Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-113

118, országos ülés május 1. 1879. 289 négy évet nem találván elégségesnek a magyar nyelv elsajátítására. Ezt épen képviselő ur esete czáfolja meg leginkább, ki, bár, mint monda, idegennek érzi magát e házban, ennyi idő alatt még is tökéletesen elsajátítá nyelvünket. Én hiszem, hogy azok, kik nem tekintik idegennek magukat e hazában, s kiket e haza éltet: ez időköz alatt, ha még nem tudják, el fogják sajátítani az állam nyelvét, mely existentiájukät biztosítja. Aztán a legnagyobb résznél csak az akaratot fogja e törvény éleszteni, mert hisz sokan vannak olyanok, a kik tudják e nyelvet, de tüntetésből nem akarják tudni. Azt reméli a képviselő ur, hogy ki fogunk józanodni a forceirozott hazafiság mámorából. Ha a hazafiságot a képviselő ur mámorosnak tartja, úgy mi e mámoros állapottól megválni nem fogunk soha, mert ez érzelem tartá fenn ezredéven át e hazát, s ennek köszönhetik a képviselő ur nemzetfelei is, hogy élnek és pedig szabadon élnek e hazának általunk hősileg védett határai köztt. (Helyeslés a szélső balon.) Nem tehetem, t. ház! hogy Polit képviselő ur felszólalását is figyelmem tárgyává ne tegyem. Azt mondja a képviselő ur, hogy elkéstünk, hogy Nyugot-Európában ily törvényjavaslat nem képzelhető. Igaz, mert nyugat államaiban nem képzelhető oly néptöredék, vagy annak csak egyetlen oly fia is, a ki az állam nyelvének jogosultságát az iskolákban megtagadná. Nem képzelhető, mert nyugat minden állama már századok előtt törvénybe iktatta, nemcsak az állam nyelvének megtürését, hanem annak tannyelvvé emelését. Azt mondja a képviselő ur, hogy mi e törvény által assimilálni akarjuk a nemzetiségeket, a mit lehetlennek hisz, mert ily assimilatió csak a cultura terén lehetséges; de, t. képviselő ur, hisz ezen intézkedés által mi épen a mívelődés terét akarjuk elfoglalni, nem a nemzetiségek assimilatiója végett, hanem a mi közös kincsünk, a mívelődés közvetítése, a testvériség elősegítése, az egyenlőség megvalósítása, a szabadság biztosítása, a jogok egyenlősítése ezéljából. Nem hódítás, nem assimilatió e törvénynek ezélja, hanem egy oly szellemi kapcsolat létrehozása, a mely csak szorosabban fűzheti e hazához az együttélésre utáltakat, kik bizonynyal szeretni fogják egymást, ha egymást megértik, kik szeretni és támogatni fogják e hazát, hol együtt élniök, vagy halniok kell. Áttérek Strevoiu képviselőtársam beszédére ; ki első monda ki e házban azon szint és nagy igazságot, hogy „a román nemzetnek nem áll érdekében, hogy a magyarnak ellensége legyen ;" én e méltányos nyilatkozatát annak kijelentésével viszonozom, hogy „a magyar nemzetnek érdekében áll, hogy a román nemzetben, s e KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. V. KÖTET. nemzetnek itt és künnlevő fiaiban Őszinte testvérek és barátokat birjon." Mert ha valaha volt két nemzet, a mely az érdekegységnél fogva egymásra volt utalva, ugy bizonynyal ilyen a magyar és román, mely két nemzetnek a mint múltja egybeforrott, ngy jövője is össze van nőve. Egy hivatásunk: a nyugati miveltség továbbítása, a szabadság e végbástyájának megvédése. Egy az ellenségünk, mely mindkettőnket el akar tiporni, mert mindkét nemzet nagyravágyása és világuralma útjában áll. Életkérdés mindkét egyensorsú nemzetre, hogy egymást megértsék, hogy erejüket tömörítsék, hogy az ellentéteket kiegyenlítsék. Erre épen a képviselő ur jelölte meg a biztos módot azon kijelentésével, hogy a mívelődés képes csak az ellentéteket a két nemzet köztt kiegyenlíteni. £. Ugy, de e törvény épen arra irányul, hogy a mívelődés terét tágítsa román testvéreink szellemi láthatárán, mert ők, ha akarnák, sem nélkülözhetnék a magyar nyelvet műveltségük terjesztésénél, hisz e nyelv a tudományok oly forrásait tárja fel előttük, a melyet anyanyelvükön nem birnak. A miként történelme e két népnek együttes, ugy mívelődési alapjai is össze esnek. A képviselő ur a bizalom helyreállítását óhajtja, a mint én is, és minden magyar lelkéből óhajtja; de idegenkedik nyelvünktől, a mi az egymás megértéséből származó bizalomnak egyik főtényezője. Én ebben a testvériség logicáját feltalálni nem tudom. Parlamenti szokás szerint reflectálnom kell a közvetlen előttem felszólalt Gebbel Károly képviselőtársam beszédjére, ki mindenik köztt legélesebben támadta meg a törvényjavaslatot. 0 maga is elismerné egy ily törvénynek jogosultságát az egynyelvű országokban; de többnyelvű országban azt veszélyesnek itéli, mert, mint mondja, az világos megsértése, sőt végczéljában elnémítása megsemmisítése a nem magyar ajkúaknak; e törvény szerinte provocálni és szellemileg megnyomorítani akarja a nem magyar ajkúakat. Oly nagy vádak egy szuszra, oly nagyhangú üres phrazisok, a melyek, lehetetlen, hogy mosolyra ne indítsák még magát a képviselő urat is. Mert hiszen elvitázhatlan tény az, hogy valamely nyelvnek tudása csak gyarapíthatja az ismereteket, és az észlelésnek tágabb láthatárát nyitja fel az egyén előtt. Már most hogyan történhetnék meg az, hogy a nem magyar ajkúak az állani nyelvének elsajátítása által elnémittatnának, végmegsemmisülésnek tétetnének ki és szellemileg megnyomoríttatnának? a miként a képviselő ur magát kifejezte. Hisz ha a szász a német nyelv mellett történetesen megtanulja a magyar nyelvet is, az által nem hogy szellemi nyomorékká 37