Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-99

Í10 99. országos ülés márezim 23.1879. lakossal bír ez a város, hogy 57 ezer katastralis hold a határa, világos, hogy az ily eommunitás évi 35,000 frt biztosítást adhat. Ha ez a város nem teheti ezt, akkor nincs város, mely ezt tenni képes volna; oly kedvező körülmények kínálkoznak itt erre. Felhozatott, hogy a szerződés ellen van kifogás ; nem azon engedélyokmány ellen, melyet én terjesztettem be, hanem a szerződés ellen, a mely a város és a vasut-társulat közt köttetett. Ezen szerződés engem, mint közlekedésügyi ministert másodrendben érdekel: mert ennek megbirálása nem reám, hanem az illető megyéhez és a belügyministeriumhoz tartozik. Már érintettem volt, hogy a szerződés a törvényes szabályok szerint jött létre ; az 1874: XVIII. t.-ez.-ben meghatározott módon, maga a communitás hozta meg gyűlésében a határozatot, ezen határozat azután a megyei hatósághoz terjesztetett fel, s a megyei hatóság azt helybenhagyta. A belügyministerium által is helybenhagyatott, s igy tehát minden illetékes fórum által helybenhsgyatott. Azt hiszem, hogy azt megbírálni, hogy már most ennek alapján elutasítandó-e ezen törvényjavaslat — mert hiszen a mit Mocsáry t. képviselő ur ajánl, az egyértelmű az elutasítással — nézetem szerint alig lehető. {Felkiállások a szélső balon: Csak elhalasztás kéretik!) Méltóztatnak mondani, hogy csak elhalasztást kérnek. Bocsánatot kérek, a halasztás itt, lehet mondani, hogy elutasítás, mert most vagyunk épen azon időszakban, a mikor elő kell készülni, hog-y a vasutat a nyáron építeni lehessen. Mert ha az előkészület elhalasztatik, akkor a nyáron építeni nem lehet, és akkor egyáltalán kérdés, vájjon azon vasuttársulatnak lesz-e azután kedve később , a jövő télen a vasút építésére vállalkozni. De másrészről vegyék föl azt, hogy én azért siettem ezen törvényjavaslat benyújtásával most az ünnepek előtt, mert, mint méltóztatnak tudni, az alföld egy nagy vidékét igen nagy csapás érte, s e vidék népének munkára van szüksége, hogy gyarapodhassak; e vasútépítés pedig oly munka, a melyhez az ország nem ad semmit és a mely mégis azoknak, a kik munkára szorultak, egynehány százezer irtot ad kezükbe. Ezért siettem én, és minthogy törvényes szabályok szerint köttetett a szerződés, minthogy továbbá fel sem tehető, hogy valami különös teher származzék ebből egy oly nagy városra, minő Szarvas; minthogy végre tudom, — mert közölve volt velem — hogy azon számítások alapján készült e vállalat terve, a melyeket a Mezőtúrról küldött szállítmányok, tehát a vasúti feladólevelek alapjáu tettek — a mely szállítás pedig okvetetlenül sokkal nagyobb lesz, ha helyben lesz a vasút, mert a tapasztalás mutatja, hogy a könnyű közlekedés nagyobbítani szokta a for| galmat — mindezeknél fogva azt hiszem, hogy | a halasztásnak helye nincs, és ezért kérem a t, házat, hogy Mocsáry t. barátom fölszólalása daczára ezen törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. {Helyeslés.) Móricz Pál: T. ház! En igen helyeslem, hogy a t. ház a beadott kérvényt felolvastatta, nem azért, mintha annak béltartalmára valami nagy súlyt fektetnék — mert hiszen arra, ha négy-öt ember reclamál, nagy súlyt fektetni nem lehet, — de azért, hogy alkalma nyílik a t. képviselőháznak a dolgot megvitatni s illetőleg az érdekelteket, ha lehet, megnyugtatni. Méltóztassék megengedni, hogy a Mocsáry Lajos t. barátom által és a felolvasott kérvényben felhozott érvek ellenében bizonyos felvilágosításokat adhassak. {Halljuk !) Igen helyesen említette fel Mocsáry Lajos t. képviselő ur, és ez a kérvényben is benn van, hogy az árlejtés mellőztetett. De méltóztassék meggondolni, hogy — a mint a t. közlekedésügyi minister ur előttem felemlítette — ezen egész vonal hossza csak 20 kilométer, tehát nem is egészen három mértföld, és méltóztassék meggyőződni, hogy a vasúti kormányzatnál mi kerül legtöbbe, t. i. a technikai és kereskedelmi vezetés, az elkönyvelés, az ellenőrzés és az elszámolás. Ezek egy kis, három mértföldet tevő vasútnál annyiba kerülnek, hogy felemésztik az összes évi jövedelmet. Gondolja-e a t. képviselő ur, hogy ha árlejtést tartanak, jött volna a 2Vs mértföldnyi vasút kiépítésének elvállalására? Az árlejtésnek tehát a fonforgó körülmények közt sikere nem lett volna, m úgy az, a mi a kérvényben erre nézve íelhozatik, nem egyéb, mint üres kifogás. A kérvénynyel egyezőleg azt méltóztatott mondani, hogy a város lakossága nem egyenlő terhekkel rovatik meg. Méltóztassék azonban meggondolni, hogy a város és a vármegye voltak annyi gondoskodással, hogy még mielőtt a tárgyalások megindultak volna, kötelezték magukat a nagybirtokosok arra, hogy ők nem birtokuk arányában — mert hisz birtokaik a pusztákon feküsznek — járulnak a teherhez, hanem egész birtokuk arányában ép úgy, mintha az ide vonatkozó megkülönböztetés nem is foglaltatott volna a törvényben. Egyébként az egész garantia valószínűleg csak ideális. A közmunka minister ur a szállítólevelek alapján kimutatta, hogy Szarvas városa szállítmányokért többet fizet évenkint 40,000 frtnál. Ily körülmények között pedig a 35,000 frt évi terhet bátran garantirozhatta. A város oly területen fekszik, a melynek roppant háttere van a nélkül, hogy vasútja is volna. Ha már most Szarvas városához a vasút közelebb vitetik, az egész háttér oda fogja hozni szállítmányait. De