Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-104

174 10 *' országos ülés április 2.1879. melyet az urak közül sokan abban az idő­ben támogattak, sokkal jobb lehetett nézetük szerint, mert közelebb vitte ahhoz, — a mit örömteljeseit r hangoztattak — az országot a bukáshoz. (Elénk ellenmondás a baloldalon.) Talán épen az a hibánk, hogy ezen jóslat teljesítését meggátoljuk. Különben más különbség is van. 1874-ben, midőn én szóltam, először is meg kellett kötni az egyezményeket és meg kellett szavazni a tör­vényt. Ma a helyzet az, a melyet az akkor meg^ hozott törvény és az akkor kötött egyezmények teremtettek. Én annak oka, hogy az, a mit a törvény mond, az egyezménybe fel nem vétetett, nem vagyok. Ezt csak egyszerűen constatálni akarom, mert ez tény az okmányok, a törvény és a ház naplói szerint. De mindenekelőtt a kormány, minthogy a törvényben az egyidejű megnyitás benne volt, azon álláspontot foglalta el, hogy először administrativ utón bele nem egyezhetik abba, hogy az orsovai összeköttetés megnyittassák addig, inig másik irányban a szükséges dolgok meg nem történnek. És másodszor abból indult ki, hogy az egyedül illetékes fórumnak, a tör­vényhozásnak sem fog erre nézve intézkedést ajánlani addig, mig biztosítékot nem nyer az iránt, hogy ha némileg elkésve is, de a másik összeköttetés is rövid idő alatt biztosítva leend. Nincs tehát itt az eljárásban ellentét, nincs nézet­pont megváltoztatás. A kormány mindvégig ragaszkodott ahoz, hogy administrativ utón bele nem egyezik a megnyitásba; sőt nem ajánlotta a megnyitásnak a törvényhozás által való enge­délyezését sem addig, mig minden lehető garautiát meg nem nyer arra nézve, hogy egyfelől a másik vasul is meg fog nyittatni, másfelől, hogy azon vasútnál az elbánás a másik vasútnál követett elbánással egyenlő fog lenni és azon körülmény, hogy épen akkor, midőn meg kellett kötni azon kölesönöket, midőn azokból még semmi reálisáivá nem volt, midőn mindnyájan méltóztattak kétel­kedni, hogy fog-e sikerülni a kormánynak szükség­leteink fedezésére kölcsönt kapni: hogy akkor a kormány nemcsak administrativ utón meg nem engedte a megnyitást, de törvényjavaslatot sem terjesztett be, hanem beterjesztett most, hónapok­kal azután csak akkor, midőn a szükségesfgaran­tiákat megnyerhette, azt hiszem, kétségbe von­hatlan jele annak, hogy minden e connexióra vonatkozó suppositiója a t. képviselő urnak tel­jesen a légből van kapva. De miben van tehát a garantia? A román kormán j r bona fidesét a képviselő ur sem akarja kétségbevonni, erről tehát feles­leges is szólani, de a kormány keresett még garantiát abban is, hogy a conventió megkötését a román kormánynyal csak akkor mutatkozott [ késznek eszközölni és csak akkor eszközölte, midőn a román kormány részéről kimutattatott az, hogy vau egy olyan vállalkozóval megkötött egyezsége, a kinél nem kell többé attól félni, hogy úgy, mint a múltban, nem lesz képes elvállalt kötelezettségének megfelelni, de a ki európai hitelénél fogva biztosítékot nyújt az iránt, hogy az elvállalt kötelezettség szerint a vasutat ki is fogja építeni. A román kormány bona fidesében és azon biztosítékban, melyet egy ilyen vállalkozóval kötött egyezmény létezése nyújt, fekszik garantiája annak, hogy a vasút meg­nyitása infinitum, vagy igen hosszú időre, határ­időn túl elhalasztatui nem fog. Arra nézve pedig, a mi a forgalom elvo­nását illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy a helyzet itt sem az, a mi 1874-ben volt, mert azóta azon vasutaknak, a melyek a tomösi össze köttetés folytán, kell, hogy a forgalmat Magyar­országon keresztül Oderberg felé vezessék, egy tekintélyes része a magyar állam tulajdonává vált, másokra a magyar állam döntő befolyást szerzett és ily módon ez által is kezében volna ellensúlyozni azon károkat, a melyeket az állam­vaspályának ez irányban való esetleges eljárása okozhatna. így a vasutak birtoklása, és a vasutak iránti intézkedés teljesen megváltozott viszonyai között, természetesen nem állhatnak fenn mind­azon aggodalmak, a melyek í 874-ben teljes jogosultsággal fennállottak. (Helyeslés a jobb­oldalon*) Én tehát, t. ház, mindezeknél fogva, ismé­telve, hogy tények igazolják, hogy connexlo a köicsön és e vasúti javaslat köztt nincs ; ismé­telve, hogy egészen más a helyzet, úgy a kiépí­tés iránti biztosíték, mint a jövendő forgalom iránti biztosíték irányában, mint í874-ben volt: kérem a törvényjavaslat elfogadását, nem ellen­tétben a kormány eddigi eljárásával, de épen következtében annak, a mely eljárástól a kor­mány a törvényhozásnak tartotta fenn az ez iránti intézkedhetést, mint a mely egyedül jogo­sult erre és kérte és provocálta ezt csak akkor, midőn az aggodalmakat már eloszlatottaknak találta. (Helyeslés jobbfelöl) És ne tessék, t. ház, oly csekélybe venni azt, a mit a képviselő ur felemlített, hogy Orso­vánál egy bizonyos távolságra a vasút mellett gyalog, vagy kocsin, vagy épen omnibuson kell járni, és ne tessék azt hinni, hogy ez csak az állam vaspálya kára, bár azt tartom, hogy az sem feladatunk, hogy ok nélkül az államvaspá­lyának, vagy bárkinek kárt csináljunk: de ez kára a Magyarországon keresztül vonuló összes forgalomnak. És tovább menve, én a magam részéről tudtam és tudom bármikor igazolni a képviselő ur által is felemlített európai meg rovásokkal és megtámadásokkal szemben, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents