Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-104
{ 84 10 *- ©rs*ágos ülés április 2. 1879. rint a magyar kormánynak arról is kellene gondoskodnia, hogy e«en vasuttársulat üzletére nézve is a kellő befolyást megnyerje. Ezt a befolyást különösen érvényesíteni kellene, még mielőtt ezen egyezmény elfogadtatik, lehetővé kellene tenni nézetem szerint a kormánynak azt, hogy az osztrák államvasuttársaság akkor, mikor min dákét, nemzetközi versenyvonalnak meg kell nyittatnia, egyoldalú, meglehet, ellenséges eljárása által a nemzet aspiratióinak útjába ne állhasson és a magyar érdekeknek ne árthasson; végre lehetővé kell tenni kormányunknak még azt is, hogy végre valahára a nemzet azon kívánsága is teljesüljön, hogy e társulatnak Magyarországon levő vonalai a külföldiektől elválasztassanak, hogy a magyar igazgatóság életbeléptettessék, és hogy a magyar befolyás érvényre emelkedjék. (ügy van! Igaz balfelöl.) Ezzel szemben mindenesetre egyik követelmény volna az, hogy törvényjavaslatot alkossunk, mely valóban egy anomália megszüntetését fogná eredményezni, t. i. azon anomáliát, melyet ennek én is elismerek, hogy két, már kiépített vasútvonal csatlakozása forgalomba nem vehető; de csak akkor szavazzunk meg ily törvényjavaslatot, ha a magyar nemzet eljárásával szemben kellő recompensatióra találunk. (Helyeslés balról.) Azért én, t. ház, abból kiindulva, a mit szerencsém volt mondani, természetesen csakis a bizottsági külön véleményhez csatlakozhatom ; miután azonban — nem szeretném azt, hogy a t, ház e kérdést is pártszempontból tárgyalja; miután azon reményem van, hogy maga a t. kor mány e tekintetben még segíthet a dolgon az által, hogy az egyezmény megkötése idejét csak rövid időre elodázza: bátor vagyok az esetre, ha a t. ház a külön vélemény elfogadásától eláll, illetőleg azt elveti, egy közvetítő határozati javaslatot beterjeszteni, rneíy igy szól (Helyeslések balról, fölkiáltások : Halljuk ! Halljuk ! Olvassa): „Határozati javaslat. A ház a törvényjavaslatot a kormányhoz visszautasítja a végből, hogy azt a román kormánynyal a tarifákra nézve kötött vagy kötendő egyezménynyel, — a predealplojesti vasútvonal rész kiépítési határidejének megtartása és a vasút czélszerü kiépítése és üzletének biztosítására; továbbá az összes vámkezelésnek Orsova, illetőleg Brassó állomásokon történő berendezésére vonatkozó pótlékkal kiegészítse, és azután azt az osztrák államva suttársulattal a bukarest-budapesti forgalom megoszthatása és a magyar önálló igazgatóság felállítása iránt eszközlendő megállapodásokkal együtt a háznak ujolag mielőbb előterjessze." Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Baross Gábor jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Orbán Balázs: T. ház! Eöviden szólok, nehogy hallgatásunkból azt magyarázzák ki, hogy e szégyenletes törvényjavaslatot elfogadjak. T. ház ! A politikai bűnök, sőt még a botlások is keserűen szokták magukat megbőszülni, hibás vasutpolitikánk nemcsak a kamatgarantiák évi 16 millió forint terhében, hanem a jelenlegi lealázó törvényjavaslatban is boszulja meg magát. Nem titok, t. ház, hogy a gyors egymásutánban csinált államadósságok mindenikéhez egyegy vasútvonal kiépítésének concessióját, egyegy érdekeinkkel ellentétes csatlakozás elfogadását kötötte, a kormányaink pazarlásait fedező, consortium. Az orsovai csatlakozás, és a szerencsétlen keleti vasútnak nem az Ojtozon, hanem a tömösi szoroson való kivitele: tudvalevőleg, a 76 milliós kölcsön megadásának volt föltétele. Pedig ama kölcsönt különben is oly méregdrágán adták, hogy ily nagy ráadás az uzsora netovábbjává emelte azt. Az akkori törvényhozás, ha megszavazta is a kölcsönhöz kötött terhes föltételeket, legalább lelkiismerete megnyugtatásáért törvénybe iktatta a két csatlakozási vonal együttes megnyitását. És e kikötésnek fontos indokai voltak; mert a tömösi csatlakozást úgy a mi érdekeink, mint Románia érdeke ellenezte; eltekintve attól, hogy a Székelyföld a tömösi csatlakozás által kikertiltetett, a keleti vasútnak Galaczczal — mint végponttal való — egybeköttetése, vagy 8 mértfölddel hosszabbittatott meg, s Romániát háromszor oly hosszú vonal kiépítésére kötelezte, minek következtében Románia közvéleménye a kiépítést folyton ellenzi. Mi már kiépítettük roppant költekezéssel a mi vonalrészünket a Predeálig; Románia alig kezdett a maga részéhez; s hámi most az orsovai vonalrésznek kinyitásába beleegyezünk, méltán félnünk lehet, hogy a predeáli csatlakozás soha sem fog létesülni. A minek első sorban az a szomorú következése lesz, hogy a szerencsétlen keleti vasút jövedelmezővé tételétől elesünk; mert a transito kereskedés részint Orsova felé, részint Gsernovicz felé veeudi útját; már pedig, miután a keleti vasút botrányainak palástolása e vasutat az állam tulajdonává tette, ez nem lehet reánk nézve közönyös. De e törvényjavaslat nemcsak anyagi károkat, hanem erkölcsi megaláztatást is von maga után. Hisz épen önök azok, kik a nagyhatalmi állás követelményeinek e haza oly sok életérdekeit feláldozták; s a mikor aztán enagyhatalmi állásra hivatkozni, s annak súlyát éreztetni kellene: mi vagyunk mindig, a kik a tizedrendű kis államok előtt is gyáván meghunyászkodunk,