Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-105

10*. orwsago* tti'j* április 3. 1871, 203 tetszése és belátása szerint felbonthasson, még pedig olykép, hogy ez által azt, ki a szerződést meg nem tartja, kedvezményben részesítsen, s annak az államkincstárból 600,000 frtot kiutalványozzon. Tisza Lajos t, képviselő ur azt állította, hogy ő jogi szempontból ezen összegnek kiadását nem tudná javasolni ; de igenis nyugodt öntudattal szavazza meg a 650,000 frt kiadását, mert úgy vau meggyőződve, hogy Magyarország méltósága nem tűrheti azt, hogy ily óvadék-pénz az államkincstárban maradjon. T. ház ! Ha valaki e házban, úgy én vagyok az, ki az ország méltósága és tekintélye iránt tisztelettel viseltetem : de hogy valóban tény legyen a tisztelet, akkor önöket arra kérem, hogy ne iparkodjanak mindig több és több teher elvállalása által, lehetővé tenni azt, hogy a nemzet a koldusbotot hordozza, mert a koldus valami nagy tisztelettel és tekintélylyel nem bir. A t. pénzügyminister ur szájából egy érvet hallottam, mely ellen tiltakoznom kell. Azt mondotta, hogy a törvényjavaslatot el kell fogadni azon indokból; mert ha nem fogadtatik el, a magyar kincstár kitétetik annak — hogy bepereltetik és a 650,000 frt kamatját is, mintegy 300,000 frtot kellend fizetnie. A pénzügyministernek az államkincstár ellen ily indokot előállt tani szerintem nem szabad. T. ház! Az én felfogásom nagyon eltérő és különböző a t. minister ur felfogásától. Azt gondolom, hogy itt két szempont bírálandó meg, t. i.: vájjon jogosan történt-e a 650,000 frtnyi óvadékpénz visszatartása, vagy jogtalanul. Ha jogosan történt, nincs biró, a ki azt a szerződést meg nem tartó félnek megítélni, képes legyen; ha pedig jogtalanul tartatott vissza, akkor azt hiszem, a magyar állam méltóságát és tekintélyét sértené az, hogy ő valakinek pénzét 8 éven át kamat nélkül használja. Én a rokkot is szívesen oda adom magamról, csak megmaradjon a nemzeti becsület. De akkor, uraim, midőn meg vagyok győződve, hogy ez összeg kiadása jóformán felsőbb befolyások és baráti sympathiák kifolyása, és az igazsághoz oly távol áll, mint Makóhoz Jeruzsálem, (Derültség) akkor engedjék kimondanom, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadom, különösen azért, mert itt a háznak példát kell előállítani — a jogügyek igazgatóságára teszek észrevételt, mivel ez védelmezte a pénz-kiutalást. T. ház! Megfoghatlan előttem, hogy a mi fizetett közegeink akkor, mikor 2—300 írtról van szó, hosszú iveket irnak tele, hogy ez összeget az államkincstár a magánfélnek ki ne adja, 8 mégis akkor, midőn egy oly összegről van szó, melyen uradalmakat lehet venni — főkép ha bir ói árverés alá kerül a dolog, minden lehetőt felhasználnak arra, hogy vélcményökben a kiutalványozást javasolják, Tudok egy esetet, a mely ecclatans bizonyítéka annak, hogy a mi jogügyi igazgatóságunk nem tudja a méltányosságot érvényesíteni. A m. kir. kincstár érdekét nem híven képviseli. Elnök: Az, a mit a t. képviselő ur megpendített, a szőnyegen levő tárgygyal semminemű kapcsolatban nincsen, azért kérem a t. képviselő urat, hogy szorítkozzék a napirenden levő tárgyra. Csatár Zsigmond: T. képviselőház! Én úgy tudom, hogy a jogügyi bizottság adott véleményt, a melynek alapján állott a kormány, a melynek alapján állott a pénzügyi bizottság akkor, a midőn ezen 650,000 frt kiutalványozását kérte és én azt hiszem, t. ház, hogy én akkor, a mikor azt akarom constatálni, hogy nem mindig helyes szempontból indul ki a jogügyek igazgatósága, én nagyon röviden fogom ezen esetet előadni — tehát a tárgytól el nem tértein; 300 frtos ügyben megtagadta a jogügyek igazgatósága a kifizetést azon tagoknak, a kiktől kihaszonbérelte a házat állami posta-helyiségül, és az államkincstárt kitette annak, hogy az illetők beperelték. —- íme azon 650,000 frt, ott a hol egy szerződés létezik azt mondja: jaj, ezt okvetlenül ki kell fizetni. Én megvallom, t. ház, hogy én az ilyen észjárást érteni nem tudom, és én az ilyen jogügyi igazgatóság iránt bizalommal nem viseltetem; szerencséje, hogy ellene hatalom a kezemben nincsen, mert én megszüntetném életét. Én arra kérem a t. házat, hogy a pénzügyi bizottság javaslatát elutasítani méltóztassék, az által lehetővé tévén azt, hogy némely emberek az állam jóhiszeműségének kizsákmányolásával szerződést köthessenek, és lehetővé tétessék az, hogy az ilyen kizsákmányolás után. (Felkiáltások jobbfelöl: Eláll! Eláll!) a szerződő fél felbontván a szerződést — óvadékpénzét visszakapja, lm nem törődöm uraim az önök szavazatával, de sokkal hívebben átérzem képviselői hivatásomnak egész súiyát, sokkal iukáob átérzem, hogysem ne tiltakozzam az önök szavazata ellen, és hogy ezen tiltakozásom a ház napiójában helyet ne foglaljon. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szel-'ó baloldalon?) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, az általános vitát bezárom. Szólási joggal élhet még a bizottsági előadó. (Felkiáltások: Eláll!) Emmer Kornél előadó: T. ház! (Felkiáltások: Eláll!) Legyen meggyőződve a t. ház, hogy szivem mélyéből érzek azokkal, a kik „elállt" kiáltottak, hanem az előadónak is vannak kötelességei, a melyektől el nem tekinthet. (Helyeslés.) Én is mystificálással vádoltattam; elhallgatásával bizonyos ténykörülményeknek vádoltat!am, elferdítésével a tényállásnak; és a jogügyi bizottság iránti kötelességem, hogy azokat helyreigazítsam. (Halljuk!) Ha ugyauis a t ház biróit>*