Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-103

108. orsjtágos ülés Apriíis 1. 1379. 159 lás alapjául sem fogadom el. [Helyeslés a szélső baloldalon.) Zsiros Lajos: T. ház! Én tökéletesen osztozom Frölich Gusztáv t. képviselőtársam nézetében, miszerint az idei költségvetési előirány­zatból élénken győződtünk meg a felöl, hogy az országnak helyzete komoly, s hogy súlyosak a bajok, melyeket orvosolni a jelen országgyűlés­nek feladatát képezi. Nem hallgathatom el más­részről azon meggyőződésemet sem, hogy mennél súlyosabbak a bajok, annál elodázhatlanabb kötelessége a tanácskozások jelen phasisában minden egyes képviselőnek, minden lehető mellék­érdek félretételével, egyedül a haza üdvének szem előtt tartásával, s az elfogulatlan bíró igazság­szeretetével, mennél alaposabb Ítéletet alkotni a felett: vájjon képes-e a jelenlegi kormány ezen bajok orvoslásának közvetítésére s vezetésére; s a mennyiben ítélete a kormányra nézve bármi tekintetben kedvezőtlenül ütne ki: kötelessége az adott viszonyoknak beható vizsgálásával s részre­hajlatlan mérlegelésével jól fontolóra venni, vájjon nem volna-e ezélszerübb a hazára, üdvösebb és áldásosabb, s egyúttal lehető is a jelenlegi kor­mánynak elbuktatásával a létező ellenzéki árnya­latoknak kebeléből egy más kormánynak, egy olyatén kormánynak kiemelkedését közvetíteni, mely a fennforgó fontos feladatok üdvösebb megoldása tekintetében az országnak nagyobb garantiát szolgáltathatna. A szőnyegen levő kérdés eldöntéséhez szava­zatával ilyetén vizsgálódás eredményei szerint alkotandó Ítélet alapján járulni különösen a kor­mánypárti képviselőnek vált mellőzhetetlen köteles­ségévé, mert hisz az ellenzéki árnyalatok ítéletüket már rég a priori meghozták, s itt e házban ismételten, nagyon is sokszor ismételten kihirdették. A t. szélsőbal azt nyilvánította, [Halljak! Halljuk!) hogy Magyarország, bárki kezeibe legyenek a kormány gyeplői letéve, mindaddig nem fog kibontakozni jelenlegi szomorú helyze­téből, míg azon közjogi alapon állunk, melyen most vagyunk, míg t. i. Magyarország teljesen önálló és Ausztriától független állammá nem lesz. [Helyeslés a szélső balfelöl.) Ezen ítéletnek gyengesége abban nyilvánul, [Halljuk ! Halljuk !) hogy az ellenkezőt is ugyan­azon alapossággal lehet állítani. S minthogy e szerint a baj oka nem a kormányban, hanem kivüle eső minden egyéb pártoknak közös állás­pontjában fekszik: elegendőnek tartom bővebb indokolás nélkül a t. szélsőbal irányában azon ellenállítást felvetni, hogy az én hitem és meg­győződésem szerint Magyarország a jelenlegi politikai conjecturáknak közepette az Ausztriával önálló közjogi kapcsolat nélkül, mint magyar állam, nem is létezhetnék. S most, mielőtt az ellenzék többi árnyala­tainak nézpontjait tenném vizsgálódásom tárgyává, [Halljuk! Halljuk!) engedtessék meg nekem elő­zetesen egy dolgot, jelesen azt constatálnom, hogy az idei költségverés a kormányzat összes ágaza­taira vonatkozólag nagyban és egészben ugyan­azon alapon fekszik, mint a meby alapra a múlt évi, harmadévi, s az azelőtti előirányzat fek­tetve volt. Ne méltóztassanak tehát csodálkozni a felett, ha én egyszerű eszemmel nem tudom felfogni: mi jogon támadják meg az ellenzéknek a fusionált szabadelvű pártból kilépett tagjai a kormány­pártot? Mi jogon vádolhatnak bennünket hazafiat­lansággal, mi jogon gyanúsíthatnak önérdek-haj­hászattal, hivatalvadászattal; azon okból, mert a költségvetési vita alatt a kormányt támogattuk? Holott ők a múlt évben, de harmadéve is, az azelőtti évben is elfogadták a mostanival teljesen azonos alapokra fektetett előirányzatot, megszavaz­ták a kormánynak, sőt dicsőítésére, az akkori ellenzékkel szemben, a leghódítóbb szónoklatokat tartották. [Tetszés jobbfelöl.) Most azt mondják önök: programmot adjon a kormány, mert a kibontakozás a jelenlegi alapokon lehetetlen. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom állítani, hogy ezen indokolás helytelen; de ha ez ma helyesnek tartandó: helyes volt az tavaly és harmadéve is; s ép azért, ha kíván­ságuknak politikai jogosultságát kétségbe nem is vonom: meg kell attól mégis tagadnom önöket illetőleg, az erkölcsi jogosultságot. [Helyeslés jobbról.) Miért hallgattak önök tavaly, helyesebben harmadéve s ezelőtt 3 évvel oly mélyen, midőn b. Sennyei a kormánytól az ország megnyugta­tására programmot követelt, de nem kapott? [Halljuk! Halljuk!) Kérdem: hazafiatlanság, önérdek s hivatal­vadászat késztette önöket akkor a hallgatásra? Ezt én önök felől, hazájukat szerető magyarokról fel nem tehetem, feltenni nem akarom; de ha önök megfeledkezve a múltban követett maga­tartásukról, minket a kormánynak támogatásáért gyanúsítani nem átallanak : nehogy sértést köves­sek el, azt mondom csupán: „mutatis nominibus. de vobis fabula narratur." (Tetszés jobbról.) S most még közelebb térve a tárgyhoz, kijelentem, hogy a tisztelt pénzügyminister ur válságos helyzetünkkel szembeu nem kis mérték­ben felélesztette bennem a hitet financiális álla­potunkjobbra fordulása iránt, azon nyilatkozatával, mely szerint államháztartásunkban az egyensúlyt újabb bevételi források nyitásával, s a kiadások apasztásával helyreállítani akarja, s azt elérni reményli is. A bevétel fokozását illetőleg rá is mutatott ezen forrásokra, s ezek során első helyen a bélyegilleíékekre. (Halljuk! Halljuk !)

Next

/
Thumbnails
Contents