Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

268 112. országos ülés április 30. 1879. Lajos szinte felhozta, szabadságot veszek magam­nak, főbb vonásaiban legalább, kimutatni, óhajtani azon, az ő érveiknek helytelenségét, a melyekről t. barátom azt mondta, hogy tárgyilagossággal matatta ki e törvényjavaslat helytelenségét. Azt mondja t. barátom, hogy ez nemzeti­ségi kérdés. Bocsásson meg t. barátom, hogy én erre azt mondjam, hogy ez nem nemzetiségi kérdés, mert nem szól az 1868-iki, a nemzeti­ségről tzóló törvény módosításáról. T. barátom azt mondja, hogy a magyar állam egy actiót szándékozik megindítani a magyar nyelv terjesztésére; engedje meg, hogy azt mondjam, hogy igenis egy kötelesség sze­rinti actiót akar megindítani, hogy alkalmat adjon e haza minden gyermekének a magyar nyelv elsajátítására. {Helyeslés.) Azt mondja t. barátom, hogy a magyarságot szaporítani máskép, mint a többi nemzetiségek rovására, nem lehet. De hisz nem arról van itt szó, hogy az ország 15 millió lakosa mind nép­fajilag is magyar legyen. Hiszen azt nem tagadja senki, sem Zay, sem Polit t. képviselő urak, hogy e hazának minden lakosa politikai nemze­tileg magyar, mert ez nemcsak az 1868-iki törvényben van megírva, hanem meg van irFa ezer éves történelmünkben, (ügy van!) De mint­hogy mi azt nem eszközölhetjük, hogy az ország­nak mind a 15 millió lakosa nyelvileg is egy­szerre magyar legyen, alkalmat óhajtunk adni, hogy mindannyian megértsék egymást az állam hivatalos politikai, nemzeti nyelvén, {ügy van! ügy van!) És én nem félek attól, hogy ezen 15 mil­liónyi népnek nagy zöme, legyenek azok bár más ajkúak is, mint magyar ajkúak, örömmel ne üdvözölnék e javaslatot. Én nem tartok ódiumtól, felizgatástól. Csak azok, kiket már a magyar törvény jótéteménye arra segített, hogy értik a magyar nyelvet, s hogy a magyar állam hivatalos igaz­gatásában, törvénykezésében és törvényhozásában részt vehetnek, csak azok ne kívánjanak kivált­ságot önmaguk számára, hanem óhajtsák a jótéte­ményt, mit élveznek, az összes népességnek minden tagjára, a legszegényebb ember gyer­mekére is kiterjeszteni: akkor, higyjék meg! nem lesz ódium, nera lesz gyűlölség, nem lesz izgatottság; mert megértendi azt azon legszegé­nyebb polgár gyermeke is, hogy ő is, miként az a torontáli sváb fiú, mint az a trencséni tót fiú, mint az a brassói sváb fiú, helyet foglalhat a képviselőházban, a főtörvényszékben, a köz­igazgatásban , mert érti a magyar nyelvet, a a magyar nemzet nyelvét, azt a nyelvet, a melyet mint állami nyelvet tudnia kell, hogy azon helyeket elfoglalhassa. Nincs állam, ismétlem, melynek politikai nemzete van, a mely törvényhozása, törvénykezése, tehát igazságszolgáltatása és közigazgatása min­den ágában ne vigye keresztül azt, hogy az állam nyelvén nyerjen életet, adassanak ki a kellő intézkedések: és ki ne vigye azt, hogy azon intézkedések mindenki által meg is értes­senek. (Helyeslés.) Tehát ime, csak ne követeljék néhányan, keve­sen, önmaguknak azt a kiváltságot, hogy csak ők részesüljenek azon haszonból, a melyből ki akar­| ják zárni azt a torontáli sváb fiút s azt a tren­j cseni tót fiút, kit azzal gyanúsítanak, hogy azért csatlakozik annyira a magyar állam nemzeti­ségéhez, mert az rá nézve haszonnal jár; csak ' ők ne Igyenek ellene, hogy minden polgártárs, még a legcsekélyebbnek gyermeke is részesüljön azon haszonból: akkor nem félek attól, hogy ezen törvénynek ne legyen eredménye. (Helyeslés.) Azt mondja az én t. barátom, Mocsáry, hogy j ez szakítás azon politikával, melyet a nemzet 1868-ban a nemzetiségi törvényben kifejezett ; mert ennek alapelve, hogy minden népfaj, nemze­tiség egyenjogúan emelkedhetik, fejlesztheti cul­turáját, s hogy a magyar nyelvnek épen csak annyiben kell előnyt adni, a mennyiben a nyelv egysége megkívánja. Hát bocsásson meg t. bará­tom, itt nem volt tárgyilagos. Annak az 1868-ki törvénynek nem ez a szelleme. En ugyan nem kívántam akkor sem, és nem kértem belőle, ellene is voltam, hanem hát jó! Ha az én t. barátom Mocsáry ezt tartja a boldogság és böl­csesség netovábbjának, én nem kívánom őt abban háborgatni. Azt pedig, hogy ezek a nemzetiségek I mikép békültek ki azon törvény következtében, ' azt láthatja az az óta történt fellópésökből. Arra | kérem tehát t. barátomat, maradjon tárgyilagosan I az 1868-nái, és mert ezen törvény 1. §-a mind­járt azt mondja : „Az összes nemzetnek bármely más nyelven beszélő tagjai is, politikailag egy magyar nemzetet képeznek" —- no hát akkor engedjen meg, ha most az által, a mi a törvény­javaslatban czéloztatik, mint mindenkinek, ki magyarul nem tud, alkalom adatik, hogy meg­tanulhasson: azt hiszem, hogy ez a törvényjavas­lat a törvény szellemével és rendeletével nincsen összeütközésben; hanem, hogy az ő felfogása tér el ezen 1868-i törvény szellemétől, melyet ő oly bölcsnek, jónak tart. Azt mondja az én t. barátom, hogy ter­mészetes következése lesz e törvényjavaslatnak az, hogy az 1868. megszüutettetik s tanácsos-e a szakítás az 1868-ban kifejezést nyert nemzeti­ségi politikával ? Czélszerű-e felbolygatni a nem­zetiségi kérdést, veszélyeket és a gyűlöletet, melyeket e törvény fel fogna idézni? Már az előbb, remélem, Zay Adolf t. barátomnak vála­szolva, e tekintetben nagyban kielégíthettem az én t. képviselőtársamat, még azt az egyet

Next

/
Thumbnails
Contents