Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

112. országos ülés április 30. 1879. 267 barátom épen azon véleményben van, a melyben ő; pedig róla csak nem teszi fel, hogy a nemzetnek nem hű tagja. Azt hiszem, hogy nem teszi fel, hogy midőn mi azt mondjuk, hogy Magyarországot fejleszteni akarjuk, hogy az által mások fejlődését gátoljuk. Hát miben akarjuk mi gátolni mások fejlődését; az által-e, ha módot és alkalmat nyújtunk ezen államban bármily ajkú polgároknak egy más nyelv megtanulására és annak művelésére? Hiszen akkor, t. barátom, maga ellen beszélt. Mert akkor, mikor ő, a ki oly ékesen szólott és magyar nyelven szólott, szükségesnek, jónak látta azon nyelvnek müvelését, remélem, nem fogja megvonni akarni ezen művelést azon népfajnak minden egyes tagjától, a melynek ő is tagja? S itt engedje megjegyeznem, hogy ha ő szemrehányást akart tenni a képviselőháznak és a nemzetnek, hogy egy torontáli sváb, vagy egy trencsénmegyei tót után akar indulni a nemzet közvéleménve: iegvezze meg; mag-ának. hosrv akkor, ha ezek a nemzeti közvéleményt fejezik ki, neki mint brassómegyei, mint szász sváb fiúnak legkevésbbé kellett volna ellene szólni; és akkor engedje meg, hogy azon torontálmegyei sváb, vagy trencsénmegyei tót, bárkiket értett, jobb hazafiak, mint ő. De nem most vettetett fel e kérdés, hanem már a múlt ülésszak alatt számos, 40—42 törvényhatóság által intéztettek ide feliratok, a melyek mind magukévá tették az eszmét; s mikor azok között Heves-, Csongrád-, Pest-, Debreczen-, Nagy-Várad törvényhatósága stb. vannak, azon 42 törvényhatóságot nem fogja képviselő ur sem trencséni tót fiúnak, sem torontáli sváb fiúnak tartani, pedig ezek idézték elő, hogy most e törvényjavaslat tárgyalás alatt van. A felső megyék kezdték a mozgalmat, de tiszta magyar ajkúak pártolván azt, ha a trencséni tót és a torontáli sváb a nemzetnek igy nyilvánított óhajtását támogatják, akkor csak meg fogja engedni nekünk a képviselő ur, hogy inkább kövessük őket, mint a brassói sváb fiúnak és a torontáli szerb fiúnak ebbeli ajánlatát. {Derültség.) Zay képviselő ur nyilatkozatára kötelességem még annyit kijelenteni, hogy ő megtámadta a kormányt és bizottságot, hogy irgalmatlan sietséggel hajtották keresztül e javaslatnak kivitelét, a bizottság pedig a ház elé terjesztését. Igen rósz emlékezete van a képviselő urnak; elfelejtette mindazt, a mi történt. Már a múlt országgyűlésen jöttek ide be a törvényhatóságok nevezetes kérvényei e tárgyban, és már a múlt ülésszak alatt felhivatott a közoktatási miin'ster ur, hogy e tekintetben mielőbb törvényjavaslatot terjesszen a ház elé s ő azt megígérte. Megkezdetvén az új ülésszak, akkor érkeztek Arad és Torontálvármegyék kérvényei, és akkor a kérvényi bizottság óhajtotta volna, hogy utasittassék a miuister a törvényjavaslat beadására. A minister felszólalt, és azt mondta, hogy ő már a múlt országgyűlés óta tanulmányoztatváu a tárgyat, nemsokára törvényjavaslatot fog benyújtani. Ez történt 1878. deczember 12-én. Azon napon én álltam fel és azt mondottam, hogy én megelégszem a minister ur nyilat| kozatával, ha egyúttal biztosítja a házat arról, j hogy a szünidő után legfeíebb pár hét alatt be . ! lesz a javaslat terjesztve. Az országgyűlés össze jővén januárban, a I t. képviselő ur tudja, hogy a javaslat mikor I terjesztetett be. Én interpelláltam a minister i urat. Erre tegnap adta meg a választ, hogy ime j már a házban van a javaslat. Ne vádolja tehát a képviselő ur a kormányt azzal, hogy a törvény ! javaslatot ugy terjesztette a ház elé, hogy a ! közvélemény nem nyilatkozhatott. Hiszen az | ország közvéleménye követelte a javaslat előj terjesztését és én a minister ur ellenében csak ! azt mondhatom, hogy ő igen fontolva haladott e törvényjavaslat beterjesztésével és inkább késett. De jó. Legyen a késedelemmel idő adva azoknak, ! kik akár tárgyilagos meggyőződésből, akár — i nem akarom feltenni — izgatásból annak ellene i nyilatkozni akartak. Annyit mégis kinyilatkoztatni kötelességem j volt, hogy képviselő ur e tekintetben nem támad| hatja meg sem a kormányt, sem a bizottságot. ! Hisz a bizottságnak ki volt adva a törvényjavas| lat a ház részéről. Ismét én kértem föl a házat | és a ház t. elnöke utasította a bizottságot, bog)' i oly időben tárgyalja a törvényjavaslatot, hogy i a legközelebb lefolyt szünidő előtt a házban is ! tárgyaltathassék. Magam is részt vettem azon bizottságban és nem tagadom, hogy sokszor csak azért, hogy ! a jegyzőkönyv hitelesíttessék, nem az napra,, j hanem más napra, halasztatott az; és igy történt, | hogy igenis folytonos meggondolással, de egyj úttal — higyje meg a képviselő ur — nem is í kellő időhalasztással, a véleményeknek kímélése \ tekintetéből megadott halasztással terjesztetett be a törvényjavaslat a szerint, hogy az már a legközelebb múlt szünidők előtt nem volt tárgyal| ható. Hogy a javaslat a házban tárgyaltassék, I ismét majdnem másfél hónapi idő telt el. i Ne panaszkodjék tehát a képviselő ur, sem a kormány, sem a bizottság irányában, hogy erőszakosan kívánták volna és túlfeszített siet| seggel a ház elé terjeszteni a törvényjavaslatot. S ezek után áttérek az indokolásokra, s miután mindazon indokokat, melyeket ugy a t. képviselő ur, mint torontálmegyei Polit képviselő ur is tegnap előadtak, a mi t. barátunk Mocsáry 34*