Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-81

60 SÍ. országos ülés márczins S. 1879. magyar részről engedélyezett azou kedvezmény, hogy a nemzetközi vám- és indóház román területen legyen, ha a román kormány a kikötött határidőt megtartja és a vonalat a múlt év augusztus 31-ig megnyittatja, megszűnt s ezen kötelezettsége alól a magyar kormány föloldatott az által, hogy azon vasút nemcsak akkorra nem nyittatott meg, hanem még ma sincs nyitva, de még csak készen sincs. Tudom én azt jól, hogy a román kormány egy újabb terminust kért 1879. deczember 31-kére, de meg vagyok győződve, hogy ezt nemcsak nem fogja, de nem is tudja megtartani. Tény az is, hogy a román kormánynak semmi nagy érdeke nincs sem ezen. sem az orsova-vercerovai vonalon Magyarországgal összeköttetésbe jönni. 0 nem foreirozza sem az orsovavercerovai összeköttetést, sem ezen vasút kiépítését, ennélfogva a magyar kormány kezében van most azon jog, hogy követelhesse a vám- és indóháznak most már a magyar területen leendő építését. Én úgy vagyok értesülve s tudom is, hogy a kormánynak is ez az intentiója, de szükségesnek látom, hogy a közlekedési minister ur itt a házban ez iránt megnyugtató nyilatkozatot tegyen. [Helyeslés.) Ezennel bátor vagyok felkérni, méltóztassék a minister ur ez iránt nyilatkozatot tenni, mielőtt azon tekintetben a ház határozna, hogy e kérvény tanulmányozás végett a közlekedési miuisteriumuak kiadassék. {Helyeslés.) Péchy Tamás közmunka és közlekedési minister: T. képviselőház! 1877-ben, midőn a brassó-plojesti és vercerova-orsovai vasutak iránt itt törvény alkottatott, majdnem ezzel egyidejűleg, sőt részben még előbb tervek dolgoztattak ki a nemzetközi indóházakra vonatkozólag, a mint hogy ennek másként történni nem is lehetett mert a tervezeteket előre kell elkészíteni és megállapítani, különösen ott, a hol két állam köztti kérdésekről van szó. A brassó-plojesti vasút azonban, melynek kiépítése a mi részünkről különösen szorgalmaztatott, nem építtetett ki. Á román kormány e részben határozottan azon állásponton állott, hogy a kiépítés elmaradása nem jóakaratán, nem jó szándékán, nem szomszédi jó gondolkozásán múlt, hanem okozta a háború folytán ott beállott válság, mely nemcsak pénzügyére, hanem munkaerejére is béuítólag hatott, a minek folytán az említett vasutat a kikötött határidőre elkészíttetni képes nem volt. A román kormánynak ezen nyilatkozatát nagyon természetesen nemzetközi tekintetekből és a nemzeteknek egymás iránti testvéries indulatánál fogva el kellett fogadni, a minthogy a tények is a mellett szólottak. Miután a kiépítés elmaradt, az indóházakra vonatkozó föltételek s minden más ezen vasútra vonatkozó szerződések újólag kérdés alá kerültek. Én ezen alkalmat felhasználandónak tartottam arra, hogy a két kormány közt 1874-ben létrejött tervezetet, mint nem létezőt tekintve, újabb tervezetek készíttessenek; még pedig azért, mert az én meggyőződésem szerint az, hogy ott Brassó és Plojest köztt levő határon a Kárpátokba építtessék az indóház, az árúk és a málhák megvámolása tekintetében Magyarország érdekében nem fekszik, s igy igyekeztem oda hatni, hogy kereskedelmi tekintetekből az árúk megvámolása magyar részről Brassóban, román részről, ha az el nem fogadtatnék, valamely román városban történjék, hogy a kereskedők azon városban lehető kényelmet találjanak, a míg az árúkat átszoigáltatják. Az, hogy az utasok málhái hol vizsgáltassanak meg, előttem nagy súlylyal nem bírt, mert az utoljára is mindegy, akárhol vizsgáltatik meg, vájjon az utas nem rejteget-e a magával vitt málnában dugárút. Ez, mondom, másodrendű kérdés volt előttem. Minthogy azon nemzetközi szerződésről van szó, melynél több factornak kell közreműködni, a dolog lassabbban ment, s csak most van reményem, hogy a szerződés néhány nap alaít létesülni fog, s akkor a dolog természete szerint az egész szerződés a képviselőház elé fog kerülni. Azt hiszem, hogv azon nézeteket, medvéket j a képviselő ur hangoztatott s melyek az én nézeteimmel s a kereskedelmi minister ur nézeteivel is megegyeznek, sikerülend e szerződésben érvényre emelni s akkor tudom, a felszólaló képviselő ur aggodalma is el fog oszolni. Addig pedig, minthogy most már tanulmányozásról szó sem lehet, mert a kérdésnek már tanulmányozva kell lenni, egyebet talán helyesen nem is tehetnénk, minthogy kimondjuk, hogy a kérvény további eljárás végett kiadaíik a közlekedési és kereskedelmi minisíereknek. [Általános helyeslés.) Zay Adolf: T. ház! A mint méltóztatnak tudni, ebben az ügyben irányadó az 1874: XXVII. t. ez. Ezen törvényczikk 3. és 4. §-ában ezen vasút megnyitásának ideje, 7. §-áhan pedig a nemzetközi pályaudvar kérdése foglaltatik. A két versenyző pálya megnyitására nézve a harmadik és negyedik §. világosan azt mondja, hogy azoknak együttesen és az illető szerződések kicserélése után 4 év alatt kell történni; tehát ki kellett volna építeni mindkét vasutat legkésőbben 1878. évi augusztus 31-ig, a mi ennek daczára nem történt meg. A mi a nemzetközi pályaudvart illeti, arról a törvény 7. §-a ugyan nem mondja, hogy melyik | állam területére építtessék, de azt határozza meg, I hogy azou államot, melynek területén a pálya{ udvar létezik, illeti a teljes íölségjog is, beleértve az igazságszolgáltatást és rendőrséget. Szükségesnek tartottam ezt felemlíteni, mert én úgy hiszem, hogy mikor egy olyan elsőrendű nagyhatalmi állam, mint Ausztria-Magyarország egy negyedrangú kis állammal ilyen szerződésre