Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-105

s}f)í) 1f*. orixAgo* filé* áprlii 8. 1*70. nem károsodott. Itt tehát az állam, szemben ama károsodásokkal, egy olyan összeget tenne el, mely az államháztartásban szenvedett kárt, mint a milyen nem volt, nem fedezhetne. Ez az a méltányossági szempont, mely engem arra vezet, hogy igenis, adjuk ki az illetőknek az összeget. Nem illik a magyar államhoz az, hogy midőn tényleg nem károsodott, eltegyen pénzeket, melyek nem az övéi. És én a magyar állam méltósága alatt valónak s hitele rontásának tartom azt, ha ilyen példákkal már előre óv, inteni akar attól hogy velünk valamiféle egyezségre lépjenek, mert mi megragadjuk az alkalmat még akkor is, ha az ország nem károsodott, ha rá tehetjük kezünket valamely pénzre, hogy azt elkobozzuk. Én tehát méltányossági szempontból, magának az államnak méltósága fenntartása szempontjából és hitelünk megóvása szempontjából a mellett vagyok, hogy ezen cautió adassék ki. (Helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: Tisztelt képviselőház! (Halljuk!) Én egy perczig sem kétségeskedtem a felett, hogy a jelenlegi kormány és pártja, illetőleg a többség, hatályon kivül fogja helyeztetni az észak-nyugati vasút kiépítésére vonatkozó 1870: XLI. szentesített törvényt. Nem kétségeskedtem igenis azon oknál fogva, mert hiszen azon kormány és azon többség, mely a nemzetet a szellemi és anyagi megsemmisülés szélére taszította, (Felkiáltások a jobboldalon: Ól 01 Halljuk 1 a- szélső balon) oly csekélységnek, oly kicsiségnek tartja ezen 650,000 forintot, mintha egy cseppet Öntene a tengerbe. Maga az előttem szólott Tisza Lajos képviselő ur is csupán méltányossági tekintetekből indulva ki, nyilatkozott oda, hogy a 650,000 forint bánompénz az illető társaságnak visszaadassék. Szabadjon azonban az előttem szólott képviselő úrhoz azon kérést intéznem, hogy mi, népképviselők fel vagyunk-e jogosítva arra, hogy a nemzet vagyonából, tulajdonából ajándékot adhassunk? Én azt hiszem, nem azért küldöttek bennünket küldőink e házba, hogy itt az ő vagyonaikról kényünk-kedvünk, tetszésünk szerint, méltányossági, nagyúri tempóból rendelkezzünk; (Ugy van! a szélső balo'dajm) hanem igenis küldöttek azért, hogy munkálkodjunk a nemzet szellemi és anyagi jólétének előmozdítására. Én, t. képviselőház, miután az 1870: XLI. t.-ez. 8. §-a határozottan megszabja a kötelezettséget, a mely kötelezettség nem teljesítése esetében a 650,000 forint bánompénz elvesz, megsemmisül; miután nem akarok a nemzet nyakára újabb terheket róni: én a szőnyegen levő törvényjavaslatot, mely a Stroussberg - ház részére 650,000 forintot akar ajándékképpen adui, általánosságban még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső balon.) Boros Béni: T. ház! Csak egy megjegyzésre vagyok bátor utalni, melyet előttem szóló Tisza Lajos t. képviselő ur tett, és a mely megjegyzés, nézetem szerint, épen a tárgy érdemét képezi, de eddig nem lett kellően kiemelve. Itt valóban azon kérdést kell felvetnünk; van-e ezen szerződés felbontásából az egyik vagy a másik szerződő félnek haszna vagy kára; vájjon van-e haszna vagy kára abból, hogy az azon szerződés szerint, a mely nem jött létre, kiépítendő vasutak elmaradtak? Én azt hiszem, hogy senki sem lesz itt a házban, a ki azt kívánja, hogy a nagy összegeket, melyeket most már, roszul és rendszertelenül épített vasutak évi garantiája fejében fizetnünk kell, hogy azt a nagy összeget, mondom, még szaporítsuk egy szerencsére ki nem épített 16 mértföldnyi állami kamat-garautiával ellátott vasúttal, melynek évi jövedelme nem fedezte volna azt az összeget, melyet az államnak pótolnia kellett volna, és a melyre nézve nem volna recompensatió még az a ki nem épített 4 mértföldnek kiépítése sem, mely kamatgarantiával ellátva nem volt. Én tehát mindenekelőtt azt a kérdést kívánnám tisztába hozni, vájjon az által, hotry ezen szerződés, melynek alapján a biztosíték letétetett, teljesíttetik, az államra haszon, vagy kár eredt volna-e? Az előbb felhozott körülményből kitűnik, hogy kárt nem hozott, igy tehát azt hiszem, hogy az államnak ép ugy, mint ez az üzletvilágnál általánosan szokásos és gyakorlatban is van, a szerződés felmondása alkalmával, az egyik szerződő fél által letett biztosítékot visszatartani nem szabad; legalább ezt az üzletvilágban tisztességes eljárásnak nem tartanák. Nem egyeznék meg ezen eljárás az állam méltóságával sem, melyre az előttem szólott képviselő ur is hivatkozott, és nem egyezik meg az üzleti szokásokkal. Pedig, t. ház, bárminő kevésre becsüljék is azon indokot, hogy itt az államnak méltósága forog szóban, én ezt első helyen kívánom tekintetbe vétetni s ezen szempontból nem óhajtanám azt hogy az állam ily nagyon kétes alapon elkobozzon néhány százezer frtot. Én azért ajánlom a t háznak, hogy ezen szempontból Ítélje meg és fogadja el a bizottság javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon.) Csatár Zsigmond: T. ház ! Engem sem a t. előadó ur, sem azon t. képviselő urak, kik a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlják, távolról sem győztek meg arról, hogy ezt^ a javaslatot igazság szerint el lehetne fogadni. És mert arról vagyok meggyőződve, hogy e szerződés megtartása mindkét félre nézve oly jogi kérdés, melyet csak bírói ítélet, vagy peregyezséggel lehet eldönteni : én sem a pénzügyi, sem a jogügyi bizottságot, sem a t. ministeriumot nem tartom jogosítottnak arra. hogy egy tényleg megkötött szerződést, mely jogalapon nyugszik, a maga