Képviselőházi napló, 1878. V. kötet • 1879. márczius 24–május 6.

Ülésnapok - 1878-98

gg 98. ersságo* fiiéi márezlns 27. 1879. eljárásnak kell, hogy tarfsam — én is csak egyéni nézetet mondok — hogy ha a magyar törvényhozás kebelében a magyar koronának egy oly nevezetes része, minők a horvát-szlavón országok, hazaellenes aspiratiókkal vádoltatnak. (Helyeslés jobb/elől.) Már pedig azon aspiratiókat táplálni, melyeket tegnap Eötvös képviselő ur kifejezett, annyi volna, mint a magyar korona integritása ellen törni. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez a vita bezárása előtt mondatott volna, a köztünk jelenlevő horvátországi képviselők között akadt volna, ki ezt visszautasítja. De mert nekik szólniok már a vita bezárása után nem lehetett, én a magam részéről nemcsak mint kormánytag, de mint mag ar ember is, kötelességemnek tartom kimondani, hogy ily szándéklatokkal, ily hazaellenes törek- I vesékkel vádolni Magyarország egy népfaját sem j szabad, s ép oly kevéssé szabad azon társországot. (Helyeslés jobb/elől.) Ha tud a t képviselő ur egyeseket, kikben ilyen aspiratiók vannak, van mód. azokkal szemben eljárni. Vannak hála istennek törvényeink. De egy egész nemzetet, egy egész országot igy megbántani akarni, (Mozgás a szélső baloldalon) semmi szín alatt és semmi körülmények köztt helyes nem lehet. Eötvös Károly : Egy szóval sem mondtam mindezeket. Tisza Kálmán: Azt gondolom, hogy a mit több száz ember hallott, azt bizonyítani nem kell. Eötvös Károly: Ott vannak a gyorsírók. Tisza Kálmán: Különben még egy megjegyzést kell tennem a t. képviselő ur beszédére; és ez arra vonatkozik, midőn azt mondta, hogy a berlini congressus már csak azért is elitélendő, mert az a népek sorsáról határozott, a népek megkérdezése nélkül; és a t. képviselő ur egyszersmind kilátásba helyezte, az esetre, — ha majd keleten az illető népfajok belátják, hogy nekik nincs mit várniok ama nagyhatalomtól, melytől most szerinte mindent várnak, hanem hogy nekik a szabadságot kell keresniök, — a szabad népeknek egy nagy foederatióját a magyar politika vezetése alatt. A mi az elsőt illeti, egy kérdést teszek. A t. képviselő ur most két év folytán egyike volt azoknak, kik azt hangsúlyozták, hogy a magyarosztrák monarchia kötelessége lett volna a keleti [ politikában zászlajára, irni és fegyverrel is érvé- I nyesíteni Törökország integritásának fenntartását. Vájjon megkérdezte ő ez iránt azokat a népeket? ; (Derültség a jobboldalon.) Vagy mit gondol, ha i megkérdezte volna őket, ezen politikát támogatták ; volna az ő általános szavazatukkal? (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Én azt gondolom, sokkal I kevésbbé támogatták volna ezeu politikát, mint | azt, mely Berlinben inauguráltatott, mely mig egy egyes hatalom túlterjeszkedését megakadályozta, mely mig nagy agglomerátum képződését nem initiálta: addig az ott levő szláv és nem szláv a:kú keresztény népek egyéniségi kifejlődését lehetővé tette, (ügy van! a jobboldalon.) Ha tehát a t. képviselő ur a miatt vádolja a berlini szerződést, hogy az disponált a népekről azok megkérdezése nélkül, akkor — ismétlem — legelőször is égesse el saját politikáját és igyekezzék elfelejtetni mindazt, a mire minden utón és módon agitált, a mi abból áll: Törökország integritása minden áron. Mert higyje el, erre nem fog azon népek köztt szavazatokat és híveket találni. (Elénk tetszés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) De, t. képviselőház, nem tagadom, figyelmessé lettem azon eldorádói szövetkezés ideájára, a magyar politika alapján. Minden félreértés kikerülése végett ismétlem, a mit annyiszor mondottam és imént is érintettem, hogy én a keleten lakó egyes néptörzseknek, mint ilyeneknek, egyéni kifejlődésétől nemcsak nem félek, hanem azt, mihelyt egyszer a török uralom egyátalán tarthatatlanná lesz, óhajtandónak és kívánatosnak tartom. De vájjon nincs-e, nem volna-e nagy illúzió azt hinni, hogy egy keleti nagy confoederatió, melyben — gondoljuk meg jól — mi magyarok nem fognánk még csak relatív többséget is képezni, a magyar fajnak és a magyar politikának biztos megnyugvási pontja és biztosítéka lenne. (Helyeslés a jobboldalon.) Uraim, foglalkoztak már ez eszmével mások, s hova jutott az ezen eszmével való foglalkozás? Alternáló országgyűlésekre Pesten, Belgrádban, Zágrábban, Bukarestben és isten tudja hol. Hát ez lesz az a magyar Eldorádó ? Ez az a magyar politika? Én, t. képviselőház, a magam szent meggyőződésem szerint óva intek minden embert és igen kérem, hogy a számarányokat, a politikai esélyeket úgy mérlegelni nem tudó népét ez országnak ne ringassák ebbe a hitbe; mert ha ebbe beringatják, önmagával ásatják meg sírját, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A mi, t. képviselőház, Polit t. képviseli) ur beszédét illeti, már reflectáltam rá az elmondottakban is, de még egy pár szót kívánok róla szólani. (Halljuk!) Én határozottan állítottam mindig, állítom ma is, hogy a politika, melyet a magyar-osztrák monarchia követett, nem ellenséges az egyes szláv törzsek iránt, de ellenséges a panszlavismus iránt. A képviselő ur azt monda tegnap, hogy az mindegy. No, t. képviselő ur, ha mindegy, akkor én igen sajnálom azon egyes szláv törzseket, mert akkor egyes szabad lélekzetü államok köztt igazán jön létre a különböző szláv fajoknak az absolutismus izzó kalapácsa által összevert oly egysége, melyet legelőször