Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

280 112. országos ülés április 30. 1879. Meglehet; lehet hogy maga a minister nem tud róla, meglehet, hogy tud róla. De nem az a baj, hogy van iskolai törvény, hanem az, hogy a törvény nem tartatik meg, s ezért tessék annak megtartását sürgetni. Ép ugy itt is nem az lesz a baj, hogy törvényt hozunk, mely az állam hivatalos nyelvét köteles tantárgynak rendeli el, hanem ha lesz baj, akkor az lesz, hogy azt végre nem hajtják, vagy rosszul hajtják végre s akkor ez iránt tessék felszólalni. (Helyeslés.) Én részemről a románok irányában hazafias kötelességenmek ismerném, addig, mig az országgyűlés tagja vagyok, bármely rajtok elkövetett sérelem esetében, nekik igazat szolgáltatni. Én is azt hiszem, hogy a románok és magyarok köztti bizalmatlanság megszüntetése mindkét fél érdekében szükséges: de engedje megjegyeznem t. képviselőtársam, hogy a bizalmatlanság csak ugy szünhetik meg, ha kölcsönösen bizalommal leszünk egymáshoz; addig, mig mindenik fél azt várja, hogy a másik fél szüntesse meg bizalmatlankodását, mig mindenik fél nem a magák természetes sziliében, hanem a bizalmatlanság szemüvegén át nézi a dolgokat, addig a bizalom egymás közt helyre nem áll. Forduljanak a magyar nemzetiséghez azon őszinte érzéssel s ragaszkodással, meh

T

et a közttünk levő viszony és mindkettőnk helyzete indokol és biztosítva lehetnek arról, hogy épen azért, mert egymásra vagyunk utalva, a kölcsönös bizalom nem fog elmaradni. De kezdeményezzék ők. (Helyeslés.) Végre azt mondják, hogy a törvényjavaslat, ha politikailag, egyházilag nem is volna aggasztó, lehetetlen a kivitele. A népiskolában azért, mert azon egy néhány óra alatt a magyar nyelv tanítását eredménynyel behozni lehetetlen és a törvény irott malaszt fog maradni. Erre nézve, t. ház, kénytelen vagyok én is megvallani azt, hogy más hangon kell szólanom, ha arról beszélek, hogy az az eszme, mely a törvényjavaslatban ki van fejezve, üdvös, helyes, szükséges; és más hangon, ha arról van szó, hogy maga azou törvényjavaslat helyesen, jól szerkesztetett, jól initiáltatott-e ? A törvényjavaslat, azon alakjában, a mint azt a t. kormány előterjesztette, tökéletesen csak arra volt alkalmas, hogy bizonyos féltékenységet keltsen, a nélkül, hogy annak díjául legkisebb reális hasznot nyújtaná akár a magyar nemzetiség, akár a magyar államnak. Kimondatott igen nagy szavakkal, hogy hat esztendő alatt minden tanítónak magyarul kell megtanulnia, de egy szóval sem volt gondoskodva arról, hogy mi történjék akkor, ha nem tanulja meg? Ha azon törvényjavaslat bármely rendeletét, vagy az összes, valamennyi rendeletét senki sem teljesítette volna, a községi és állami iskolákat kivéve, a minister urnak nem állott volna hatalmában egyetlenegy felekezeti iskolát, hacsak meg is inteni érette. Kimondatott ugyan, hogy a magyar nyelv 6 év alatt köteles tantárgy legyen minden iskolában; de hogy mikor, mennyi ideig tanittassék, arról szó sem volt, ugy hogy a törvény megtartása mellett lehetséges lett volna, hogy a 6 évi elemi cursus utolsó esztendejének utolsó hónapjában hetenkénti egy órán tanítsák a magyar nyelvet, s a törvénynek eleget tettek volna. A javaslat ezen hiányain, a mennyire rövid idő alatt lehetett, jó részt segített a közoktatási bizottság. A törvényjavaslat egyik főhibájának tartom azt, hogy nem az 1868: XXXVIII. t. cz.-nek revisiójával, átvizsgálásával és átalakításával initiáltatott, hanem külön törvény adatott be. (Ugy van ! Helyeslés balfelöl.) A bizottság is elismeri ezt jelentésében, de azt mondja, hogy az idő rövidsége nem engedte a 68-ik törvény revisióját. Ez mentség a bizottság részére, de nem me:itség a kormány részére. (Ugy van! halfelöl) Az egész törvényjavaslaton meglátszott,, hogy az inprovisálva van. Engedelmet kérek, évek óta sürgetett ily fontos dolgok és ily kényes kérdések megoldását inprovisálva terjeszteni elő: ahoz mégis csak kissé nagy bátorság kell. (Ugy van! Helyeslés bal felöl.) Szontágh Pál (nógrádi) (közbeszól): Ez forma dolga! Molnár Aladár: Nem csupán forma miatt kivánoni a revisiót. Először is ha nem külön törvényjavaslatként terjesztetik elő, hanem az 1868 : XXXVIII. t. ez. a szükségnek megfelőleg revideáltatik, nem nyerte volna a nemzetiségi törvény színezetét, nem adott volna ürügyet azon állításra, hogy ez nem közművelődési, hanem politikai törvényjavaslat. (Egy hang: Az mindegy!) Látszólag talán mindég}', de hogy valóban nem mindegy, azt mindjárt bátor leszek kima tat ii. Itt gondoskodva van a magyar nyelv tanításáról, ez pedig a közös nemzeti műveltségnek csak egyik eszköze. Ha egy közös magyar nemzeti műveltségét akarunk e hazában létesíteni, nem elég csak azt eszközölni, hogy ittott, vagy akár mindegyik iskolában, valamit magyarul megtanuljanak. Azután gondolják azt a t. képviselő urak, hogy a népiskolákban hetenként — meg sincs határozva, de mondjuk — 3—4 óra alatt —• kétmég három é-ven keresztül fogják tanítani a magyar nyelvet mindenütt, ezzel már tudni fognak magyarul? És fogja-e a kormán}

7 ezt ellenőrizhetni akkor, a mikor egy-egy tanfelügyelőnek keze alatt három-négyszáz község vau, hogy két-három év múlik el, mig egy-egy iskolát egy fél órára meglátogat? Mig a tanfelügyelet és a tanügyi administratió olyan lesz, mint jelenleg, addig a magyar nyelv tanítása meglesz részint a törvényben, részint a minister ur által elő-