Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-112
284 112. országos ülés április 30. 1879nek mint állami nyelvnek is megtanulása pedig amott csak a polgári és felsőbb iskolákban követeltetik. Ausztriában tehát az állampolgárok általános jogairól szóló 1867-ik évi deczember 21-ki alaptörvény szelleme szerint, egy idegen nyelvnek megtanulására és használására való minden kényszer ki van zárva, legyen az bár egy második országos nyelv, vagy épen az államnak nyelve. Miután Magyarország szintoly polyglott állam, mint Ausztria, valóban meg nem fogható, miért kelljen itt az eddigi törvényektől és a nem magyar ajkúak iskoláiban a nyelvkényszert nem ismeri* százados igen üdvös gyakorlattal eltérő imperativ rendszabályokat alkalmazni ? Mindig dicsekszünk az alkotmányos rendszernek az absolut feletti előnyeivel. Ámde a hazánkban is kostolt absolutisinus békében hagyta a nem német tannyelvű elemi népiskolákat és nem octroyálta rájuk az akkoriban hivatalos német nyelvet mint tantárgyat; tehát e részben kérdésen kivüí türelmesebb, igazságosabb, eszélyesebb és liberálisabb volt, mint a mi „ szabadelvű £í korunk. A népiskolákból kikerülő gyermekeknek, ha a közélet magasabb működés köreibe való juthatásra törekedve, íelsőbb tanintézeteket látogatnak, az alkalom már létező törvényeink által meg van adva a magyar nyelvnek elsajátítására; de hogy ez utóbbi azokra nézve is valódi szükség lenne, kik az illető falusi kisközség kebelében maradva, mint földbirtokosok, mezőgazdák, kisiparosok, kézmívesek, munkások vagy napszámosok szerzik meg élelmüket, ez semmivel sem bizonyítható és nem igazolható. Különben vegyes ajkú községekben azoknak, kik anyanyelvükön kivül a községben vagy vidékén még uralgó más nyelvet is megismerni kívánják, az erre való alkalom az egyszerű napontai érintkezés által meg van adva; és ezen érintkezés a gyakorlati élet szükségét legjobban közvetítvén, teljesen kielégítőnek bizonyult, tehát a második nyelvnek azért, mert az államnak is nyelve, mint tantárgynak felvétele merőben fölösleges. A modern államban az egyén szerintem is nemcsak az államért, hanem önmagáért is létezik. A szükségességi indok ennélfogva nézetem szerint a törvényjavaslat védelmére egyáltalán fel nem hozható. Egyébiránt, ha azon felsőbb iskolákban, a melyekben a magyar nyelv már is kötelező tantárgy, annak tanítása eddigelé netán kielégítő eredményre nem vezetett, nem kétlem, hogy az illető nem magyar ajkú egyházhatóságok proprio motu megteendik a czélszerű intézkedéseket a végett, hogy több idő fordíttatván e tárgy tanítására, intensivebb eredmény hozassék létre. De | erre nem kell külön törvény általi ösztönzés és mintegy kényszer. Paedagogiai szempontból a törvényjavaslat : még kevésbé igazolható. A nem-magyar-ajkú | népiskoláknak az eddigi törvényeken alapuló tan; és óraterve már is oly korlátoltan és szabatosan van kimérve, hogy az eddig előirt tantárgyak is ! csak nehezen végezhetők el kimerítőleg; egy új nyelvnek, mint tantárgynak, felvétele tehát csak más tantárgyak oktatási idejéből való levonás, vagy egyik vagy másik tantárgynak kiküszöbölése által volna eszközölhető; mi által a reális tanítás eredménye veszélyeztetni fogna, és miután ezen baj a magyar nyelvű iskoláknál nem fordul elő, ezek amazok felett méltánytalan túlsúlyra és fölényre fognának emeltetni, a nem magyar ajkúak ellenben hátratételben részesülni s ilykép a culturábani párhuzamos és egyenjogú haladás I indokolatlanul gátoltatni és meghiusittatni, el> tekintve attól, hogy a magyar nyelvbeni lényeges efőbbrevitele a gyermekeknek elérhető nem lenne. De kérdem : jogában, érdekében és hivatásában állhat-e az államnak, fiainak egy tekintélyes részét az általános míveltségi előhaladásban mesterségesen visszatartóztatni és akadályozni? Szabad-e az ország számos nem-magyarajkú lakóitól követelni azt, hogy az ők tudományos érdekeiket idegen nemzetiségi, nyelvi érdekeknek feláldozzák ? És minthogy továbbá a nem magyar ajkú elemi népiskolák kizárólag a hitfelekezetek által nem csekély anyagi áldozatokkal tartatnak fenn, ezeknek sarkalatos törvények, békekötések és szerződések által a legújabb időkig, utoljára az 1867-dik évi II. t. ez.-ben foglalt fejedelmi eskü. Erdélyben az 1868-dik évi XLIII-dik t. ez'. 14. §. által biztosított autonóm intézkedési joga és szabadsága mind a tantárgyak és azok tanítása terjedelmének és czéljának megállapítását, mind a tanítók minősítését és alkalmazását, szóval az összes iskolaügyek rendezését és vezetését illetőleg, az állam közegeinek folytonos közvetlen beavatkozása, sőt a törvényjavaslatban biztosított vétójoga kapcsán megsértetni és megbénittatni, mindenesetre lényegesen korlátoltatni fogna ; melylyel szemben az autonómia érintetlen hagyásának Ígérete csak gúny, vagy legfölebb üres frázis gyanánt tűnik fel. A dolog illustrálásául csak azt az egy I példát kívánom felhozni, hogy a javaslat szerint j bizonyos záros határidőhez lévén kötve a hit• felekezet hatósága által alkalmazott és fizetett I iskolatanítónak a magyar nyelvbeni jártasságának i kimutatása, ha ő ennek — talán önhibáján | kivül —- eleget tenni képes nem volt, csakis e j miatt ő mindjárt, esetleg fegyelmi utón elbocsáti tassék és kenyerétől megfosztassék-e ? Vagy ha i nem, honnan kapjon végellátást vagy nyugdíjt,
