Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

MA. országot ttle» április 8. 1879. |g3 miszerint a budapesí-orsova-bukuresti vonal ne.. vonhassa el a magyar államérdekeket képviselő plojest-brassó-budapesti vonalaktól e forgalmat. Már pedig, ha a kormány nem biztosítja befolyását az előbbi vonal legnagyobb részére, az osztrák államvasút vonalára : akkor, nézetem szerint bármely ilynemű szerződés sem bir értékkel a kormányra és nemzetünkre. De azon indok is emlitíetett, hogy a román kormány szerződésének be nem tartására rendkívüli körülmények által lett kényszerítve. Én ismerem e rendkívüli viszonyokat, és határozottan állíthatóin, hogy a román kormányt mi sem gátolta abban, hogy még mielőtt a háború beállott, a plojest-tömösi vasúti vonalrészt átadja a forgalomnak. Határozottan mondhatom, hogy kiépíthette volna idejekorán és saját érdekében ki is kellett volna építeni e vonalrészt. Építhette volna akkor is, midőn a háború beállott, mert ez által ugy saját hadserege, mint a szövetséges orosz hadsereg értlekében milliókat takaríthatott volna meg. A román kormány nem felelt meg kötelezettségének egyszerűen azért, mert nem akart. {Ugy van! halfelöl.) Ha pedig egy szomszédos állam szerződésbeli kötelezettségének nem felel meg és ez által egy szomszédos és vele barátságos viszonyban élő államnak jelentékeny kárt okoz: ennek nézetem szerint természetes következménye az, hogy a károsult fél szabja meg a recompensatioualis feltételeket. Azon eljárás természetes következményének tartom tehát azt is, hogy a magunk részére kártérítést követeljünk. Ez volna a helyes eljárás egy nagyhatalom részéről, {ügy van! a szélső halon.) Ezt azonban a kormány elmulasztotta, és ezzel ellenkezőleg egy oly egyezményt akar a házzal elfogadtatni, mely e tekintetben épen ellenkező álláspontot foglal el és tökéletesen kiveszi lábaink alól az eddigi előnyös jogalapot. Ezen visszás helyzeten azonban még mindig segíteni lehetne akkép, hogy az új egyezményben is megtartsuk azon alapot, melyet eddig elfoglaltunk, és hogy a román kormánytól szerezzünk oly biztosítékokat, a két nemzetközi vasútvonal jövendő üzletére nézve, a melyek, mint crrői meg vagyok győződre, ugy a magyar, mint a román érdekeknek is tökéletesen meg fognak felelni. Ily álláspont azonban nem az előttünk fekvő egyezményben van megállapítva; és azért nézetem szerint, mielőtt ez egyezményt megkötjük, a magyar kormánynak okvetlenül azon álláspontra kell állania, melyen az egész ország véleménye szerint állania kellett volna. Mindenki azt hitte, hogy a nehézségek, melyek hónapok óta a magyar - román kormány részéről az egyezmény megkötése szempontjából fennforogtak, épen abban gyökereztek, hogy a magyar kormány érdekeiaek megsértése miatt recompensatiót keresett, s ezen recompensatió elérését az egész nemzet várta is a kormánytól. Azért, mielőtt még ezen törvényjavaslat tárgyalása befejeztetnék, legyen szabad azon reményemnek is kifejezést adni, hogy a magyar kormány több biztosítékot fog kívánni a szomszédos állam kormányától; biztosítékot mindenekelőtt arra nézve, hogy a román kormánynak rendelkezése alatt álló két vasútnál tarifaés üzletkezelés tekintetében valóban oly intézkedések fognak érvénybe lépni, melyek a magyar érdekeknek és az általános forgalmi érdekeknek is megfelelnek. Ezt egy tarifaszerződéssel igenis biztosítani lehet, de nézetem szerint csakis egyoldalulag, a román kormányt terhelő határozatokkal. Mert a magyar kormány nem rendelkezhetvén a magyar korona területén levő mindkét csatlakozási vonallal, hanem csak az egyikkel, t. i. a brassó-budapestivel, nem állhat ugyanarra az alapra, melyen a román kormány áll, midőn tarifaszerződésre lép államunkkal. Ez volna az egyik feltétel, a mit követelni kellene. De biztosítékot kellene szereznünk okvetlenül a román kormánytól még arra nézve is, hogy a brassó piojesti vonal építését a magára vállalt határidő alatt okvetlenül ós biztosan be fogja végezni; biztosítékot kellene szereznünk arra nézve is, hogy ezen vasútvonal kiépítését a román kormány nemcsak gyorsan, hanem czélszerííen is fogja eszközöltetni, hogy annak üzletét Magyarország érdekeivel nem ellentétesen, hanem megegyezőleg fogja kezelni. Már pedig erre nézve egyezményünkben semmi biztosíték nincs ; és én, a mint a viszonyokat ismerem, a nélkül hogy magamnak látnoki tehetséget vindicálnék, azt már előre jelezhetem, hogy alig fog megnyílni a predeal-plojesti vasútvonal, a forgalom folytonossága, biztonsága tekintetében, nagyon szomorú tapasztalatokat fogunk tenni; és az ez irányban felmerülő akadályok határozottan el fogják vonni a forgalmat aíon vonaltól, a mely szivünkön fekszik. Végre pedig határozottan és minden mellékfeltétel nélkül követelni kellene, hogy az összes vámkezelés osztrák-magyar területen végeztessék. Nézetem szerint az állam méltóságán alulinak tartom azt, hogy a vámkezelésre nézve egy eddig egészen magában álló és előttem megfejthetetlen oly combiuatió állapíttassák meg az előttünk fekvő egyezmény alapján, melynek indokolását sehol sem tudnám feltalálni, haesak nem a román nemzet önérzetes, szívós politikájában, melyet a nagyhatalmakkal szemben is érvényesítni tud. Miután pedig — a mint ezekből méltóztatik kivenni, ezen törvényjavaslatból nem a magyar nemzetnek van haszna, hanem ellenkezőleg csak Romániának és azon vasuttársulatoknak is és különösen az osztrák állam vasútnak, melyeknek lehetővé tesszük ezt a csatlakozást: nézetem sze-