Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

Í36 104- országos ülés április 2. 1879. abban a szerződésben a kiépítésnek határideje is bennfoglaltatik, azt kell feltételezni, hogy azon vonal kiépíttetik. Ezt pedig Románia bona fide mondja és ezt minden szomszédállamnak respektálnia kell. Ha Románia szomszédos államához, a melylyel nemzetközi és mindenféle összeköttetései vannak és lesznek, azt mondja, hogy biztosítottam e vasút kiépítését, de nem építhettem ki, mert egy háború és több más viszony gátolt abban, megkell vallanom, nem lehet azt mondani, hogy bizony én nem hiszem el, a mi mondatik, mert ki lehetett volna azt építeni, mert az szabály a nemzetek között, hogy ilyent elhinni erkölcsi kötelesség. Egész Európa elitélne bennünket, ha ily viszonyok köztt ragaszkodnánk eddigi eljárásunkhoz; mert meggyőződésem szerint eljárásunk indokolva volt addig, még biztosítékkal nem bírtunk, de mihelyt a biztosítékot megkaptuk, az eddigi állapot tovább fenn nem tartható. Ebben van nézetem szerint a különbség az ezelőtti és a mostani állapot köztt, és ez volt oka, a miért a törvényjavaslatot beadtuk és semmi más oka nem volt. Bármely bankár jött volna hozzám, és azt mondotta volna, hogy a 153 millió kérdését éhez köti : én senkit sem szoktam illedelmetlenül fogadni ministeriumomban, egyszerűen hátat fordítottam volna neki, mert az nem járja, hogy egy nemzet irányában ilyet tegyen egy bankár; de másfelől magam is meg tudom Ítélni, hogy egy bankár ily dolgoknál nem gondol egyébre, mint arra, hogy eonveniál-e neki az üzlet és ha conveniál, akkor megköti az alkut, ha pedig nem, akkor nem köti meg az alkut. Méltóztassanak elhinni, hogy azon roppant beszédek, melyek itt tartattak, hiában vertek fel ily nagy port e kérdés mellett. Azt mondják a képviselő urak, hogy a nemzet forgalmi érdekei károsulnak az által, hogy a forgalom Orsova felé tereltetik; de azon képviselő ur, ki ezt felhozta, elmondta azt is, hogy a másik vonal rövidebb; felhozta, hogy a másik vonal az állam birtokában lévén, annak érdekeit kell támogatni. E vonal kérdése, t. ház, nem most állapíttatik meg: megállapittatott az 1874ben, hogy czélszerü-e vagy nem, azt most vitatni nincs helyén; de azt mondhatom, ha csakugyan áll az, hogy azon vonal rövidebb és mert a magyar állam birtokában álló vasúttal relatióban van, tehát a tarifa a magyar állam befolyása alatt áll; és úgy azon szerződés szerint, melyet bemutatni bátor voltam, nem lehet magasabb tarifája annak, mely velünk coneurrálhat: én ma is azt hiszem, hogy e vonal megnyitása után be fog következni az, hogy e két vasút egymással kénytelen lesz bizonyos szerződést kötni; ez a dolog természetében fekszik. De nézetem szerint, a mi Magyarországot, mint a vasút tulajdonosát illeti, ez másodrendű kérdés. Az első kérdés, a nemzetközi forgalom kérdése és azon politikai kérdés, a mely természetesen minden ilyen szerződéssel összeköttetésben áll; mert ha a forgalom eltérítése miatt egy-két évig pár ezer forintnyi kárt vall is Magyarország: ez még nem olyan fontos, mint lenne az, hogy ha a nemzetközi jó viszony megzavartatnék politikai tekintetben a két állam köztt. Ezek sokkal fontosabb kérdések és ezek jönnek első sorban eldöntés alá. [Helyeslés jobbfelöl.) Mindezeknél fogva, t. ház, én részemről arra kérem a t. házat, méltóztassék e törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Es itt el is végezhetném, t. ház, azonban méltóztassék megengedni, hogy egy dologra nézve megjegyzést tegyek, ámbár meg kell vallanom, olyat fogok tenni, a mi nem szokásom; kénytelen leszek a tárgytól eltérni. Ismerem ugyan a házszabályokat, melyeknél fogva a tárgytól eltérni nem szabad; de minthogy vannak dolgok, melyeket hallgatással mellőzni nem lehet, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy egy, a napirenden nem levő tárgyhoz szóljak. (Halljuk!) Jónak látta Lichtenstein képviselő ur az ezután tárgyalandó törvényjavaslatról is szólani, s minthogy nézetét személyemmel és a pénzügy mini ster ur ellentétes álláspontjával látta indokolhatónak, nekem is moraliter kötelességemmé vált, hogy most szóljak a tárgyhoz, melyhez akkor szóltam volna, mikor napirenden vau, ha ezen incidens közbe nem jön. (Halljuk!) Lichtenstein képviselő ur jónak látta a hírlapokból, vagy nem tudom honnan idézni, — megvallom, hogy mostanában nem volt érkezésem hirlapokat olvasni, jónak látta azt mondani; hogy a hírlapokban és magánbeszélgetés közben felmerült az a nézet, hogy közttem és a pénzügymínister ur közt különösen a holnap tárgyalás alá kerülendő vasúti kérdésben nézeteltérés van, és hogy ennek következtében történt tán az is, hogy nem írtam alá a pénzügyminister által e részben beterjesztett törvényjavaslatot. Bocsánatot kérek, már egyszer e házban kifejtettem ebbeli álláspontomat. Elmondottam, hogy igenis visszautasítottam azon bizonyos consortiumot az Ő 3 millió forintos követelésével. De ez egészen más dolog, mint a mit a t. pénzügyminister ur tesz. Nekem tudomásom sem volt arról, hogy a cautió dolga még elintézve nincs. Ez a pénzügyminister ur ügye. minthogy nála volt a cautió letéve. Én mindig azon tudatban voltam, hogy midőn azon ügy befejeztetett, a cautió kérdése is elintézést nyert.