Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-112
282 1 ^ 2 ' országos ülés április 30. 1879. Ha a t. kormány annyira szívén viseli a magyar nyelv tanításának, terjesztésének ügyét, hogy a népiskolákban is mindenütt tanítani kivánja, és én ezt csak örömmel látom: akkor kérem, tegyen ez érdekből, mindenekelőtt ott, a hol nem is kell új törvényt hozni, mert már megvan, s csak végre kell hajtani. (Halljuk!) Az 1868: XLIV. törvényczikk 19-ik §-a ugyanis világosan rendeli, hogy az egyetemeken az előadási nyelv a magyar. Az egyetem faeultásai tökéletesen egyenjogúak, és egyenlő kötelezettségek alatt állanak, és mégis a budapesti egyetemnek katholicus theologiai facultásában mind máig latinul adnak elő. Ha a katholieismussal nem ellenkezik az, hogy például Francziaországban franeziául, Németországban németül, Olaszországban olaszul adiuik elő a theologiai facultásokban s papnöveldékben, azt hiszem, Magyarországon sem ellenkezhetik az a katholicismussal, ha az egyetem theologiai facultásán magyarul adnak elő. A törvény világosan rendeli ezt, tehát tessék végrehajtani. (Helyeslés.) Azt mondtam, hogy ezen törvényjavaslatnak, ha végrehaj tátik, egyik legnagyobb haszna lesz az, hogy egy idő múlva minden községben lesz legalább egy, t. i. a tanító, a ki tud magyarul. De nagyon üdvös volna, ha lenne még egy, t. i. a pap, a nép lelkipásztora, ki értené az állam nyelvét és ismerné az állam legnagyobb nemzetitégének irodalmát, szellemét, műveltségét. És íme, azt látjuk, hogy az ország fővárosában, a törvény rendeletének daczára, az egyetem theologiai facultásán mégis tisztán latinul adnak elő. Még tovább megyek és felkérem a tisztelt minister urat, hogy eszközölje ki, hogy a püspöki semináriumokban is ugy tanítsanak, hogy ne lépjenek ki évenként százával oly lelkészjelöltek, kik magyarul nem tudnak. (Helyeslés balfelöl.) Tisztelet azon néhány főpapnak, kiknek papnöveldéjében az újabb időben magyarul is tanítanak, de a seminariumok agy jó részében nemcsak hogy nem magyarul adnak elő, de még magyar szellemet sem találunk. Én nem képzelem, nem hiszem, hogy a magyarországi hazafias főpapság e tekintetben akadályokat gördítene a kormány elé, midőn az a magyar király legfőbb patronatusa alatt álló intézetekben magyar szellemű, s legalább részben magyar nyelvű oktatást kivan. A mondottak^ értelmében elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és tetszésnyilvánítások.) Trefort Ágoston: Én csak köszönettel veszem azon szép és érdekes beszédet, a melyet Molnár Aladár t. képviselő úrtól a napirenden levő törvényjavaslat mellett elmondani hallottunk. Engedje meg azonban, hogy midőn ugyanez aíkalommal ellenem jónak látott egy kis támadá is intézni, néhány szóval sine ira ezen támadásra feleljek. (Halljuk!) Először is nagy hibának tekinti a t. képviselő ur azt, hogy én e törvényjavaslatot nem kötöttem össze a népoktatásról szóló törvény revisiójával. Ha én ezt teszem, akkor bizonyára hajótörést szenvedett volna ezen törvényjavaslat; mert számos nagyon kényes természetű kérdés került volna akkor napirendre, a melyek talán az országgyűlésnek egy sessióját vették volna igénybe, és a melyek képesek lettek volna a kedélyeket felizgatni, (Helyeslés jobb/elől) mert akkor napirendre jött volna a felekezeti iskolák, az egyházak autonómiájának kérdése, és akkor ellenünk lehetett volna fordítani a most czélba vett intézkedést. Hogy ez a törvényjavaslat nem kimerítő, azt megengedem, de én nem is tartom helyesnek bizonyos tárgyakról kimerítő törvényeket alkotni. A főbb részletek megállapítása elegendő, az apró részletek felvétele ellenben mindig maga után vonja büntetését. Minthogy ugyanis az ily részletes intézkedések experimentális természetűek és nem állandók, és minthogy másrészt minden évben a törvényt revideálni és novellaris törvényeket a létezőknek javítása ezéljából alkotni nem lehet, kell, hogy bizonyos részletek a kormánynak rendeleti utón való szabályozásra fenntartassanak. (Helyeslés.) Végre érintenem kell azon általa felhozott vádat is, hogy az itteni theologiai facultáson a tudományok nem magyar nyelven adatnak elő. Ha valahol fektetnek súlyt a magyar nyelv tanítására és a magyar nemzetiségnek érdekeire, ugy ez kétségtelenül az összes katholicus semináriumokban történik, melyek közül e tekintetben egyet sem veszek ki; a magyar nyelv mindenütt műveltetik. De ha tekintjük a magyar katholika egyház jellegét, akkor meg fogunk arról győződni, hogy bizonyos tantárgyak latin nyelven való előadása okvetetlenül szükséges, mert katholikus lelkész nem lehet, a ki a latin nyelvet nem birja. Helfy Ignácz (közbeszól): Hát más országokban ? Trefort Ágoston: Bocsánatot kérek, de más országokban is taníttatnak bizonyos tantárgyak latin nyelven. Emlékezzünk csak vissza mi idősebbek, a kik mintegy 30 évvel ezelőtt jártunk gymnasiumba, mi is csak azért tudtuk elsajátítani a latin nyelvet, mert bizonyos tantárgyak latinul adattak elő. A latin nyelven való tcinításnak kiküszöbölését én ennélfogva a katholika egyház érdekeivel összeegyeztethetőnek nem tartom, (Mozgás a szélső haloldalon) hanem a mennyiben hatáskörömhöz tartozik, mindig oda fogok törekedni, hogy minden seminariumban műveltessék ugyan a magyar
