Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

112. országos ülés április 80. 1879. 269 azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy miként ő monda, tekintsünk az 1844. és az az előtti törvényekre, minő bajt és viszályt hoztak az országra, akarjuk-e ezeket ismét visszavarázsolni? Én nem értem t. barátomat, mert, ha az 1849-iki eseményeket nem a 48—49-iki eseményekből akarja következtetni, hanem a 48 előtti eseményekből, akkor lehet igazsága: de akkor teljesen másként ismerjük a hazai történelmet ő és én. En legalább azt tudom, hogy 1848-ig, mig azon gyámolt nem kapták a nemzetiségek, melyekre hivatkozott, s melyek csak 48 közepe táján és 49-ben mutatkoztak, 48 előtt sem az 1836., sem az 1840., sem az 1844-iki törvények következtében e hazában nemzetiségi egyenlőtlenségek^ és viszályok nem uralkodtak. És én még képes lehetnék megérteni a veszélyeket, a melyeknek felhívásától Mocsáry Lajos t. barátomnak borsódzik a háta, noha akkor sem érteném azt, ha arról volna szó, hogy mi csak azt is tegyük ma, a mit az ország törvényes fejedelmével békében tett, például 1836-ban, 1840-ben s végre 1844-ben, midim az 1844: II. t. ez. 9-ik szakaszába ezt igtatta : „0 Felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már az iránt is, hogy az ország határain belüli iskolákban a közoktatási nyelv a magyar légyen." Ott van Magyarország törvénykönyve. Hát még akkor, ha azt mondanók mi, hogy a mint 1844-ben békében már a fejedelem az egyesült karok és rendekkel az országnak békéje ellenére nem; az ország nemzetiségeinek veszélyére nem ; hanem igen a magyar állam és politikai magyar nemzet követelménye gyanánt szükségesnek tartott, most igtassuk ismét törvénybe: még akkor sem volna oka, hogy t. barátomnak borsódzék a háta, mert a miben ezelőtt megnyugodtak a külön népfajok, ép úgy megnyugodnának abban most is oly nyugalommal; ha nem léteznének, a kik e törvényre nézve is a nyugalom ellenére izgatnának {Igazi Ugy van! a szélső balon) azért, hogy a trencséni tót és a torontáli sváb fiúk előtt önmaguk részére akarnák vindicálni a netalán még jöhető hasznot; és ha n.;m akarnák meggátolni azt, hogy minden polgára e hazának egyenlően értse az ország nyelvét, a melylyel elmehet oda, a hova közülök igen sokan eljutnak. Azt mondja azután t. barátom Mocsáry Lajos, hogy hisz nem lesz meg a kivánt eredmény. No hát ezt Polit Mihály képviselő ur is mondja, hogy miért tanulják meg, hiszen nincsen kivel beszélni. Bocsánatot kérek és engedje meg ugy Polit Mihály képviselő ur, mint Mocsáry Lajos t. barátom, ha azt mondom, hogy van ennek haszna. Tegyék szívökre kezöket és gondolkozzanak arról, hogy hány ezer meg ezer tót és más ajkú család van, a kik gyermekeiket magyar falukba kénytelenek küldeni, csak azért

f hogy megtanulják a magyar nyelvet. Hát íme, megvan a maga haszna, először az t. i., hogy a polgárok megkíméltetnek a nagy költségektől. De másodszor az a haszna is van, hogy egymással is beszélhetnek s beszélhetnek azokkal is, kikhez elmennek hét—nyoícz mértföldnyire vagy tovább, s a kik nem tudnak másképen, mint magyarul, és akkor ezekkel kölcsönösen kicserélhetik eszméiket. Nagy haszna van, megismerem, politikai haszna is van ennek, mert abban tökéletes igaza van előttem tegnap szólott Sztojkovics t. képviselőtársamnak, a ki azt mondta, hogy a mely nyelvet megtanulunk, akár hazai, akár külföldi legyen az, azon nyelvet beszélőkkel már hajlandóbbak vagyunk társalogni, eszméinket kicserélni. {Igaz! Ügy van! a szélső balon.) Ha itt mindenki megtanulja a magyar nyelvet s akkor aztán nekik vezéreik valami olyat mondanak, a mi a magyar nemzet szándékában sincs, hanem mégis ellenére azt mondják, hogy ez vagy az van benne; s azután maguk azt meghallják magyar nyelven, hogy csakugyan nincs ugy, higyjék el, használunk a hazának. {Ugy van! a szélső balon.) És most sajnálom, hogy az én igen t. barátom Mocsáry Lajos nincs jelen; sajnálom azért, mert ő azt mondotta, hogy hát mit akarunk mi ezzel, hiszen 10—15 mértföldnyi terület is van, a hol egyetlenegy magyar szót sem lehet hallani, hát akkor mit csinálnak ők a magyar nyelv megtanulásával és azután azt mondja, hogy mindenkinek higgadt meggondolására, megítélésére bizza, hogy e törvényjavaslatot elfogadja-e vagy nem. En azonban hivatkozom Mocsáry Lajos t. barátom higgadt meggondolására. Meggondolta-e jól, midőn azt mondotta, hogy ez országban 10 — 15 mértföldnyi területen is elmehetnek ugy, hogy egy magyar szót sem hallanak ? Meglehet, hogy ő jobban ismeri az ország területét. Én is bejártam az ország több részeit; de megvallom, hogy nem találtam 10—15 mértföldnyi területet, a hol egyetlenegy magyar szót sem lehet hallani. En ilyet nem láttam, nem tudok, ezt nem képzelem. S akkor, a mikor ez már ellenkezik is Magyarország állami fogalmával, mert 10—16 mértröldnyi területen lehetetlen, hogy a magyar államnak legalább hivatalnoka ne legyen. Lehetetlen, hogy államhivatalnok ne legyen azon; az pedig, hogy magyar államhivatalnok magyarul ne tudjon, az előttem képtelenség : hát igen kérem az én igen tisztelt barátomat, majd ha megolvassa véletlenül az ő beszédjét és azután az én ebbeli észrevételemet, ismétlem, higgadt gondolkozására, megítélésére