Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

112. országos ülés márczins 30. 1875). 263 tünk? Egy egész iskolai pálya kellett éhez. Már most méltóztassanak meggondolni, hogy az a szegény tót, vagy oláh paraszt gyerek, kinek egész iskolai pályája hat évig tart, de ennek is nagy részét libapásztorsággal tölti s télen nagy részük nem megy iskolába, mert nincs csizmájuk, vagy nincs fa, melylyel az iskolát fűtenek: fogja-e többre vinni a magyar nyelvet, minthogy képes lesz valamit elgagyogni magyarul? Szerezni fog oly ismereteket, melyeket pár rövid év alatt nyomtalanul el fog nyelni minden ismeret örökös ellensége, a feledés. Nem mondom, hogy ott, hol a más ajkúak érintkezésben vannak a magyarsággal, egynek, kettőnek nem fog könnyebbséget okozni az iskolai ismeret arra nézve, hogy a magyarokkal való érintkezésben elsajtítsák a magyar nyelvet: de ott, a hol a más ajkúak tömegesen laknak, hol 10—15 mértföldnyi körben nem hallani magyar szót; a hol vannak, kik a faluból az egész éven át alig mennek ki, különösen pedig az asszonyok, kik leginkább eouservativ természetűek nyelv és szokások tekintetében, — az eredmény olyan lesz-e, a mely miatt érdemes koczkáztatni a törvényjavaslat által megkezdett actiónak rósz következéseit: ezt én a higgadtan gondolkozók megítélésére bizom. Említettem t. ház, hogy a magyarság és a magyar állam nagy ódiumot fog magára vonni ezen intézkedések által. En azt hiszem, ha a törvény nem marad irott malaszt; ha a t. minister ur azt végre is akarja hajtani: akkor kényszereszközök vagy legalább bizonyos pressió alkalmazását elkerülni nem lehet. A törvényjavaslat szerint a közoktatási miuisternek igen tág discretionális hatalom van adva a törvény végrehajtása körül. Elismerem, hogy máskép nem is lehet. Pl. fel van hatalmazva a minister, hogy gondoskodjék arról, hogy miként kell majd vizsgálni, vájjon a működő tanítók négy év alatt csakugyan megtanultak-e magyarul. Legyen szabad megjegyeznem, hogy erre nézve, — a mi igen különös dolog, — a törvényben nincs semmiféle sanctió. Hanem ez, azt hiszem, nem maradhat meg a nélkül; és igy a minister kénytelen lesz majd pótolni a törvény ezen hiányát, és ha nem akarja, hogy irott malaszt maradjon ezen törvény, vagy praemiumot kell felállítani azokra nézve, kik megtanultak magyarul és jól tanultak meg; vagy pedig kényszerítő eszközöket kell alkalmaznia azok ellen, kik nem tanultak meg; a mi utóvégre nem állhat egyébből, minthogy ez utóbbiakat az iskolákból elmozdítsák. Az van mondva továbbá a törvényben, mint lényeges intézkedés, hogy ott, a hol most már magyarul tudó tanító van, a magyar nyelv azonnal behozatik mint köteles tantárgy. Hát ez igen különös dolog lesz majd. Mikép fogják valamennyi, több ezerre menő tanítót megvizsgálni, mikép fogják azt constatálni, hogy tud-e magyarul vagy nem ? Ez nézetem szerint nagy nehézséggel fog járni. Mert igen gyakran elő fog fordulni az az eset, hogy az illető tanító, kiről felteszik, hogy magyarul tud, s a ki tehát megkezdhetné a tanítást, el fogja tagadni, hogy tud. Ilyen simulánsok pedig nagy számmal lehetnek; meglehet először nemzeti ellenségeskedésből, de meglehet más egyszerűbb indokból is, azért t. i., mert attól félnek, bogy ha bevallják, hogy tudnak, azzal majd megszaporodik a dolguk, a magyar nyelv tanításával. Mit fog csinálni a minister, ha kisül, hogy az illető simuláns, makacsságból nem akarja bevallani tanítási képességét? Valami kényszereszközt, azt hiszem, ezek ellen is kénytelen lesz alkalmazni, ha a törvény kijátszását meg akarja akadályozni. Hanem hát még ezen eseteknél is fontosabb az, a mi a tanítóképezdékre nézve a törvényben ki van mondva. Ugyanis az évi és képesítési vizsgákon a tanfelügyelőnek jelen kell lenni és csak az nyerhet diplomát, csak az lehet tanító, kire nézve a tanfelügyelő constatálja, hogy a magyar nyelvben kellő előmeneteleket tett, és kinek a tanfelügyelő megadja a képesítést. És igy, t. ház, a tanfelügyelő lesz élet és halál ura az összes tanítójelöltek sorsa és jövője felett. Ez által minden mértéket meghaladó hatalom van egyes tisztviselők kezébe adva: épen olyanokéba, kik eddig nem tartoztak épen a legnépszerűbbek közé az országban. Azt hiszem, ezen eljárás a pressiónak, sőt a kényszernek világos jellegét fogja magán viselni. Az van továbbá megmondva a törvényben, hogy ott, a hol a magyar nyelv tanítása nem lesz megfelelő a felekezeti iskolákban, ott az államnak jogában álljon az ily iskolákat állami iskolákká átalakítani, és ha a tanítóban van a hiba : akkor a közigazgatási bizottságnak jogában álljon az ily tanító ellen fegyelmi vizsgálatot indítani, illetőleg őt hivatalától elmozdítani. No már ez oly odiosus esetekre fog alkalmat adni, hogy azt hiszem, lehetetlen eltagadni, hogy itt bizony nem csak pressió, de valóságos kényszer alkalmaztatik a többi nemzetiségek irányában. Mindezen dolgok,] t. ház, egybe vannak kötve azzal, hogy egyes felekezeteknek iskolai önkormányzata a legnagyobb sérelmet fogja szenvedni; mert e törvény után arról, hogy az egyes felekezeteknek e hazában iskolai autonómiájuk van, többé szó alig lehet; és tudvalevő dolog, t. ház, ha a t. közoktatási kormány részéről folytonosan intéztetnek a támadások az iskolai autonómiának csorbítására és nemcsak azon nemzetiségeknél, a hol az tételeztetik fel, hogy azok tért engednek az államellenes izgatásnak, de a protestáns és református felekezeteknél is, a hol