Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

270 112. országos ülés április 30. 1S7». bízom, vájjon nem-e az ilyen kifejezések gerjeszthetnének, ha ugyan gerjesztenek, inkább ódiumot és izgatást, mint azon törvényjavaslat, a melynek tekintetében mi gyenge szavunkat fölemeljük, hogy az nem bármely külön ajkú fajnak elnyomására, kiirtására, nem mívelődésének meggátlására, hanem inkább mívelődésének előmozdítására czéloz. (Igaz! ügy van! a szélső halon.) Rámegy t. barátom ugyanazon paripára, a melyen Polit képviselő ur is lovagol, az egyházi, felekezeti önállóság paripájára. Én elismerem azon érdemeket, a melyeket itt az egyházi önkormányzatok terén az én t. barátom előadott, de kénytelennek érzem magamat kinyilatkoztatni, hogy én tudom, hogy a protestánsok, görög keleti felekezetüeknek stb. önálló egyházi kormányzatát a törvény biztosítja; biztosítja csakis annyiban, a mennyiben az ország törvényeivel ez önkormányzat nem ellenkezik. így tehát bigyje meg az én t. barátom, hogy a mit az általam említett felekezetek a magyarn emzetiségnek fenntartásán jót és üdvöset elkövettek, azt a magyar törvényhozás is törvényileg szentesítette és a mennyiben a magyar törvényhozás törvényeit meghozza, miként mindenkor kötelesek voltak az egyházi hitfelekezetek önkormányzatuk fennállása melleit azokat íiszíeleíben tartani: ugy ezentúl sem kivan többet Magyarország, mint azt, hogy a törvényhozás által meghozandó törvényeket tartsák tiszteletben. S annyival kevésbé értem Mocsáry t. képviselőtársamnak véleménvét itt, midőn ezen felekezetek önkormányzati önállóságát a magyar nemzetiség tekintetében védelmezte; itt pedig hát ő szerinte semmi egyébről nincs szó, mint a mag}^ar nemzetiség védelméről, sőt szerintem olynemű terjesztéséről is, miszerint mód és alkalom adassék arra nézve, hogy mindenki a magyar nyelvet elsajátíthassa, megtanulhassa. Azt mondja az én t. barátom, hogy Magyarország egy polyglott állam. No hát engedje meg, 8 az 1868-iki törvényt bölcsnek tartván és elfogadván, akkor mostani kijelentése ellentétben áll azon törvénynyel, a melyből pedig én nem kértem, mert ezen 1868-iki törvény azt mondja, hogy Magyarországon a magyar nemzetiség a politikai nemzet; tehát ez nem polyglott állam, hanem magyar állam. Azt mondja az én t. barátom, belterjes politikát kell kezdeni, őrizkedni kell a germanisatiótó], az ország önállóságát kell védeni. Jó! hiszen mi őrizkedünk nemcsak a germanisatiótól, de a magyar politikai nemzetiségnek bármely más nemzetiség általi megtámadásától is. — Amazt ajánlotta t. barátom, mi elfogadjuk, kiterjesztve azt. Másodszor kivánja az ország függetlenségét. Hiszen mi függetlenségi párt tagjai kívánjuk az . ország függetlenségét, tehát egyetértünk vele; de már most megfordítom t. barátom ellenvetését: ha Ő is Magyarország függetlenségét óhajtja, mint én és mi barátimmal ezért hű polgárai vagyunk e hazának, mi nemcsak önálló, nemcsak független és szabad Magyarországot, hanem magyar államot is óhajtunk. (Felkiáltások a szélső' balon; Még pedig erősét!) Remélem, ő sem óhajt mást és ha ő is igy magyar államot óhajt, miként mi, akkor neki ezen törvényjavaslatot lehetetlen megtámadnia. (Helyeslés a szélső balfelöl.) 0 keveselheti ezt, de megtámadnia nincs oka. (Helyeslés a szélső bah felöl.) Megvallom őszintén, hogy én is némi tekintetben többet és jobbat óhajtottam, de kezdetül ezt is elfogadom. És mert mi szabad, önálló és független Magyarországot óhajtunk; és mert mi magyar államot óhajtunk, ez ellen a törvényjavaslat ellen csakugyan nem szavazhatunk. Azt kérdi az én igen t. barátom, hogy alkalmas-e e perez ezen törvényjavaslat tárgyalására és törvényre való emelésére? Már említettéin, hogy ezen törvényjavaslat nem e perez ben keletkezett, hanem évek óta érlelődik a közvélemény e tekintetben Magyarországban és e miatt terjesztetett be ezen törvényjavaslat. Most mielőtt bezárnám beszédemet, mert azt hiszem, vagy legalább gyanítom, hogy miután már egy szász, egy szerb és egy magyar képviselő beszélt, a román nemzetiséghez tartozó | képviselő is fog beszélni. (Egy hang: Több is!) j Az sem baj; csak igen röviden kívánok még némely dolgot felemlíteni. A „Bukaresti Hiradó"-ban megjelent egy I czikkből kívánok néhány sort felolvasni, hogy j mi történik Romániában, ott a következő töri ténik: „Romániában van legkevesebb 200 olvan | iskola, melynek nagyobb része az osztr.-magyar | állam védnöksége alatt állanak, az iskolában ! járó gyermekek szülői és tanítók osztrák vagy magyar állampolgárok, Romániában semmi I néven nevezendő polgári jogokkal nem bírnak, és mégis megkívánja a román kormány, hogy a román nyelv mint kötelezett tannyelv tanittassék az iskolákban, ha egy ily iskola elmulasztja a kormány rendeletét teljesíteni, azonnal szigorú intést kap azzal a meghagyással, hogy ha még egy mulasztás felmerül, az iskola be fog záratni." (Felkiáltások a szélső baloldalon: Tessék!) „Jut itt eszébe valakinek (Halljuk! Halljuk!) a kormány ezen eljárását roszalni? A világért sem! Hanem iparkodik minden lelkész, tanító és iskolaszék teljesíteni a kormány e tekintetbeni rendeleteit, mert hazafias intézkedésének helyességét belátja." (Ielkiáltások balfélÖl: Tessék!) ' Azért tartottam kötelességemnek, egy Roma-