Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-112

262 112. országos ülés márczins 30. 1879. — czélszerű-e felbolygatni a nemzetiségi kérdést; czélszerú'-e az államnak, a magyarságnak magára vonni azon kétségtelenül felébresztendő ódiumot, provoeálni azon veszélyeket, a melyek ezen actiónak, szerény nézetem szerint, természetes következményei lesznek. Hogy ezen törvénynek nem lesz meg kivánt eredménye a magyar nyelv terjesztésére nézve, arra nézve engedelmet kérek a t. háztól, hogy ezen javaslatnak kissé bővebb taglalásába bocsátkozzam. Áz eredeti ministeri javaslatnak lényege az volt, hogy hat év alatt a magyar nyelv kötelező tantárgy legyen kivétel nélkül minden népiskolaiján. A legelső szükség erre nézve természetes az, hogy tanítókról legyen gondoskodva, a kik a magyar nyelvet taníthassák. És erre nézve az eredeti törvényjavaslatban az volt meghatározva, hogy az olyan néptanítók, a kik nem érték el az 50 éves kort, bizonyos év alatt köteleztetnek a magyar nyelv megtanulására, a hol pedig már most találtatnak magyar nyelvet biró tanítók, ott a magyar nyelv tanítása azonnal behozassák. Ezek a leglényegesebb intézkedések. A közoktatásügyi bizottság szelíddé tette, lényegesen módosította ezen javaslatot és a t. minister ur kijelentette, hogy készségesen hozzájárul mindennemű szelidítéshez; mintha csak a t. minister urnak nem lett volna más szándéka, mint az, hogy az ő auspiciuma alatt jöjjön létre azon törvény, a melyben ott áll beigtatva, hogy jövőre a magyar nyelv minden népiskolában tanittassék. A lényeges módosítás, mely a bizottságban létrejött, abban áll, hogy nemcsak az 50 éves kornak, hanem csak azok köteleztetnek 4 év alatt megtanulni a magyar nyelvet, kik 1872 óta léptek praeparandiába, vagy lettek tényleg alkalmazva. És ez oly lényeges módosítás, hogy ez által az összes intézkedés eredményének fele része meg van szüntetve; mert most már körülbelől csak azon tanítók lesznek kötelezve a magyar nyelv megtanulására, kik mintegy 30 évesek, a 30 évesnél idősebbekre nézve az nem lesz kötelező. Az a kérdés most, van-e kilátás arra, hogy ezen 30 éves, és annál fiatalabb tanítók meg fognak 4 év alatt magyarul tanulni ? Hogy sikeresen megtanulhassanak, voltakép az volna egyedül a czélravezető eszköz, hogy mindenik fogadjon magának nyelvmestert, mert hiszen többnyire oly körülmények köztt vannak, hogy a gyakorlat utján nem képesek ismereteiket gyarapítani, különösen ott, hol a nemzetiségek tömegesen laknak. A nyelvmester fogadása természetesen lehetetlen; és igy miután a különben sem nagyon magas intellectualis képzettségű egyének magán szorgalom utján nem sokat tanulhatnak, alig marad más mód, minthogy a szünidők alatt, a melyeket egy kissé meg kell e ezélból hosszabbítani, tanfolyamokat kell számukra szervezni. E tanfolyamokat természetesen czélszerű lesz magyar városokban rendezni, hogy ottan a tanítók társalgás utján is tanulhassanak valamit és czélszerű lesz ottan a költséggel nem fukarkodni, melyet az állam a tanítók oda vitelére és tartására fordít, s mely költség mindenesetre nem lesz csekély. Jó lesz egy kissé kedvezni ezen dákoromán és pánszláv fiatal embereknek, hogy ne csak a magyar nyelvben nyerjenek gyarapodást, hanem általában a magyarsághoz egy kis kedvet kapjanak. Ilyen formán 3—4 tanfolyam alatt nem mondom, hogy bizonyos mérvben nem fogják elsajátítani a magyar nyelvet. De feltéve, hogy igen jó előmenetelt fognak tenni és nem fogják az időt arra használni, hogy az állam költségén mulassanak; ha egész kedvvel fognak a tanuláshoz s nem felejtik el időközben, mit az előbbi tanfolyamon tanultak : bátor vagyok kérdezni, mit kapunk a legjobb esetben ? Vájjon exact tudományú nyelvtanítókat, kik nemcsak magok tudnak, de képesek másokat is magyarul és pedig sikeresen tanítani? Mert különben fonák intézkedés az egész, és én ebben bátor vagyok kételkedni. Ila sikeresen akarnák a magyar nyelvet a népiskolákban oktattatni, akkor azt hiszem, egyedül czélra vezető eszköz az volna, hogy importáljunk született magj^ar tanítókat, a kiket természetesen jobb fizetéssel kellene ellátni, mert bizony a született alföldi magyar ifjak Árvába és a Krajnába nem szívesen fognak menni. Ilyen formán üt ki a dolog a már fungáló tanítókra nézve. Miképen leszünk a praeparandiákkal? Mindenekelőtt szükséges ott gondoskodni jól képzett magyar tanárokról. Azt tartanám szükségesnek, hogy ezek született magyarok, a magyar nyelvet tökéletesen értő emberek legyenek ; feltéve, hogy ez meg lesz, hogy lesznek jó tanítók a praeparandiákban, azt kérdezem, vájjon három év alatt lehet-e oda vinni az ifjakat, hogy a magyar nyelvben annyira kiképezzék magukat, hog}^ sikerrel tanítani is képesek legyenek ? Megvallom, oly nehéznek tartom azt, hogy csupán iskolázás útján, a kellő gyakorlat aélkül tökéletesen meg lehessen tanulni egy nyelvet, hogy az eredményben e tekintetben is kételkedem. De tegyük túl magunkat mindezen nehézségeken. Vegyük fel, hogy már működő tanítók, valamint a praeparandisták is megtanulnak magyarul. Lehetséges-e csupán iskolai tanulás útján, az élet iskolája, a gyakorlat nélkül, a népiskolákban a magyar nyelvet megtanulni? Gondoljunk csak vissza saját tanéveinkre. Miként tanultuk meg a latin nyelvet ugy, hogy bizonyos konyhai latinsággal annyira-mennyire folyékonyan beszél-