113. országos ülés május 1. 1879. «91 Az eszme, vagy gondolat általában véve nem egyéb, mint képzelet, szellemi kép, vagy a fogalom bizonyos tárgyról, Kant az absolut — tökéletesrőli fogalmakat elnevezte eszméknek és három kathegoriába osztotta: Az igazság eszméjét mint általában szabályozót és a tudomány egész körét átkarolót — elméletinek ; az erkölcsiség eszméjét, mint a cselekmények és az erkölcsiség terére kihatót — gyakorlatinak; végül a szépnek eszméjét, mint a művészet terén valósulót — aestheticainak nevezvén el. Nálunk már hosszabb idő óta bizonyos fellengzőj lelkesedéssel emlegettetik az állami s különösen a magyar állami eszme; s hogy erről kapcsolatban a napirendea levő kérdéssel néhány szót szólhassák, azt hiszem, nem lesz érdeknélktili, hogy mindenekelőtt ez eszme lényegére nézve pár szót koczkáztassak. Mi legyen valóban az állami eszme, azt nehéz szabatosan meghatározni, mert substratuma különféle állami tényezőktől és speeziális állami viszonyoktól feltételezett lévén — szintén különböző; e szerint az állam eszméje nem volt s nem is lehet fogalma, az absolutnak — a tökéletesnek. Az absolutnak fogalmát nem képzelhetjük magunknak azon tény nélkül, hogy mindaz, a mi a tapasztaláson alapul, ama bizonyos körülményektől függ, hogy az valami feltételezett; a mi azonban feltételezett, az nem absolut — nem tökéletes. E szerint az állam eszméje az említett kathegoriák egyikéhez sem tartozik, hanem kénytelenek vagyunk azt az úgynevezett tapasztalati eszmék közé sorozni, melyek csak a tapasztalaton alapuló határozatok alapján képzelhetők. Ezek szerint azon nézetben vagyok, hogy az állami eszme a relatívnak fogalma, mert substratuma is relatív, az egyes államok szerint választó és különféle körülményektől feltételezett. De ezen substratum mindenütt és minden államban bizonyos tárgyilag képzelt eredmény, mely az állampolgárok törekvéseinek megfelelőleg, bizonyos remek-képet ábrázolván, eszménynek volna elnevezhető. A mi egyesnek eszmény, az lehet az államnak és népének eszménye is, s mindenkinek eszménye az, a mi nézete és álláspontja szerint bizonyos magasabb, elérésre méltó czélként mutatkozik. De gyakran a dolgok ideális oldala nem felel meg reális oldaluknak, vagyis az eszmény nem valósítható, igy például ha az egyes ember, vagy az egész nemzet akarata, óhaja, reménye s törekvései összeütközésbe kerülnek a körülmények tényállásával. Alkalmazzuk ezen elméletet a gyakorlatban. A mely államban a nemzet eompact s tisztán homogén elemekből alakult, ott az állampolgárok eszménye, vagy a mi ezzel azonos, az állami eszme, mint végső és legmagasabb czék könnyen valósítható. Nem áll ugyanez feltétlenül oly államokra nézve, melyek elemei heterogének, szóval, nem áll ez a polyglott államokra nézve. Ezekben is lehet — de az államnak fennállása czéljából kell is, hogy legyen — bizonyos állami eszme, mely az állampolgárokat álláspontjukra és természeti viszonyaikra való tekintet nélkül lelkesítse, a minő például az államegység eszméje; s ez par excellence Svajczról mondható. De lehetséges az is, és valóban meg is történik, hogy polyglott államokban az összes nemzetiségek nem lelkesülnek ugyanazon állami eszméért s különösen akkor nem, ha ez eszme oly attribútumokkal és oly tulajdonságokkal ruháztatik fel, melyek az összes nemzetiségekkel nem közösek, melyek e nemzetiségek óhajainak s törekvéseiknek meg nem felelnek. Az osztrák-magyar monarchia is polyglott állam. A monarchia miudkét felében különféle nemzetek és nemzetiségek vannak. Elismerte ezt Magyarországot, illetőleg már Sz.-István királyunk, elismerték ezt a későbbi magyar királyok is, és elismerve van az magában a nemzetiségekről szóló törvényben is. Mostani felséges uralkodónk is, midőn felhívásaiban a monarchia védelmére áldozatokat kér, nem fordul a németekhez és magyarokhoz, mint az uralkodó nemzetiségekhez, hanem fordul „népeihez." De nem akarok bizonyítani kétségbe sem vonható axiómát, hanem ezt csak például és megdönthetlen tényként hozva fel, nézeteimet concret viszonyainkra kívánom alkalmazni, bebizonyítandó azt, hogy a mi polyglott államunkban sem lehet az uralkodó nemzetiség állami eszméjét a többi nemzetiségekre feltétlenül rátukmálni, ha az e nemzetiségek jogosult és alapos kívánalmaikkal s törekvéseikkel ellentétben áll: hogy ez különösen nem vihető ki akkor, ha oly állami eszme gyakorlati valósításánál, mely nem az összes nemzetiségek kedvelt eszméje végső eszközök, és olyanok vétetnek alkalmazásba, melyek az igazsággal és méltányossággal ellenkeznek, melyek a legszentebb nemzetiségi érzület — a nemzetiség és a nyelv elnyomására s megsemmisítésére irány ozvák. A magyar állam eszméje nem azonos a magyar nemzetiség fogalmával; a magyar állam mint alany igenis azonos Magyarország állampolgárainak a nemzetiségekre való tekintet nélküli összeségével, mint ezt maga a nemzetiségekről szóló törvény már bevezetésében szabatosan definiálja. De a most uralkodó magyar nemzetiségeknek kedvencz eszméje: az állami egység kizárólagos és tisztán magyar jelleggel, tehát a többi nemzetiségeknek minden áron leendő magyarosítása. 37*
