Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.
Ülésnapok - 1878-99
9t). •rsrágos ülés márvzins 28. 1879. 115 1873-ban és későbben is újabb tárgyalások folytak a kormány és az engedményesek köztt, hogy a cautió visszaadása esetén ők minden további keresettől az állam irányában elállanak. így folyt a kérdés 1878-ig, midőn a jogügyi igazgatóságtól vélemény kéretett ki e tárgyra nézve . . . Eötvös Károly (közbeszól): Mikor volt az ? Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: 1878. februárban kelt a jogügy-igazgatóság véleménye. Hogy ezen véleményt miért nem terjesztem a t. ház elé, ez indokolását abban találja, hogy ha a vélemény esetleg az engedélyesek mellett szólana, ez mindjárt argumentum volna az engedményesek számára azon esetre, ha a törvényhozási factoroknak bármelyike is el nem fogadná a törvényjavaslatot és ez ügy perre kerülne, az engedményesek a jogügyi bizottságvéleményében felhozott érveket a perben érvényesíthetnék. Ez volt az ok, hogy a jogügyi bizottság ezen véleménye a pénzügyi bizottságban sem adatott elő egész terjedelmében, de közöltetett a pénzügyi bizottság tagjaival és szóval is előadatott. Ezen véleményből mindenesetre azt az egyet lehet constatálni, hogy per esetén a per kimenetele kétes lenne. Bátor vagyok tehát ajánlani a t. háznak ezen javaslat elfogadását, még pedig a következő indokból: azon esetre, ha ez az ügy perre kerül, s az engedményesek azt megnyernék, nemcsak ezen 650,000 forintnyi cautióról volna szó, hanem — eltekintve a kártérítési keresettől, — miután az a cautió 1870-ben tétetett le, annak nyolcz-kilencz évi kamatjairól is, mely összeg szintén 300,000 frtra megy. Ma pedig ez a kétséges követelés 600,000 forinttal elégíttetik ki. Én ezen pénzügyi szempontból, de azért is, hogy az állam függő kérdései, esetleg perei lehetőleg megszüntettessenek, bátor vagyok ajánlani a törvényjavaslat elfogadását. Ma, t. ház, ezen egyezmény az engedményesek jogutódaival kötött egyezmény alapján keresztülvihető, ugy hogy 600,000 írttal megszüntethető, mert annyira megy a biztosítéknak névértékre szóló papírjainak valóságos pénzértéke. Hogy az elérhető lesz-e azon eljárással, melyet Irányi képviselő ur javasol, hogy t. i. a kérdés minden oldalról tisztába hozassák és hogy esetleg még az engedményesek is nem nyernek-e ez által biztosabb alapot, és hogy akkor hajlandók lesznek-e ezen egyezséget megkötni ugy, hogy 950,000 forint helyett elfogadjanak 600,000 frtot; erre nézve én felelősséget nem vállalhatok, és épen azért, mert igy áll a kérdés, hogy nem 600,000 frt kifizetéséről van szó, hanem arról, hogy 950,000 frt követelés fejében adjunk 600,000 frtot, én ezen szempontból bátor vagyok a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Helyeslés jobb/elől) Eötvös Károly: Tiszt, ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy csatlakozom azon indítványhoz, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam előterjesztett. (Helyeslés a szélső balon.) • Röviden megjegyzem, hogy készakarva nem tartom feladatomnak az itt fennforgó kérdés jogi oldaláról nyilatkozni; de mindamellett meg kell jegyeznem annyit, hogy a t. pénzügyminister ur határozottan tévedett akkor, a mikor a 650,000 forintnyi cautió visszaadásának jogi lehetőségét, vagy lehetetlenségét azon feltételtől tette függővé beszédében, hogy a ministerium akkor elmulasztotta három hónap múlva kijelenteni, hogy ő a cautiót visszatartja. Határozottan tévedett azért, mert az 1870: XLI. törvényczikk 6-ik §-a világosan mondja: „Köteles továbbá az engedélyes ugyancsak az engedélyezési törvények hatályba lépte napjától számítandó három hónap alatt kimutatni, hogy a vállalat alaptőkéje 30 százalékának befizetése biztosítva van. Azon esetben, ha ezen kimutatás meg nem történnék, az engedély önkényt megszűntnek és a biztosíték elveszettnek tekintendő. * Tehát minden különös feltétel nélkül, a ministeriumnak minden különös intézkedése nélkül, a mint a három hónap eltelt és az engedélyes a törvény világos szavai értelmében ki nem tudta mutatni azt, hogy az építkezési tőke 30%-át beszerezte, a cautió jogilag az engedélyesé lenni megszűnt. (Ugy van! balfelöl) Ha a ministerium ezt elmulasztotta akkor, abból még nem következik, hogy meg ne tehette volna két vagy hat év múlva, vagy a múlt évi februárban, vagy meg ne tehetné ma. Én csak azt constatálom, a nélkül, hogy közelebbi fejtegetésébe bocsátkoznám a jogi tekinteteknek, hogy azon jogi indokok, melyeket a tiszt. pénzüg} T minister ur itt felhozott, absolute alaptalanok. De van egy más körülmény, és erre a tiszt. pénzügyminister urnak kegyes figyelmét nemcsak hogy felhívom, hanem határozott kérdést intézek hozzá, legyen arra kegyes felelni és egy interpellatiótól fog engem, a t. házat és önmagát is megkímélni. Több hírlapban említtetett, hogy 1873-tól kezdve az „Unió" bank, mely Strousberg engedélyesnek jogutóda, a magyar kormánynyal tárgyalásokat folytatott, melyek egyezményre nem vezettek. Maga a bank igazgatósága és a részvénytársulat belátta azt, hogy a törvényes szerződés értelmében a feltételeknek sem pénz, sem idő, sem egyéb teljesítményekben eleget nem tevén, a letett 650,000 forint cautió jogilag, tényleg elveszett és a közgyűlés előtt jelentést tett arról, hogy ez mint elveszett tőke az „Union" bank vagyonában továbbá nem szerepelhet, és azért e 650,000 frtot le kell írni, mert ezt jogosan követelni nem lehet. A részvénytársulat igazgatóságának e nézete elfogadta15*
