Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-111

258 111. országos ülés ájtrilis 29. 1879. pótoljuk, a midőn az előbb jelzeitem, felülről kezdett épületnek alapkövét, ha jelen javaslat törvényre emeltével végleg le nem rakjuk is, de legalább tetemesen megerősbírjük ; osztozom tehát, t. ház, az egész nemzetnek e javaslat napvilágra jötte feletti örömében én is, és ez érzelmemet csak azon szomorító tapasztalat volt képes némikép megzavarni, hogy akadtak az egyik testvérnép egyházi vezérei között férfiak, kik — épen nem férfiasan — még bölcsőjében igyekeztek az előttünk fekvő javaslatot megfojtani. Tudja kiki, hogy ezen férfiak alatt kiket értek. És ha egyáltalán rosszalni lehet oly eljárást, mely az ország felvirágzását előmozdító, ily nagy fontosságú eszmének tönkretételét czélozza, ugy még inkább megrovás alá esik, hogy eme mozgalom oly férfiaktól eredt, kik a közművelődést hivatásszerűleg tartoznának előmozdítani és a kiknek állásuknál fogva az izgatásnak még csak látszatát is kerülniök kellene. A mit e férfiak cselekedtek és a hogyan azt cselekedték, önkénytelenül azon gyanút kelti, hogy ők e haza határain kivül eső állami eszményért rajongnak: vagy ha még ezt nem akarnók is hinni, ugy legalább nincs meg bennök azon őszinte törekvés, miszerint megakadályozzák, hogy a gondviselésükre bízott nyájat félrevezetett izgatók idegen bálványok oltára elé ne vigyék. Igaz, hogy ok honfiúi érzelmeik tisztaságára és őszinteségére hivatkozva, e vádat később magukról elhárítani igyekeztek. De az igaz, hazafiságnak tettekben kell nyilvánulnia. „Ne szóval, de tettel szeressük a hazát!" Hogy azon kíméletlen hevesség, melyiyel általuk e javaslat megtámadtatott, valami nagy loyalitást, a bécsi utazás és ennek czélja a magyar államhozi őszinte ragaszkodást tanúsítson, ezt részemről felfogni képes nem vagyok. Ha különben ezúttal általam még feltétlenül kétségbe vonni nem szándékolt hazafiúi érzelmeiknek ecclatans jelét akarják adni, ugy elegendő alkalmuk nyilik maid erre a már szentesített törvény szigorú megtartására irányzandó felügyeleti és ellenőrzési joguk lelkiismeretes gyakorlása által, mely tisztjöket a reájuk nézvést kellemetlen tapasztalatok után, hiszem, hogy hiven és fáradhatlanul fogják teljesíteni. Ne higyje tehát senki, hogy e javaslat bármely felekezet vallási autonómiáját sérti: hisz ha e tárgybam" nézeteimet illetékteleneknek tartanám is, ugy hivatkozhatom a legújabb időben Karloviezon székelt szerb congressusra. mely nyíltan kijelentette, hogy e javaslat felekezeti jogok- és kiváltságokba épen nem ütközik. De azt se higyje senki, hogy e javaslat tán a nem magyar ajkú nemzetiségeknek holmi erőszakos magyarítását czélozza. Sokkal is magasztosabb érzelem a magyarságnak és hazafiságnak érzete, hogysem azt a törvény rideg szakasza által az egyes nemzetekbe beoltani lehessen. Ha szivünk mélyében nem vert a lelkesítő tudat önmagától gyökeret, paragraphusok által azt ugyan oda elültetni soha sem fogjuk. Az eféle állami "törekvés nemcsak hogy az elérni óhajtott gyakorlati eredménynyel nem bir, de ilyen zsarnoki kényszerszabályok foganatbavétele ellenkeznék a nemcsak szabadságot szerető, de fiainak egyúttal szabadságot nyújtó magyar állam fennsége és méltóságával is. Bizzuk az ily irányú kísérleteket a zsarnokság, a kényuralmak hazájára; szabad és független országhoz ezek nem méltók és azért ez irányban a hazánkban élő nemzetiségek bármelyikének a féltékenykedésre sem oka, sem joga nincsen. Azokkal szemben, kik a magyar elemet chauvinistikus tendentiákkal vádolják, hosszas vitába vagy czáfolatba bocsátkozni felesleges; elnémításukra elégséges az 1868: XLIV. t. czikkre mutatni, mely a nemzetiségi jogoknak az állam részéről való tiszteletben tartásának oly fényes bizonyítékát képezi, minővel nálunknál sokkal előhaladottabb államok törvénytárának egyike sem dicsekedhetik. Ha tehát se vallási, se nemzetiségi jogokat és érdekeket nem érint és nem sért e javaslat; ellenben mind államiságunk érvényesítése, mind a közművelődés tekintetébeni felvirágozásnak hatalmas emeltyűjét képezi: akkor nem hihetem, hogy a midőn választóink bizalma nem particularisticus, hanem országos érdekek képviseletével és megvédésével bízott meg bennünket, m. t. képviselőtársaim sorában e javaslatnak ellenzői csak feltűnően csekély számmal ne legyenek e házban képviselve. Es midőn a t. háznak őszinte köszönetet mondok, hogy becses türelmével nekem lehetővé tette, miszerint igénytelen szavamat egy oly kérdésben lehessek szerencsés hangoztatni, mely a magyar állam eszmediadalát jelzi: az előbb kifejezett hit- és reményben örömmel és lelkesülten fogadom el a javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! (Felkiáltások: Holnap!) Nagy köszönettel veszem, ha méltóztatnak megengedni, hogy holnap mondhassam el beszédemet. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: Tisztelt képviselőház! A t. képviselő ur valószínűleg hosszabban kivan a kérdéssel foglalkozni, s azért kivánja beszédét holnap tarthatni. Részemről is igen szívesen megnyugszom ebben; de — minthogy én csak igen röviden kívánok nyilatkozni, kérem méltóztassanak megengedni, hogy ezt most tehessem. (Halljuk!) Teszem ezt nem azért, mintha ezen törvényjavaslatnak valami nagy erőfeszítéssel végrehajtandó védelemre volna szüksége; nem is azért, mintha annak ellenében eddig legalább oly érve-