Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

112. országos ülés április 80. 1879. 271 niában élő magyar polgárnak ezen nyilatkozatát fölolvasni, hogy lássák meg, hogy minő hűséggel, minő Hiedelemmel, minő kötelességérzettel vannak az ott lakó magyar polgárok Románia irányában. Beismerik, hogy helyes. En reménylem, hogy itt is be fogják ismerni ugyanazt. Most befejezésül, Mocsáry Lajos t. barátomnak fogom felolvasni egy befolyásos román publicista nyilatkozatát az iránt, hogy Magyarország lehet-e hatalmas és tekintélyes állammá, midőn egy ott lakó magyar azt monda, hogy hiszen Románia nagy, de miért ne lehetne nagy Magj^arország is, a román publicista mosolyogva a következő szavakat monda: „Barátom! Az, hogy önök 1000 év óta fennállanak és hogy egy Nagy Lajossal és Mátyással birtak, még nem elég arra, hogy életrevalóságuk kétségbevonhatlan legyen; én, lássa, kétségbevonom; ne rázza fejét barátom, mindjárt elmondom indokaimat: lássa, önök 1000 év óta urai Magyarországnak, hányszor voltak önök urai Európának is? Fegyvereiktől rettegett egész Európa, boldogvolt az az ország, melynek önök baráti kezet nyújtottak, önök hódítottak keleten, délen, nyugaton és éjszakon, de bent saját hazájukban elfelejtettek hódítani, saját hazájukban nem használták fel a kedvező alkalmat 8 millió idegen ajkuakból magyarokat teremteni, és milyen könnyen tehették volna! Ma Szent István koronájának területén egy nyelvet lehetne hallani, és ez a magyar nyelv lenne. A világ ma is könyörögne barátságukért. Önöknek volt Nagy Lajosuk, Mátyásuk, nekünk nem voltak oly nagy hódító fejedelmeink; Románia csak 20 év óta vesz szabad lélekzetet és lássa alig egyesittetett Oláhország Moldvával, mindjárt keletkezésben termett egy Cuza fejedelem, ki e kis országban, hol még a román maga is görögül, szerbül és bulgárul beszélt, kivitte azt, hogy ez országban jelenleg csak egy, a román nyelvet beszélik, a bulgár és görög templomokban román nyelven imádják az istent, a bulgár és görög iskolákban román nyelven tanítanak; a községházaknál és megyéknél a román nyelvet beszélik; lássa barátom, egész Románia, mely nem hódított és- csak nagyon is subaltern állást foglalt el a nagy államokkal szemben, ma egy nyelvet, — a román nyelvet — beszéli." Nem azért hoztam fel ezeket, hogy a tisztelt képviselőház most ugyanazt tegye, a mik itt foglaltatnak; most nincs itt erről szó. De kötelességemnek tartottam ezeket felhozni azért, hogy elvegyem élét azoknak a miket a javaslat támadói felállítottak, s hogy megmutassam Mocsáry igen t. barátomnak, miként vélekednek Magyarország felől Romániában és hogy minő tárgyilagossággal adta ő elő azt, hogy itt ezen törvényjavaslat gyűlöletet fog teremteni. Midőn örömmel teljesítettem t. barátaim által reám ruházott azon tisztet, hogy ezen javaslat elfogadását indokoljam, ezen, a többi nemzetiségeknek nem művelődésüket gátló javaslatot, sőt inkább önnön népfajú, nemzetiségű egyéniségöket is a magyar haza tisztelve és becsülve művelődésüket nemcsak nem gátolja, de előmozdítja: akkor engedje meg a tisztelt ház, hogy azzal zárjam be szavaimat, miként, hiszen azt látjuk, hogy minden ügyet fel lehet használni, bizonyos nagy por felkavarására, s hogy ezen ügyben is gyűlöletet és nemzetiségi viszálkodást lehet támasztani; de engem legalább megnyugtat azon öntudat, hogy e tekintetben egyedül állanak — csakis kevesen; a nemzet nagy zöme a nemzet nagy közvéleménye, önmaguk azon külön nemzetiségű polgároknak nagy zöme áldást fog ezen törvényjavaslatért mondani, mely törvény gyermekeiknek az állam által adatja meg azon eszközt, hogy megtanulhassák e hazának közös, édes anyanyelvét; melynek megtanulásából, óhajtom, legyen azoknak minél nagyobb hasznuk s ha őket azon a külön fajokat felhasználni kivánó kevesek rábeszélnék, hogy ez erőltetés, erőszakoskodás, nem fogják elhinni; mert ez nem egyéb, mint tartozás azon haza, azon szülőföld iránt, mely nekik földet, kenyeret, levegőt, szabadságot nyújt s csak egyet kivan: azt, hogy az itt beszítt anyatejjel együtt véssék keblükbe a magyar állam létének, a magyar állam nyelvének, a politikai magyar nemzet lételének szükségességét, mely nekik megélhetést és egyenlő intézményeket biztosít. (Elérik helyeslés a szélső balon.) Jól tudom, hogy azt is fogják mondani, a gyakorlat kivihetetlennek fogja bizonyítani e törvényjavaslatot. Ne higyjék önök. A gyakorlat épen ellenkezőleg valósággá fogja ezt tenni. És mert én így vagyok meggyőződve, s mert mi még most nem is azt akarjuk, a mit régi törvényeink, hanem csak egy művelődési módot s nem tagadom, egy oly módot, mely által a hazaszeretet ki fejiesztethessék azon polgárokban is, kiknél eddig gátolva volt a nyelv nem ismerése által: ezen megyőződésből beterjesztett a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Általános helyeslés. Élje?izé$ a szélső haloldalon.) Strevoiu Miklós: Tisztelt képviselőház! A jelen törvényjavaslat és a románok részéről ezen törvényjavaslat behozatala ellen lett lépések annyi izgatottságot okoztak, hogy félni kell, nehogy ez oka legyen annak, miszerint a magyarok és románok között óhajtandó egyetértés lehetetlenné váljék. Miután én meg vagyok győződve arról, hogy azon egyetértés mind két nép létezési érdekében áll és szükséges: bátor vagyok ezen tárgy fölött