Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-100

138 100. orMágos ülés máresins 19. 1879. figyelmét felhívni arra, a mi a t. ministerelnök úrban is bizonyos megütközést, sőt megbotránkozást látszott kelteni, hogy itt a fővárosi törvényhatóság perhorreseál egy hatáskört, melyet a minister hajlandó, sőt rendeletileg akar neki utalni. Én azt hiszem, hogy ezen körülmény olyan, mely a t. minister ur figyelmét nagy mértékben megérdemli. Ha a főváros törvényhatósága a ministerium felfogása ellenére jogot követelne, akkor előbb lehetne feltenni, hogy ezt a jogigénylést óvatosan kell megvizsgálni, mint ott, a hol egy jogára féltékeny hatóság egy jog gyakorlását visszautasítja azért, mivel véleménye szerint a törvényhozásnak arra joga nincsen. Én azt hiszem, hogy ha más elővéleménynyel akarunk e tárgy iránt viseltetni, akkor az a körülmény, hogy itt egy törvényhatóság azon panaszszal lép fel, hogy az illető jog gyakorlására szorítani akarják, mondom, akkor ez inkább elővélelem arra, hogy annál inkább vegyük figyelembe ezt a kérelmet. Már most, t. ház, egyre nem lehet kényszeríteni sem a törvényhatóságokat pusztán rendeleti utón: az illetőség iránti meggyőződésre. Ha erre nézve véleménykülönbség van, a kormánynak, nézetem szerint, kötelessége volt hiteles magyarázatról gondoskodni Én valóban csodálom, miután az igen t. kormány kezében van az ő nézetét a lehető legrövidebb időben a törvényhozási factorok hozzájárulásával, törvényes magyarázat, új törvény alapján érvényesíteni; — mondom, valóban csodálom, hogy az igen t. kormány, a rendelkezésére álló eszközöket nem használt.) már rég fel és nem szüntette meg azt a conflictust, mely egyes magánérdekek nagy kárára, hosszú idő óta divatozott. Mert azzal, mit a kérvényi bizottság javasol, nem lesz elintézve a dolog. Mert akármennyire fogja a ház helyeselni a kormány felfogását, a fővárosi közigazgatási bizottság mégis esetről esetre illetéktelennek fogja magát declarálni, mint eddig tette, s mindannyiszor felfolyaniodás által kellend a ministeriumnak az illetékességet újból és újból megállapítani. Ily állapot czélszerű-e, megérdemli-e az a kis fáradság, a melyet a legális interpretatió kieszközlése megkíván, hogy e miatt conflictus idéztessék elő? Valóban nem értem a susceptibilitást, mely ezen ügyet elintézésre juttatni nem akarja. És most engedje meg a t. ház, hogy régi emlékezetemből egy adattal szolgáljak, mely mutatja, hogy az absolut uralom, a Bach-kormány, úgy látszik, jobban becsülte meg az illetékesség iránti véleményeket, mint az alkotmányos kormány és törvényhozás. El fogom mondani. 1858-ban tanulmányaimat alig véglett jogász létemre a törvény gyakorlatot kezdvén, helyben Budapesten a belvárosi járásbíróságnál praetisáltam. Ezen minőségemben nagy számmal jutottak hozzám elévült váltóbeli igények, melyeknek kötelezettjei vidéki lakosok voltak. A pesti hitelezők e vidéki embereket Pesten perelték be, mondván, hogy azért perelik be Pesten, mert a váltó lejárata Pestre szól s ennélfogva a fórum contractus Pest volna, a fórum contractus illetősége el levén ismerve az akkori perrendtartásban. Én azonban azon nézetben voltam, hogy mivel az elévült váltókbóli igény akkor divó váltójog szerint nem a contractus elvén nyugszik ; tehát ott, a hol az igény nem contractuson alapul, nem lehet arról szó, hogy a fórum contractus megállapittassék. Ennek a nézetnek megfelelöleg az elém került kereseteket mind visszautasítottam az illetékességre nézve. Az országos törvényszék és a főtörvényszék más véleményben volt. Az egyes eseteket felebbezték, s a főtörvényszék megállapította az illetékességet; ennek következtében az egyes ügyek ennek értelmében tárgy altattak, de kezem közt 100 ügy ment keresztül s én, mint egyes biró, azokat visszautasítottam, a felsőbb törvényszékek megállapodása rám nézve kötelezőnek nem tekintetett; s midőn az akkori törvényszék elnökével közöltem ezt, s mondám hogy: „önök határozhatnak, s az fog állni, de mint biró, annak meggyőződésemet nem rendelhetem alá", ebbeli nézetemet helyeselték s én egyetlen egy ügyben sem alkalmazkodtam határozatukhoz. A mi egy egyszerű, praxisát kezdő bírónak megadatott az akkori hatóságok által, reménylem a kormány egy törvényhatóságtól sem fogja megtagadni. A törvényhatóság magát illetéktelennek nyilatkoztatja, nem érzi magát kötelezettnek, jogosítottnak eljárni, méltóztassék tehát ezen igen kellemetlen conflictust a legegyszerűbb utón elhárítani: t. i. authentica interpraetatió által elejét venni a fővárosi hatóság azon nézetének, hogy ha ez ügyekben eljár, törvénytelenül jár el. Miután Királyi Pál t. barátom javaslata nem czéloz többet, minthogy felszólítja a kormányt, miszerint egy ily intézkedés által elejét vegye a különböző magyarázatból eredt conflictusnak: azt hiszem, hogy a t. ház leghelyesebben cselekszik, ha ezt a javaslatot elfogadja, s ez által eléri azt, hogy csakhamar vége fog szakittatni egy oly összeütközésnek, a mely száz meg száz egyesek ügyét a halogatásnak teszi ki, és azonkívül minden haszon nélkül súrlódást idéz elé a főváros és az ország kormánya közt. Pártolom tehát Királyi Pál t. barátom indítványát. (Helyeslés balfelöl.) B. Kemény Gábor földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! Baross Gábor képviselő ur monda, hogy ez az én korszakom előtt tett intézkedés, melyet én örök-