Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-103

150 1G3- oreaágw iléi április 1. 187Í. És itt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy , én a bélyeg és illetékek felemelését helyesnek nem tartom, inert elérték már viszonyaink köztt a legnagyobb magasságot. De másrészt közvetlen tapasztalaton alapuló tudomásomnál fogva figyelmeztetni akarom a t. házat arra, hogy roppant kincs fekszik, merem állítani, milliókra rugó kincs fekszik évek óta eltemetve a bíróságoknál elintézve felhalmozódott akták között a segéd- és kezelőszemélyzet elégtelensége miatt ki nem expediálható örökség, átadó végzések s telekkönyvi beadványok alapján , az államot megillető bélyeg- és illetékekben. Égető szükséggé vált tehát a bíróságok mellé megfelelő számban adandó kezelési- és irodaszemélyzet alkalmazása által ezen a nagy bajon segíteni és a jövedelemnek vétkes fukarkodás következtén bedugult ezen gazdag forrásait megnyitni ; s örömmel coustatálom, hogy e czélra az igazságügyi tárcza az eddiginél tetemesebb összeggel dotáltatott, s ekképen az igazs%szolgáltatás gyorsasága is hatalmas lendületet fog nyerni. A t. pénzügyminister ur exposéjában megérintette azt is, hogy az államjavaknak eladásából is tekintélyes jövedelmi szaporulatra számol. Üdvözlöm a pénzügyminister urat a bátor kezdeményezésért! A ki a nemzetgazdászatot csak főbb vonásaiban tanulmányozta, nem vonhatja kétségbe, hogy a domanial jószágoknak az állam tulajdonában megtartása, úgy az állam és birtoki, valamint ipari, forgalmi és pénzügyi helyzetünk megváltozása folytán károssá vált. ( Nem látjuk e zárszámadásokból különben is, j hogy e roppant értékű javak aránylag mily ] csekély jövedelmet hoznak, s a hivatalnokok i fizetése s egyéb igazgatási költségek által a j jövedelem mily nagy része emésztetik fel. ] Semmi sem kívánatosabb tehát, mint az, j hogy e javak ott, a hol a mai viszonyok szerint j is megfelelő árral birnak, eladassanak; és pedig j nem nagy complexumokban, hanem kisebb parallel- J Iákba osztályozva, hogy egyfelől a vételbeni I részesülésre a kisebb birtokosoknak is mód és alkalom nyújtathassák; másfelől, hogy az igy keletkező nagyobb verseny folytán magasabb ár érethessék él. A pénzügyminister ur exposéjának tehát, a bevétel ezen új forrásaira utaló része is öntudatos meggyőződésen alapulván, azok árultak el könnyűvérííséget és könnyelműséget, a kik azt könnyűvérűségből és könnyelműségből származottnak állították. Mindnyájan tudjuk, hogy a nép a nagy adó súlya alatt roskadozik. Ámde nem annyira az adónak túlságosan felcsigázott volta, hanem inkább az annak kivetése és behajtása körül érvényben álló adókezelési és behajtási törvényeinknek némely helytelen rendelkezései mellett — orvosolhatlauul alkalmazható visszaélésekkel is párosult basaszerű eljárás teszi az adófizetést már-már elviselheti enné. És méltóztassék elhinni, hogy az adózó nép jól tudja azt, hogy adója egyhamar lejebb szálliitatui nem fog; de nem is ennek a tudata szüli benne az elkeseredettséget, sem uem a kereskedelmi és vámszerződés, melynek hatását a legnagyobb rész felfogni nem is képes; nem is a boszniai occupatió, melynek szükségét, fontosságát, vagy ártalmas voltát alapos bírálat alá vonni, ezen a malmok aljától egész fel a ministeri palotákig nagy politikát űző politizálással foglalkozó országban valódi hivatással vajmi kevesen birnak: hanem az eddig még be nem váltott Ígéretek megvalósítását kívánja viszonszolgálatul a haza oltárára általa évenkint hozott nagy áldozatok fejében, kívánja a már 1848-ban proclamált s azóta is minden részről fennen hangoztatott egyenlő teherviselés elvének minden iránybani gyakorlati megvalósítását; kivan jó és gyors igazságszolgáltatást, helyes pénzügyi administratiót, jó közigazgatást. Ki mondhatná közülünk, hogy a nép eztu óhajai nem volnának megvalósíthatók! Az egyenlő teherviselés elvének érvényre emeléséhez közelebb hozott bennünket a honvédelmi minister ur a katonai beszállásolás tárgyában, s a közmunka- és közlekedési miniöter utaz utak fenntartása és közmunka tárgyában benyújtott törvényjavaslat által. Igazságszolgáltatásunk azon bajaink orvoslása, melyek törvények hiányából vagy elavultságából származnak, az igazságügyéi' személyében a lehető legjobb kezekre bízatott; annak gyorsítására nézve pedig, mint már érinteni szerencsém volt, megadatott az eszköz a jelenlegi költségvetésben, mely szerint e czélra az eddiginél tetemesebb összeg lőn megállapítva. Pénzügyi administratiónkat gyökeresen átalakítani, úgy hogy alkotásunk az állandóság természetét nyerje, mindaddig nem lehet, mig megállapodott közigazgatási rendszerünk nem lesz. Addig is némileg megnyugtatva érezem magamat az igen t. pénzügyminister urnak azon ismételt ünnepélyes nyilatkozata, által, melyhez képest az illetékek kivetése és közadók kezelése körüli törvény némely helytelen intézkedéseinek orvoslása végett, legközelebb törvényjavaslatot lesz a t. ház elé terjesztendő. A mi már a jó közigazgatást illeti, e tekintetben legyen szabad utalnom Grünwald Béla barátom gyönyörű beszédére, ki részletesen kimutatta, hogy jelenlegi muuicipalis közigazgatási rendszerünk a mellett, hogy rósz, meg veszélyes is a magyar nemzet fennállására, s ki azon óhaj-