Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-103

ím 108. országos ülés Április 1. lS7t. Ugyan kérdem én a t. képviselő urat: minő pauaeeával vél kedvezőbb budgetviszonyokat teremteni, ha nem intézményeink kor- és czélszerű javítása által ? Hát intézményeinken budgetviszonyunk jobbrafordultáig akkor se javítsunk, ha meg vagyunk előre győződve a felől, hogy azok államczéljainknak megfelelő javítása szellemi és anyagi fejlődésünknek javára szolgálna? No már én ebben nem érthetek egyet a t. képviselő úrral. Gr. Apponyi Albert ur pedig a párthüség feltételezésének előrebocsátásával oldaltámadásnak, megkerülési maneuvernek bélyegezvén Griinwald és Dárday barátom független és hazafias felszólalását, — a felvetett kérdésnek alsóbb rendűvé degradálása mellett azt declarálja, hogy három elsőrendű érdek, t. i. 1-ször a magyar birtokos osztály depossedatiójának megakadályozása és közgazdasági existentiánk fenntartbatása, 2-szor azon külpolitikának, mely fajunkat és nemzetünket veszélyezteti — megváltoztatása és 3-szor a magyar nemzet alkotmányos jogainak biztosítása a lappangó alkotmányellenes szellem ellenében, — ez a hármas, minden más kérdést háttérbe szorító érdek az, melynek megvalósítására előbb vallott elveik szegreakasztásával, divergens elemek egyesültek, mely physikai vegyületben a gróf ur oly jól érzi magát, hogy Őt abból semmiféle erőhatalom ki nem üti, Higyje el a gróf ur, hogy két-három évvel ezelőtt főfoutosságúaknak vallott, s ma alárendelteknek nyilvánított elvei szegreakasztásával nem tett jó szolgálatot a hazának. Parlamentáris életünknek sülyedését hivatása színvonaláról a természetellenes pártalakulások idézték elő, — azon magaslatra leendő felemelését pedig, melyet a gróf ur is hármas feladata körébe vont, egy új egészséges elvi egységen alapuló pártképződésben reményiettük és reményijük. Miért kivánja a nemes gróf jobb jövő iránti reményünk utolsó foszlányait is széttépni ? Mindenesetre szomorú tünemény, hogy a nemes gróf hármas feladatának álezája alatt is, azon minden más érdeket háttérbe toló czélzat lappang, mely a Tisza Kálmán megbuktatása iránti vágyban tárja elénk egész merevségben a gróf ur pártja által űzött személyi politikát. (Helyeslés a jobboldalon.) S mégis ezen pártnak egyik vezérkari kitűnősége b. Simonyi Lajos ur, kiről — ismert lovaginsságáról feltennünk sem volt szabad azt, hogy minket az ország előtt páriáknak mezébe öltöztetve mutasson be — nem kételkedett azt nyilvánítani, hogy mi is az ő politikájukat helyeseljük, csakhogy nem merjük elárulni, mert Tisza Kálmán még gondolatszabadságunkat is a fegyelem vasövével tartja lezárva. Nem tudom, de lehet, hogy a t. képviselő ur, mint katonaviselt ember a fegyelem különböző eszközeit ismeri és megszokta annak hatalma előtt vakon meghajolni; — hanem engedje meg, Tisza Kálmánt sokkal bölcsebbnek tartanunk, semhogy ne tudná azt, hogy a szellemet dugházban tartani, vasövvel bezárni nem lehet. — Sőt jegyezze meg a képviselő ur is, ha eddig nem tudta, hogy a ki tenni ezt akarná, úgy járna, mint gyermek az eltaposni akart árnyékkal; hogy midőn talpa alatt hitte, már lába feje felett ragyogott. Biztosíthatom a báró urat, hogy pártjuk par excellenee személyi politikáját nem helyeseljük. Mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy a mely kötelékeket nem a romlatlan természet fon; nem az erkölcsi és társadalmi rend, nem a reális eszmék és elvek állandó törvényei szentesítenek meg : az ily kötelékek a sors egyetlen haragos tekintetére, a szenvedélyek legelső rohainosvb fellázadására megiazulimk, szétszakadnak. Az a párt, a melyet ilyen, hogy ne mondjam személyektől függő, múlékony, mindennapos változásnak alávetett személyes czélzatoknak kötelékei tartanak csak össze egész meztelenségében: ki merem mondani, nem bir egy parlamentben a létnek még erkölcsi jogosultságával sem, annál kevésbbé az állandóságnak azon lényeges kellékével, a mely arra, hogy egy párt kebeléből kormány alakulhasson, elengedhetetlenül megkívántatik. Hogy pedig, tisztelt egyesült ellenzék, az önök pártja egyenesen ebbe a kategóriába tartozik: azt helyettem Apponyi Albert gr. ur fényesen bebizonyította. (Helyeslés jobbfelő'l.) T. ház! A pártonkivüliség már fogalmánál fogva is kizárja annak lehetőségét, hogy a pártonkivüliekkel, mint párttal foglalkozzunk. Mind a mellett bátor leszek a t. ház kegyes engedelmével az ellenzék ezen árnyalatának is, azon mély tiszteletnél fogva, melylyel kitűnő tagjai iránt évek óta viseltetem, néhány perezet szentelni. (Halljuk! Halljuk!) Önöknek egy állítólagos missionariusa arra térítgetett bennünket, engedjük Tiszát elbukni ; önök azonnal visszajönnek 30-an a szabadelvű pártba, megnyugosznak a boszniai occupatióban, sőt még ha kívánjuk, a többi minisíereket is meghagyják. E szerint önök is személyi politikát űznének? (Ellenmondások.) No ne zúgolódjanak kérem. Nem követem annak a képviselő urnak nyomdokait, ki a folyosón hallottakból is argumentált a múltkor ellenünk. Hisz épen azt akartam mondani, hogj^ mi az említett urnak missióját komolyan nem vehettük s megbízatását el sem hittük, s ha annak vettük volna is: nem önöknek, hanem a mi lelkiismeretünknek tett