Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-99
1.14. 90. országos ülés márezlu* SS. 1879. Végre azt is felhozza a pénzügyi bizottság jelentésében, hogy nem egyeznék meg az állam méltóságával, ha oly biztosítékot tartana vissza, a melynek visszaadása által az államra semmi kár nem háramlik ; vagyis más szavakkal, hogy miután az építés meg nem történt ugyan, de másfelől az államnak egyéb kára nem lett, mint az, hogy azon vasút ki nem építtetett; tehát nem látják okát anuak, hogy azt a biztosítékot az állam részére lefoglalva tartsuk. T. képviselőház ! Mindenekelőtt nem veszem oly közönyösen azt a körülményt, hogy valamely vasút nem építtetett ki. (Helyeslés a szélső balon.) Mert ha a törvényhozás szükségesnek és fontosnak találta azt, hogy egy vasút Komáromtól Trencsényig kiépíttessék, annak bizonyosan megvolt a maga oka. Már hogy ez a mai napig be nem következett, hogy a vasút az illetők által ki nem építtetett, az nézetem szerint az országra és különösen arra a vidékre mindenesetre káros volt. De legyen bárhogy, t. ház, itt vagy az engedélyesek a hibások, vagy a közlekedési ministerium részéről forognak fenn hibák és mulasztások. Mindenesetre oly kérdés ez, mely nincs eléggé felvilágosítva. Ennek következtében szükségesnek tartom azt, hogy a dolog bővebben földerittessék. Földerittessék egyrészt műszaki szempontból, másrészt jogügyi tekintetben. Miért is arra kérem a t. házat, hogy mielőtt ezen ügyben érdemileg határozna, ezen kérdést előbb a közlekedésügyi és azután a, jogügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék (Elénk helyeslés a szélső balon) a végett, hogy mindenik bizottság a maga szakkörében megvizsgálja: vájjon azon föltételek, a melyek az engedélyokmányban ki voltak kötve, megtartatíak-e vagy nem, vájjon teljesítették-e az engedélyesek a magok kötelezettségét; és illetőleg teljesítette-e a közlekedésügyi ministerium az ő hatáskörébe tartozó kötelességeket, vagy nem? Mi, t. ház, ellenőre vagyunk a kormánynak, s azért lehetetlen, hogy a nélkül, hogy ezen ügyben kellőkép fel legyünk világosítva, 650,000 írtnak, különösen a mai körülmények köztt való kiadását egyszerűen elhatározzuk. (Helyeslés a szélső balon.) Én nem leszek ellenére ezen biztosíték kiszolgáltatásának, mihelyt fel leszek világosítva a felől, hogy az engedélyesek nem hibásak. Meglehet, hogy akkor arra fogok szavazni, hogy ki kell adni a biztosítékot; de másrészt meglehet, hogy a megejtendő vizsgálat folytán a közlekedésügyi ministeriumot fogom hibáztatni és azt fogom felelősségre vonandónak tartani. (Helyeslés a szélső balon.) Elleuindítványom következőleg hangzik: (Halljuk!) „Jelen törvényjavaslat a pénzügyi bízottság jelentésével együtt előbb a közlekedésügyi, azután a jogügyi bizottsághoz utasittaíik a végett, hogy az annak alapjául szolgáló tényeket az irományoknak megtekintése és szükség esetén az érdekelteknek és szakértőknek is meghallgatása mellett behatóan megvizsgálják és az eredményről kimerítő jelentést tegyenek." (Élénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: Fel fog olvastatni a beadott ellenindítvány. Baross Gábor jegyző (olvassa). Gr. Szapáry Gyula pénziigyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) A kérdés a körül forog, hogy az 1870: XLI. t. ez.-ben beczikkelyezett engedélyokmány 6-ik §-a miként alkalmazandó és esetleg, ha perre kerül a dolog, a bíróság miként fogja értelmezni az engedélyokmány ezen §-át, nevezetesen, hogy a kormány volt-e jogosítva vagy nem, visszatartani az engedélyesek szóban levő biztosítékát. T. képviselőház! Azon esetre, ha arról volna szó, hogy a kormány ezen biztosítékot 1870-ben, illetőleg az engedélyokmány keltétől számítandó három hónap múlva, a mire ki volt kötve a határidő, visszatartotta volt, felfogásom szerint ezen kérdés nem merülhetett volna fel. De ma nem ugy áll a dolog. Mert ha 1870-ben, három hónappal az engedélyokmány kelte után, kimondatott volna a cautiónak elvesztése, annak természetszerű következménye lett volna az engedélyokmánynak megszűnése is; mert nem lehet a cautiót visszatartani, az engedélyokmányt pedig fenntartani. Ez pedig nem történt azért, mert 1870. után is az engedélyesekkel újabb tárgyalások folytak az engedélyokmányban foglalt feltételek módosítására, a mi kifejezést nyert 1871ben június havában a kormány és az engedélyesek köztt kötött egyezményben. Hogy ezen újabb egyezmény alapján miért nem épült ki e vasút, anuak oka részben az indokolásban is elő van adva. De bátor leszek ismételve is kifejteni. Az egyezmény megköttetett, a törvényhozásnak benyujtatott: azonban az akkori tárgyalások, különösen a választási törvénynek hosszúra nyúlt tárgyalása folytán, nem kerülhetett napirendre s ennélfogva az országgyűlés berekesztéséig ezen törvényjavaslat a törvényhozásban nem tárgyaltathatott. Az engedményesek azután 1872-ben ismételve több izben kijelentették, hogy ők ezen újabb egyezmény alapján hajlandók bármikor a vonal kiépítéséhez fogni és kimutatni a pénzbeszerzést ezen újabb egyezmény alapján. A kormány azonban azon időben, természetesen a törvényhozás hozzájárulása nélkül, ezen egyezmény alapján a vasút építésére az engedélyt nem akarta megadni. így folytak a tárgyalások 1872-tőn át egész őszig, a midőn azután már az engedélyesek perrel fenyegetvén a kormányt, ezen incidens folytán mondta ki a kormány, hogy elveszettnek tekinti a cautiót. De még
