Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-103

156 103. or-zágos ülés április 1. 1S79. előtt kijelentem azt, hogy én nem vagyok b. Simonyi Lrjos úrral —- kit különben hosszú évek során mélyen tisztelek — egy nézeten, ki a múltkor egyik beszédében azt monda: „valahányszor valame'y képviselő itt e házifai felszólal, mindannyiszor minden beszéde oda irányul, hogy azzal itt a házban, úgy mint választókerületében luitást gyakoroljon" — én minden felszólalásnak komolyabb oldalát veszem és azt mondom: „valahányszor itt valaki felszólal és valamit mond, mindannyiszor Ítéletet hoznak róla irt a házban úgy, mint választókerületében" és ezen itélet az, melynek mindenki alá van vetve; ezen itélet az, melyet minden képviselőnek szem előtt kell tartani ; ezen itélet az, melyet hozni és kimondani minden polgár jogosítva van és ezen itélet az, mely engem aggaszt, a midőn felszólalok ; a midőn azonban ezen aggályom daczára mégis felszólalok, kérem a t. képviselőháznak kegyes és jóakaró elnézését, mert hiszen fontos kérdésről, a „bizalomról" van szó. (Halljuk!) Ha a kormány iránti bizalom kérdése fel vettetik, szerény nézetem szerint a „subjectivitástól" nem lehet elválasztani azon általános „objectiv" szempontokat, melyek az ej ész politikai éleire befolyással vannak. — Tekintetbe, figyelembe kell itt venni szerintem mindazon áramlatokat, mebyek a kormányférfiakra szintúgy befolyással vannak, mint magára a törvényhozásra, s mely alul magát kivonni, valamint egyesnek, úgy a kormányférfiaknak is igen nehéz. A bizalom szavazata nem egyes férfiaknak adatik, hanem adatik a kormánynak! a bizalmatlansági szavazat pedig egyes — az összes lánczolatból kiszakított tények által nincsen indokolva! — Nem a kormányok csinálják mindenkor — különösen a mai bonyolódott európai viszonyok között a politikát! (Ellenmondó* a baloldalon.) Ismétlem, nem a kormányok csinálják mindenkor a külpolitikát. Nálunk ez annál inkább figyelmet érdemel, miután „Ausztriával" oly viszonyban vagyunk, mely nekünk olykorolykor bizonyos kényelmetlen helyzetet teremt, melyet leküzdeni sokszor vajmi bajos! Bírálni mindig könnyebb, mint tenni! és én el merem mondani, hogy sokan, kik ma a kormánynak tetteit oly szigorúan elitélik, ha holnap a tett mezejére kellene lépni, bizonyára önmaguk felett is kénytelenittetnének ugyanazon „kritikát" eltűrni, melyet ma, távol állván az ügyektől, oly könnyen gyakorolnak. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl.) Boszniát illetőleg a jövő fog a legjobb „kritikus" lenni! Sajátságos a politika mai gondolkodásmódja sokaknál. S midőn a múltban a krimi háború alkalmával a költségcsen felállított figyelő hadtestünk a muszka haragnál egyebet nem hozott haza, a midőn a múltban a scbleswig-holsteini expeditió meddő maradt, a midőn a múltban Velencze elveszett, a midőn a múltban Németországgal csatázván, amott minden befolyás megszűnt, ekkor egyre azt hangoztattuk: „Mi csak veszteni tudunk; nyerni, elfoglalni soha semmit." (Mozg ás b alfél ó'l. Halljuk! a jobboldalon.) Ma pedig, midőn foglaltunk, most megint ez nem tetszik, miután sokan ezen „occupaíiót" az ország sírjának szeretik nevezgetni. Én pedig nem tudom honnan, de ez sajátságos érzelem, sajátságos előérze?, mondhatnám, a történelem múltjának fonalán visszafelé menve, visszafelé gondolkozva, meggyőződés bennem, hogy én épen a keleten a legszebb jövőt merném hazánknak, nemzetünknek jövendölni! A mi missiónk kelet felé van; szerintem mi ott keveset foglaltunk, menjünk tovább. (Ellenmondás a baloldalon. Halljuk! a jobboldalon. Mozgás.) Én azok közé tartozom, kik minden szónokot a legnagyobb figyelemmel szoktam meghallgatni, kérek a magam részére is hasonló türelmet. (Halljuk! Halljuk!) Menjünk a Balkánig, azután szerezzük VÍSSZÍ Nándor-Fehérvárt és ragyogtassuk ott újra a magyar korona fényét és dicsőségét! és én mintegy biztosítani merném a t. képviselőházat, hogy ott, hol mi a korkövetelte „eivilisatió és humanismus zászlaját" kibontva, azt lobogtatjuk ; hogy ott, hol mi a szigorú morál, és a boldogító keresztény vallás tündöklő keresztjét kitűzendjük: ott csakis áldás, ott csakis a népek permanens hálája és rokonszenve lehet a mi osztályrészünk; hinni akarom, hogy a történelem igazolni fogja szavaimat, adja Isten, hogy igy legyen! •— Persze, hogy ma senki sem képes megmondani azt, hogy minő befolyással leend ezen occupatió nemzeti jövő alakulásunkra?! Hiszen sokkal közelebb állnak az események, hogy sem igazságosak lehetnénk! Tett után mindig könnyebb megmondani azt, hogymitnem kellett volna tenni; de ezen negativ itélet még nem jogosít fel senkit, és nem birhat mindig annyi értékkel, hogy azokat elitéljük, kik legjobb meggyőződésük szerint igy és nem máskép cselekedtek. Kételkedni lehet minden felett! — de a kétely még nem valóság, a kétely még nem igazság! — azonkívül én teljesen és velem együtt számtalanok meg vannak arról tökéletesen győződve, hogy a kormányon ülő' férfiak hazafisága őszinte, igaz

T tiszta és önzetlen, melyről kételkedni ugyan lehet, de kételkedni nem szabad, mert annak ellenkezőjét bebizonyítani e házbau senki sem képes! (Mozgás a baloldalon. Halljuk!) Jól tudom én azt, mint valamennyien e házban és én azt tagadni nem is akarom, mert tagadni nem lehet, hogy a bajok az országban napról napra növekszenek, hogy nagyok az ország sebei;