Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-81

81. országos ülés ra&rczius S. 1879. 61 lép, csak ntun lehet várni, sőt nem lehet tú'nv, hogy az első rangú nagy államnak úgy tisztviselői, mint más állampolgárai idegen területen, idegen felségjog, idegen igazságszolgáltatás, idegen rendőrség alatt legyenek. Ez iránt ugyan adott felvilágosítást a t. közlekedési minister ur, de annak folytán azon egyezménynyel, melyet Románia kormányával kötni fog, változtatás fog történni a törvényben. A törvény világosan azt mondja, hogy egy közös nemzetközi pályaudvar építtetik. Azon terv szerint, a melyet a t. minister ur említett, úgy lesz a dolog, hogy magyar részről Brassóban fog történni a vámolás, román részről pedig esetleg egy román városban: tehát nem lenne nemzetközi intézmény, nem lenne közös pályaudvar, mint azt a törvény 7-ik §-a előírja. Azt hiszem tehát, hogy ha igy a törvényen változás fog történni, az csak törvényhozási utón történhetik, és azon nemzetközi szerződés, a melyet kilátásba helyezett a t. minister ur, itt a házban törvényhozási intézkedés alapjául fog szolgálni. A másik kérdés iránt, t. i. a megnyitás határideje iránt a t. minister ur jónak látta nem nyilatkozni. {Egy hang jobbfelól: Igen helyesen tette!) De a mennyiben a t. minister ur nem érezte magát indíttatva előttem szóló képviselő ur felszólalása folytán nyilatkozni, bátor leszek ez iránt én kérdést intézni hozzá. A t. minister ur méltóztatik emlékezni, hogy most egy éve, múlt évi ápril 11-éneziránt nyilatkozatot tett a házban és azt méltóztatott mondani, hogy azon simulékony szellemnél fogva, mely jelenleg Magyarország és Románia közit létezik, nem lesz nehéz módot találni a megnyitás határideje iránt is, a melylyel Magyarország érdekei megóvassanak. Reménylem, a t. közlekedési minister urnak sikerült azon nem nehéz módot megtalálni és reményiem, hogy azon simulékony szellem, a melyről a t. minister ur akkor szólott, azóta nem változott, hanem meghozta a magyar érdekek, az érintett közgazdasági és fiscalis érdekek kielégítését. Egy pár hónappal később, május 18-án kijelentette a t. minister ur a házban, hogy szigorúan ragaszkodik a törvénynek azon rendelkezéséhez, hogy azon két vonalnak csakis együttesen kell és szabad megnyittatni és hozzá tette, a mit jelenleg ismételt, hogy a pályaudvar kérdését nagyfontosságú általános országos érdekű kérdésnek taríja és ez irányban fog eljárni. Tiz hónapja, hogy ezen utóbbi kijelentés tétetett. Meg voltam győződve, hogy ez időt a t. minister ur felhasználta arra, hogy legalább 8 maga tájékozva legyen az időről, a mebyben garantia mellett kimondhatja, hogy ezen vasút valahára mikor íog kiépíttetni. Én ez iránt nem táplálnék aggodalmat, ha nem olvastam volna az 1874-ki tárgyalás naplóját, és nem találtam volna ott egy akkor nagyon híres ellenzéki vezérférfiunak igen aggodalomkeltő jóslatát. Talán méltóztatnak emlékezni, hogy 1874. Julius 13-án az ellenzék egy akkor hires férfia ezeket mondta: Ha már azon hatalmas bankcsoport, melynek kezében van az osztrák államvasút, és ezzel az egész rumán vasúti hálózat; képes volt két államot arra birni, hogy vasúti szerződést kössön, és hogy egy vonalat, mely Magyarország érdekében nem igen volna, szintén vétessen fel a törvénybe: akkor nagyon is tartok attól, hogy azon mozzanat, mely 74-ben arra bírta a két államot, és különösen saját kárára a magyar államot is, hogy ezen szerződésre lépjen, ugyanazon hatalommal később, ha a 153 milíió el lesz költve, és a conversióra kerül a sor, s ismét hozzá fordulunk pénz végett, ki fogja vinni, hogy az ő érdekeibe ütköző másik vonal, t. i. a tömös-plojesti, ha nem egészen fog is ad graecas calendas halasztatni, de legalább nagyon hosszú időre, ugy, hogy azon színleges garantia, mely a törvényben van, hogy egyszerre nyittassanak meg ezen vonalak, a bankcsoport, és az osztrák államvaspálya-társaság altul meg fog hiusittatni. T. ház! Engedjék óhajtanom, hogy Tisza Kálmán urnak akkori jóslata nem valósul meg. Engedjék reménylenem, hogy mikor a magyar államférfiak minap Bécsben nem csak a román kormány kiküldöttével, Balacianu úrral, hanem az említett nagy pénzhatalom megbízottjával is tanácskoztak, kötelességök teljes ismeretével és lelkiismeretesen jártak el. Engedjék reménylenem, hogy Tisza Kálmán nem lesz megvalósítója és végrehajtója azon intő, Kassandra-féle jóslatoknak, melyeket ellenzéki korában itt a házban tett. Én várom és reménylem, hogy a közlekedési minister ur képes lesz megnyugtató felvilágosítást adni azon kérdésre: mikorra reményű, hogy a tömös-plojesti vasút teljesen ki lesz építve, különösen azon része, mely a legnagyobb nehézségeket támasztja, a Kimpina-Sinaia köztti vonalrész. Reményiem, hogy ez iránt nemcsak sejtelmeket és reményeket, hanem határozott akaratot és tervet is fog mondhatni, s hogy azokról, miket itt mondandó lesz, felelősséget és garantiát mer vállalni. Kérem tehát az ez iránti nyilatkozatát. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő ur reám és különösen Bécsben folytatott oly tárgyalásokra is hivatkozván, melyeknél a közlekedési minister ur nem volt jelen, ezen tárgyban egy pár szót elmondani szükségesnek tartok. (Halljuk!) Először és mindenekfelett azt hiszem, hogy a t. ház át fogja látni azt, hogy midőn a köz-