Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

112. országos ülés április 30.1879. 281 terjesztetni szokott vastag jelentésben, de a valóságban kevéssé. Ha azt akarják, hogy ez intézkedésnek eredménye legyen, akkor tessék az egész administratiót és tanügyszervezetet ahoz képest módosítani. Simonyi Ernő képviselő ur ép nemzetiségi szempontból szokta előhozni, kisdedóvodákat, s ezeket előbbre teszi a népiskoláknál. Azt hiszem, hogy ha a 3 éves gyermeket beadják a kisdedóvodába s ott 2—3 év alatt magyar óvó mellett megtanul is magyarul, ha onnan kijő, s többé magyar hangot nem hall, csakhamar elfelejti a tanultakat. Hasonlóan kevés eredmény lesz, ha a népiskolákban két-három éven keresztül, hetenként egy pár órán át magyarul tanul s az ! iskolán kivül nem is gyakorolhatja, p. o. a nem vegyes ajkú községekben. De ha valaki a kisdedóvában háromtól hat éves koráig magyarul tanul, s akkor fölmegy oly iskolába, a hol a j magyar nyelv tanulását hat éven keresztül foly- ! tatja: ezen a módon lehetne gyakorlati eredményt előidézni. De e czélra bizony kell áldozni, és az egész népiskolai közoktatást e szerint szervezni. De azzal, hogy néhány §-ban kimond- i juk, hogy a magyar nyelv köteles tantárgy, j ezzel magával még magyarul tudni nem fognak. I Ezt azért voltam bátor kimondani, hogy semmi ! illusióban ne ringassuk magunkat. Mi teszünk j egy inkább elvileg igen jelentékeny lépést, de nem olyat, a minek valami nagy gyakorlati ! eredménye legyen, mert ezen törvényjavaslattól j egyelőre, se bizonyos nemzetiségi urak ne fél- ! jenek, se mi sokat ne várjunk. Továbbá, bár- j mely kívánatos is, hogy a magyar nyelvet a | honnak minden polgára lehetőleg értse, de egy ; közös magyar nemzeti műveltség megállapítására ! és fejlesztésére ez még csak az egyik eszköz, j Lehet, uraim, a magyar míveltséget terjeszteni a ! népiskolákban tótul, románul, szerbül és németül I is, ha ezen iskolák növendékeit bár tót, bár | szerb nyelven, de a magyar haza iránti szeretet- j ben a magyar történet hagyományaiban és ernlé- j keiben, magyar érzésekben, gondolkodásban, egy ! szóval magyar műveltségben nevelik fel. (Helyes- ] lés.) Ezen, hogy megmondjam, tartalmában magyar ! míveltséget kell főleg az iskolákban terjeszteni és ez által lehetővé tenni azt, hogy ezcu országnak bármely nyelven beszélő minden polgára míveltségében s érzületében közös eharactert nyerjen épen ugy, mint a svájczi, beszéljen az bár németül vagy francziául, bár háta megért ott van is a nagy Németország, a nagy Francziaország: de ő mégis nemcsak hogy svájczinak érzi magát, de ismeretkörében, életnézeteiben, gondolkodásában, s egész lelkületében a némettől vagy a francziától különböző svájczi nemzeti jelleme van. Ezt a közös hazai műveltséget kell a népKÉPV. NAPLÓ 1878 — 81. V. KÖTET. iskolákban és népünknél megalapítani és fejleszteni. Ennek egyik tényezője ugyan a magyar nyelv tanítása is, de csakis egyik. A másik, majdnem még lényegesebb az, hogy e haza különböző ajkú polgárai között, az említettem közös, és tartalmában magyar míveltségnek terjesztése. Ily nagy feladatra természetesen nem elég (a magyar nyelv kötelező tanítását) néhány §-ban kimondani, hanem magát az egész népnevelést kell e czélra szervezni és megfelelő tanügyi politikával vezetni, a mit, fájdalom, ma nem látunk. Hogy ily értelemben lehet a népiskolai oktatást kezelni, erre világos példák hozhatók fel ; és hogy az elemi iskolában szintén lehet meg az anyanyelven kivül más nyelvet is tanítani és ez nem oly észszerütlen mint azt Zay és Polit képviselő urak állították, erre hamarjában csak egy példát említhetek. Az 1872-ben hozott genfi iskolai törvénynek 32. és 33. §-a az elemi iskolák közös tantárgyáról szól. A 32-ik §. elmondván, hogy az elemi képzésnek, még ha magánháznál is van, mik a köteles tantárgyai, a 33. §. hozzáteszi: „Art. 33. Dans les écoles publiqiies de l'Etat renseignement comprend eneore: .... la langue allemande, quand cet enseignement pourra étre donné." íme a franczia genfi cantonban Francziaország háta mögött, be tudták hozni a népiskolákban a német nyelvet. De hogy ezen törvényjavaslattal magával czélt érjünk, azon kételkedem. Czélt érni igenis lehet ott, a hol az iskolai hatóságok részéről meg van a kellő jóakarat, és a hol a kormány a már is rendelkezésére álló eszközökkel képes eredményt eszközölni, de valami reális haszna azonban mindenesetre lesz. Először az, hogy a tanítóképezdékből ezentúl kikerülendő tanítók a magyar nyelvet kellőképen értik. Az is nagy nyereség, ha minden községben legalább a tanító tud magyarul. Másodszor az, hogy egyes helyeken, a hol vegyes lakosság van, tudniillik magyar, nem magyar, az ügy buzgó felkarolásával, s a kellő eszközökkel a gyermekeknél is lehet eredményt felmutatni. A részletes tárgyalás alkalmával bátor leszek néhány módosítást tenni, de természetesen az elérhető eredményekért anyagilag is áldozatokat kell hozni; mert csupán parancscsal, áldozat és szükséges eszközök nélkül magyarul nem fogjuk a népet megtanítani. (Élénk helyeslés.) Ebben az értelemben elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Végül engedje meg a t. minister ur, hogy ! figyelmét ez alkalommal egy fontos tárgyra fel! kérjem. (Halljuk !) 36