Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-103

103. orerógoi fiiéi április 1. 1373. 157 hogy az elégedetlenség és a panasz általános és hogy vannak, kik jövőnk felett kétségbe esnek, mert segélyért kiált ma a haza, a nép, a polgár, a munkás, az iparos és a kereskedő egyaránt! Kérdem azért, mi ezen országos ealamitásnak az oka? — a ki ennek okát — (leszámítva az újabb oceupationalis költségeket) — a jelenben akarja keresni, az tévúton jár, mert ezen caiamitás a múltnak bűne, ez tehát a múltban keresendő! — ennek oka az, hogy önkormányzatunk nagyon, de nagyon költséges, melynek terheit nem birjuk, és azért „államháztartásunkra" a legnyomasztóbban hat; — ennek oka az, hogy hosszú évek óta Európának majdnem mindén állama, azon elvből indulván ki „si vis paeem, pára hélium" fegyverbea állván, bennünket is oda késztetett, — ennek oka az évenkinti újonezozás, mely óriási, mondhatnám, mesés összegeket felemészt a nép véres verejtékéből; — ennek oka a bíróságok előtt minden csekélységért járó perköltségek és ügyvédi honoráriumok oly égbekiáltó nagysága és magassága, hogy a nép e téren — némely (salvo jure mondom) lelkiismeretlen tényezőknek valóságos prédává válik, (Derültség és helyeslés a szélső balon) — ennek oka az illetékek kiszabásánál való tömérdek bűnös visszaélések, melyeket egyes-egyes hivatalnok a nép tudatlansága és a polgár járatlansága rovására (ismét salvo jure mondom) magának megengedett, (Derültség és helyeslés a szélső balon) — ennek oka a sok évi rósz termések, és euuek kapcsán számtalanoknál beállott fizetésképtelenség, — eimek oka a behozott luxusadó,' (Derültség és helyeslés a szélső balon) mely az ipar és kereskedelem több osztályára és ágaira zsibbasztólag hatott és hat ma is; — ennek oka a túlfeszített fényűzés, a csont és velőt megrázó mai luxus, melynek, valljuk meg gyengeségünket, édes mindnyájan, a szegény „Lázártól* a gazdag „Croesusig" hódoló rabjai lettünk; — ennek oka az annyi mindenféle nyomasztó adó, melynek nemét és nevét mindenki nem is tudja, de fizetni fizeti. (Élénk derültség és helyeslés a szélső balon.) íme mindezen és sok más okok okai az általános elszegényedésnek, melynek kifolyása az, hogy talán még ma is több millió forint behajthatlan adó van hátralékban, melyet többé nem kell beszedni, mert nem lehet, hanem leírni. De kérdem most már azt is, ki az, ki mindezen bajokat és azok okát a mostani kormányférfiak terhére akarná, avagy merné írni? — En nem! mert hiszen mindaz, mi ma az egész országban épen a létező törvények alapján oly visszatetszőleg történik, azon törvényeket nem a mostani kormány, nem a mostani ministerium hozta, hanem hozták az előbbi országgyűlések, hozták a népképviselet alapján megválasztott és itt ülő országos képviselők; és most mégis innen izgatják az országot, a népet, a polgárt a fennálló törvények és kormány ellen! Ha roszak a múltnak törvényei, hozzunk újat, jobbat, azt hiszem azért vagyunk itt, hogy mentsük meg az országot minden nyomortól: nem azért vagyunk mi itt, hogy mi itten egymás között differentiáskodjunk, nem azért küldöttek fel választóink, hogy mi itt a drága időt holmi humoristico-satyricus czélzásokkal és sértegetésekkel pazaroljuk: — hanem, hogy mindannyian teljes erőből a haza felvirágzásán és a nemzet boldogításán működjünk. Jaj azon tűzhelynek, mely alá az egyenetlenség ördöge ásta be magát, ott a fazék mindig rosszul áll a tűznél" ! —igy jaj azon nemzetnek is, melynek fiai egyetérteni nem tudnak, azok hazája boldog soha nem lehet, és épen ez a magyarnak szerencsétlensége és átka, hogy soha egyetérteni nem tud, mit a történelem oly gazdagon, de siralmasan is tanúsít. Bolivár Simon, ki miután Amerikában sokáig arany tartományok felett rendelkezett volna, a midőn meghalt, senkinek semmit sem hagyott, hazájának azonban haldoklásakor egy gyógyszert hagyott eme sóhajtással: „egyetértés" és ez az, igen tisztelt ellenzék, a mire neküsk is itt a házban úgy, mint az egész hazában égő szükségünk van, és talán soha jobban, mint épen most, mikor egész Európa tűzokádó hegyként füstöl, és mi nem tudjuk, hogy mikor? hol? és honnan temet el bennünket a láva: „videant consules" azok pedig ma mi vagyunk!!! Őrködjünk tehát, hogy a haza és a nemzet átka miuket ne sújtson, kik hivatva vagyunk hazánkat a bajoktól megmenteni, kik hivatva vagyunk az ország sebeit nemcsak behegeszteni, hanem gyökeresen meg is gyógyítani. Legyünk tehát mindannyian a bajok elhárításában egyetértők. Álljunk egymás mellé, bármely párthoz tartozzunk is. Nyújtsunk egymásnak kezet, és vessük kezeinket itt az országházban a hazaszeretet lángoló tüzébe, hogy eme tűzben, melyet a nép, a polgár, a mágnás, a király velünk egyaránt fuj és ápol, kezeink mintegy összeforrasztva, együttes és közös jóakarattal csakis a haza felvirágzásán, annak jobb jövőjén, a nép és a polgár boldogításán működjünk és munkálkodjunk; működjünk és munkálkodjunk azonban teljes erőnkből, és gyógyítsuk a nemzet és az ország sebeit, a hogy mondám, gyökeresen, mert féleszközök, fél rendszabályok semmire sem valók, a politikában pedig halálosak. Tényt kiált ma a világ, tettek segítenek csak ma már a népen és a polgáron, paszta szó már többé nem segít. Es most fogadjanak tőlem, ki e háznak bár új, de oly tagja vagyok, ki élete kenyerének javát már megette, egy tanácsot, mely abban áll: