Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-99

Í10 99. országos ülés márezim 23.1879. lakossal bír ez a város, hogy 57 ezer katas­tralis hold a határa, világos, hogy az ily eom­munitás évi 35,000 frt biztosítást adhat. Ha ez a város nem teheti ezt, akkor nincs város, mely ezt tenni képes volna; oly kedvező körülmények kínálkoznak itt erre. Felhozatott, hogy a szerződés ellen van ki­fogás ; nem azon engedélyokmány ellen, melyet én terjesztettem be, hanem a szerződés ellen, a mely a város és a vasut-társulat közt köttetett. Ezen szerződés engem, mint közlekedésügyi ministert másodrendben érdekel: mert ennek meg­birálása nem reám, hanem az illető megyéhez és a belügyministeriumhoz tartozik. Már érintettem volt, hogy a szerződés a törvényes szabályok szerint jött létre ; az 1874: XVIII. t.-ez.-ben meg­határozott módon, maga a communitás hozta meg gyűlésében a határozatot, ezen határozat azután a megyei hatósághoz terjesztetett fel, s a megyei hatóság azt helybenhagyta. A belügyministerium által is helybenhagyatott, s igy tehát minden illetékes fórum által helybenhsgyatott. Azt hiszem, hogy azt megbírálni, hogy már most ennek alapján elutasítandó-e ezen törvényjavaslat — mert hiszen a mit Mocsáry t. képviselő ur ajánl, az egyértelmű az elutasítással — nézetem szerint alig lehető. {Felkiállások a szélső balon: Csak elhalasztás kéretik!) Méltóztatnak mondani, hogy csak elhalasztást kérnek. Bocsánatot kérek, a halasztás itt, lehet mondani, hogy elutasítás, mert most vagyunk épen azon időszakban, a mikor elő kell készülni, hog-y a vasutat a nyáron építeni lehessen. Mert ha az előkészület el­halasztatik, akkor a nyáron építeni nem lehet, és akkor egyáltalán kérdés, vájjon azon vasuttársulatnak lesz-e azután kedve ké­sőbb , a jövő télen a vasút építésére vállal­kozni. De másrészről vegyék föl azt, hogy én azért siettem ezen törvényjavaslat benyújtásával most az ünnepek előtt, mert, mint méltóztatnak tudni, az alföld egy nagy vidékét igen nagy csapás érte, s e vidék népének munkára van szüksége, hogy gyarapodhassak; e vasútépítés pedig oly munka, a melyhez az ország nem ad semmit és a mely mégis azoknak, a kik munkára szo­rultak, egynehány százezer irtot ad kezükbe. Ezért siettem én, és minthogy törvényes szabá­lyok szerint köttetett a szerződés, minthogy továbbá fel sem tehető, hogy valami különös teher származzék ebből egy oly nagy városra, minő Szarvas; minthogy végre tudom, — mert közölve volt velem — hogy azon számítások alapján készült e vállalat terve, a melyeket a Mezőtúr­ról küldött szállítmányok, tehát a vasúti feladó­levelek alapjáu tettek — a mely szállítás pedig okvetetlenül sokkal nagyobb lesz, ha helyben lesz a vasút, mert a tapasztalás mutatja, hogy a könnyű közlekedés nagyobbítani szokta a for­| galmat — mindezeknél fogva azt hiszem, hogy | a halasztásnak helye nincs, és ezért kérem a t, házat, hogy Mocsáry t. barátom fölszólalása daczára ezen törvényjavaslatot elfogadni méltóz­tassék. {Helyeslés.) Móricz Pál: T. ház! En igen helyeslem, hogy a t. ház a beadott kérvényt felolvastatta, nem azért, mintha annak béltartalmára valami nagy súlyt fektetnék — mert hiszen arra, ha négy-öt ember reclamál, nagy súlyt fektetni nem lehet, — de azért, hogy alkalma nyílik a t. képviselőháznak a dolgot megvitatni s illetőleg az érdekelteket, ha lehet, megnyugtatni. Méltóz­tassék megengedni, hogy a Mocsáry Lajos t. ba­rátom által és a felolvasott kérvényben felhozott érvek ellenében bizonyos felvilágosításokat ad­hassak. {Halljuk !) Igen helyesen említette fel Mocsáry Lajos t. képviselő ur, és ez a kérvényben is benn van, hogy az árlejtés mellőztetett. De méltóztassék meggondolni, hogy — a mint a t. közlekedés­ügyi minister ur előttem felemlítette — ezen egész vonal hossza csak 20 kilométer, tehát nem is egészen három mértföld, és méltóztassék meg­győződni, hogy a vasúti kormányzatnál mi kerül legtöbbe, t. i. a technikai és kereskedelmi veze­tés, az elkönyvelés, az ellenőrzés és az elszámo­lás. Ezek egy kis, három mértföldet tevő vasút­nál annyiba kerülnek, hogy felemésztik az összes évi jövedelmet. Gondolja-e a t. képviselő ur, hogy ha árlejtést tartanak, jött volna a 2Vs mért­földnyi vasút kiépítésének elvállalására? Az árlejtésnek tehát a fonforgó körülmények közt sikere nem lett volna, m úgy az, a mi a kér­vényben erre nézve íelhozatik, nem egyéb, mint üres kifogás. A kérvénynyel egyezőleg azt méltóztatott mondani, hogy a város lakossága nem egyenlő terhekkel rovatik meg. Méltóztassék azonban meggondolni, hogy a város és a vármegye voltak annyi gondoskodással, hogy még mielőtt a tár­gyalások megindultak volna, kötelezték magukat a nagybirtokosok arra, hogy ők nem birtokuk arányában — mert hisz birtokaik a pusztákon feküsznek — járulnak a teherhez, hanem egész birtokuk arányában ép úgy, mintha az ide vonat­kozó megkülönböztetés nem is foglaltatott volna a törvényben. Egyébként az egész garantia valószínűleg csak ideális. A közmunka minister ur a szállító­levelek alapján kimutatta, hogy Szarvas városa szállítmányokért többet fizet évenkint 40,000 frtnál. Ily körülmények között pedig a 35,000 frt évi terhet bátran garantirozhatta. A város oly területen fekszik, a melynek roppant háttere van a nélkül, hogy vasútja is volna. Ha már most Szarvas városához a vasút közelebb vitetik, az egész háttér oda fogja hozni szállítmányait. De

Next

/
Thumbnails
Contents