Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-95
í2 96. országos ülés ínárczius 24. 1879. nek biztosítására szolgál. Igenis tegyük meg azt, a mennyiben a nemzetek jogának különös sérelme nélkül megtehető. Magam is súlyt fektetek erre, s ha valaki be tudná bizonyítani, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása hazánk határainak jövendőbeli biztosítása szempontjából mulhatlanul szükséges volt: akkor, noha a nagy sérelmeket akkor is látnám, de mégis könnyebben el tudnám szenvedni, mint most. De nem vagyok katona, nem vagyok jártas a katonai tudományokban. Mégis azt gondolom, hogy egykor mi Németországgal háborúba keveredhetünk. De nem látom, hogy miként használ nekünk erre nézve Boszniának stratégiai elfoglalása. * Lehetőnek tartom, hogy Olaszországgal háborúskodunk; de hogy mi hasznát veszszük mi ez esetben Serajevo birtokának, nem tudom belátni. Az is lehető, hogy Oroszországgal viselünk háborút; de, hogyha Gáli ez iában és Erdélyben elvesztjük a hadjáratot, hogyan fog bennünket megőrizni Novibazár és Mostar, azt nem látom be. (Ugy van! szélső balfelöl.) f^ A katonai hivatalos jelentés, melyet a kormány ezelőtt nem rég kibocsátott, és melyben hadtani indokokkal bizonyítja be, hogy az occupatiót teljesítenünk szükséges és czélszerű volt, mindent tökéletesen bebizonyított, de azt az egyet elfeledte bebizonyítani, lesz-e nekünk hatalmas ellenségünk azon a téren? Már pedig minden stratégiai indokok köztt az a legfontosabb, hogy ott álljunk erősen, a hol ellenségünk van és nem ott, a hol nincs. S ha szabad volna katonai indokokra hivatkoznom, azt mondanám — nem akarok hadseregünk irányában ironikus lenni — a katonai vezetés ott keresett magának stratégiai támpontokat, a hol biztos volt róla, hogy európai hatalmas állam által nem fog megtámadtatni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) De, ismétlem, e szerződés belső tartalmának helytelenségét és káros voltát nem magyarázom. De lehetetlen egyet meg nem említenem, s ez az, hogy e nemzet három év óta a közérzület nyilvánulásainak minden nemes eszközével kijelentette Törökország iránti rokonszenvét és nyilvánította azon erős meggyőződését, miszerint kormányunknak egyáltalában nem feladata közreműködni Törökország gyengítésében ; hanem inkább feladata, a mennyire lehetséges, a békés közbelépés hatalmával ; sőt ha és a mennyire mulhatlanul szükséges volna, hadi eszközeinek teljességével is, mindenek felett saját érdekeink védelmére, de azon századok óta híí szövetségesünk érdekeinek kíméletével vezetni keleti politikánkat. (Helyeslés a szélső balfelöl.) A nemzet 3 év óta vallotta és hirdette ezt a nézetet; soha az újabb időben, újabb alkotmányos életünkben, nem 67 óta, hanem 1825 vagy 1830 óta, soha Magyarország népei, soha a magyar nemzet egyetlenegy politikai nézetében és egyetlenegy közérzületében is, oly egy és egységes nem volt, mint ebben. (Helyeslés a szélső balon.) És a berlini szerződés a nemzetnek épen ezen közérzületét sérti, a nemzet által kifejezett épen ezen nézeteket tagadja és a nemzetnek épen e politikai törekvéseit teszi gúnynyá, teszi semmivé. (Tetszés a, szélső balon.) T képviselőház! Még egy indokom van, a melynek kifejezése kötelességem. (Halljuk! a szélső balon.) Ugy saját meggyőződésem parancsolatából, mint elvbarátaimmal való egyetértésből, ezt az indokot kijelenteni kötelességem. T. képviselőház! Az utóbbi századok folyamában nemzetünk gyakran állt azon a ponton, a melyről ellenei azt mondták, hogy az a megsemmisülés széle. Szabadságunk gyakran szenvedett csorbát, állami existentiánk gyakran volt ingatag és Magyarország, mint ország, gyakran csak híí fiainak szivében, gyakran csak híí fiainak törekvéseiben, álmodozásaiban élt: de a magyar nemzet egy bizonyos vonalra sohasem sülyedt alá, sohasem sülyedt a magyar nemzet oda, hogy idegen népek és nemzetek jogait, szabadságát, ő mint nemzet, öntudatosan sértené, bántani, vagy a hatalom és fegyveres erő uralma alá helyezni törekedett volna. (Helyeslés a szélső balon.) A magyar nemzet akkor is, mikor a legnagyobb szenvedések napjai és évei mentek el feje felett, és akkor is, mikor ritkán ugyan, de jó dolga volt: ugy a haza határain belül, mint a haza határain kivül a valódi népjogokat, a nemzetek jogait és szabadságát és önrendelkezési jogát mindig tisztelte. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez Magyarországnak általános jellemvonása volt. Európa államtudósai elismerték azt, hogy bármiként kicsinyeitessék a magyar nemzet és annak ezredéves története, a történelmében nyilvánuló nagyszerű törekvés, a gyakran kicsinyes pártviszályok bármennyire gúnyoltassanak és mi bármennyire kicsinyek legyünk Európa előtt, de a keleten a, magyar faj a népszabadság és alkotmányos törekvéseknek mindig erős őre volt. T. képviselőház! Ma hogyan állunk mi a világ előtt? (Fölkiáltások jobbfelöl: No! hogyan állunk f) Ma ugy állunk a világ előtt, hogy minden jogezím nélkül, minden hadizenet nélkül, azon tartományok törvényes uralkodójának beleeg3 7 ezése nélkül, azon tartományok népének beleegyezése nélkül, a magyar kormány hozzájárulásával, a magyar fegyver, a magyar katona el ment oda hódítani, occupálni, annectálni, administrálni. (Fölkiáltások a szélső balon: Rabolni!) Fajunk jellemvonása ez nem volt soha! A magyar újabbkori történetben ez a vonás nincs meg, ezt a jelen kormány égette be, (Ugy van! a szélső balon. Mozgás jobbfelől) mondhatnám, pokolkővel égette be. (Zajos helyeslés a szélső balon.) T. ház! Az újabb időben és a mi korunk-
