Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-104
104. országos ülés április 2. 1879. Jg7 Ilyen esetben a eautió vissza szokott adatni. Itt azonban készpénz levén, ez annak idejében elköltetett. Megvallom, hogy ezen kérdésről csak valamivel több, mint egy évvel ezelőtt nyertem tudomást, minthogy ez nem közlekedési, hanem pénzügyministeri teendő volt. A pénzügyminieteriumban kezeltetett az egész, ott voltak letéve az okmányok és ott történt az intézkedés, mikor a pénz elköltetett, tehát a pénzügyimnister urnak kellett a reeompensatiót is megtennie. Azonban az én tudtom éa beleegyezésem nélkül ezen törvényjavaslat ide nem jöhetett, mert természetes, hogy keresztül kellett mennie a ministertanáeson. Másik az, hogy midőn ily szerződés köttetik, nekem hozzá kell járulnom, mert vasúti dolgokat érint. Ha tehát nem járultam volna hozzá, nem lehetett volna ide beterjeszteni. Minthogy azonban ez pénzügyi kérdés és a pénzügyminister ur előadta az okokat és felmutatta az okmányokat és azt hiszem, hogy a ház bizottsága is meggyőződött arról, hogy ez oly kérdés, melyben jogosan és méltányosan az illetők kívánságát megtagadni nem lehet; továbbá minthogy a jogügyi igazgatóság s legújabban a ház jogügyi bizottsága is és azonkívül a pénzügyi bizottság mind arra a meggyőződésre jutottak, hogy sem a jog, sem a méltányosság szempontjából ezt a követelést visszautasítani nem lehet: nem tudom, miért méltóztatott azt gondolni, hogy én, ki abban az időben az aetákkal kénytelen voltam foglalkozni, még pedig több ideig, mint a bizottságok foglalkoztak, hogy én nyilatkozzam másképen; mert hisz én is megnéztem az actákat, ép ugy, mint a bizottság és meggyőződtem arról, hogy itt csakugyan oly dolog történt, a mit nem lehet semmiféleképen kiegyenlíteni. A t. képviselő ur majd, ha ez a dolog tárgyalás alatt lesz, kifejtheti e részben nézeteit, és én majd arra válaszolok. Ezt csupán azért kellett megemlítenem, mert a képviselő ur jónak látta azt az ellenvetést is felhozni, a mi talán a ministerium kebelében történt volna. Egyet kell még megemlítenem, azt t. i., hogy én a törvényjavaslatot elfogadom és természetesen a különvéleményt el nem fogadom. A Boros képviselő ur által benyújtott határozati javaslatot sem fogadhatom el. Az én hitem szerint egyszerűbb volna a dolog, ha a különvélemény elfogadását kívánta volna, mert az eredmény egy. Azt méltóztatik mondani, hogy a kormány először is a tarifa-szerződést kösse meg az osztrák állam vasut-tár sulattal; de nem tudom, hogyan vonassék bele ez ügybe, olyas valaki, a ki ebben a nemzetközi szerződésben nem is szerepel. Ez nem tartozik ide. Azt is méltóztatott mondani, hogy terjessze be a ministerium azt a kötendő szerződést. Ez azt jelenti, hogy az egész tőrvényjavaslatot vissza kell utasítani. Mert most következik a képviselőháznak nyári szünideje és azután következik az őszi ülésszak, a mikor ismét más teendőkkel lesz elfoglalva e ház. Azt sem fogadhatom el, hogy az mondassék a román kormánynak, hogy jól és czélszerüen építtesse a vasutat. Ez a nemzetek köztt nem járja. Mert szeretném én látni, mit szólna hozzá a képviselő ur, ha valamelyik nemzet, melylyel mi nemzetközi szerződést kötöttünk, ide jönne Magyarországba és azt mondai iá, ho<íy mi jól és czélszerüen építsünk vasutakat. Minden nemzet souveraine és uwy jár el a maga dolgában, a mint azt törvényei, szokásai megkívánják. Ilyesmit elfogadni teljes lehetetlenség. György Endre: Az idő előre haladva, (Felkiáltások jobbjeläl: Halljuk! Sálijuk!) bocsánatot kérek, kénytelen vagyok a ház türelmét pár perezre igénybe venni, minthogy egy pár személyes megjegyzésre kell reflectálnom. Az egyik vonatkozik Lichtenstein képviselő ur előadására, ki egy pár, talán az elismerésen is túl hízelgő szó kíséretében elmondta, illetőleg fölolvasta véleményemet korábbi időből. Biztosíthatom a képviselő urat és a képviselőházat, hogy én azon véleménynek ma is minden sorát aláírom, hanem a képviselő ur adós maradt azzal, hogy hol van az összefüggésben, vagy ellentétben azzal, a mit ma mondok. Azt hiszem, a kettő köztt semmi ellentét nincs. A másik szintén személyemre vonatkozik, a mit t. i. Ráth képviselő ur mondott. Hogy egy tárgyilagos megjegyzést előre bocsássak : ő abból indul ki, hogy a román kormány bona fides-ét ez alkalommal elfogadja. Ha elfogadja a román kormány bona fides-ét, miért ellenzi a javaslatot? Miért nem latja biztosítva a vasút kiépítését? A szerződés, melyet a román kormány a vállalkozóval kötött, világosan kimondja, hogy 1879. november 13-ig minden munkának az egész vonalon definitive be kell végeztetni. Azonban még éa egy kérdést kívánok intézni a t. képviselő úrhoz. Nevezetesen ő azt mondotta s azt hiszem, hogy az csak nyelvbotlás volt, hogy én ezen alkalommal talán nem helyes meggyőződésem szerint járok el. Ráth Károly (közbeszál): Azt nem mondottam. György Endre előadó: Bocsánatot kérek, ezt állította a képviselő ur. Én a magam részéről kereken tagadom, hogy, bármilyen szerény tagja legyek e háznak, valakinek joga legyen meggyőződésemnek őszinteségét kétségbe vonni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur követelheti tőlem, hogy az ő meggyőződésének őszinteségét elhigyjem, meg is teszem, de ezt csak akkor követelheti, ha ezen „vema^-t nekem is megadja. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ráth Károly: T. ház! Ha már személyes kérdések bele vonatnak a vitába, hát én meg24*
