Képviselőházi napló, 1878. IV. kötet • 1879. márczius 6–márczius 23.

Ülésnapok - 1878-80

80. országos ülés márezius 7. 1879. 45 natos haladásról" még nem tehet jelentést. A másik lapon pedig azt mondja a minister ur : „a vasutak árszabási ügyeinek fejlesztése szaka­datlan tanulmányokra szolgáltat alkalmat." E szakadatlan tanulmányok tanúságot tesznek ugyan arról, hogy a kormány ezen igen fontos ügygyei komolyan foglalkozik, de mikor azt látjuk, hogy ezen szakadatlan tanulmányokkal szemben a mi gabonakivitelünk Németország legtöbb piaezairól már is el van terelve, és ezt a t. minister ur is elismeri, ezen vaskos vasúti jelentésében is; midőn azt látjuk továbbá, hogy minden oldalról hangoztatik, miszerint a gabonakivitel kérdése ma már szoros értelemben vett vasati tarifa­kérdést képez, s csak ezen kérdés megoldásától függ gabnakivitelünk sorsa még az ilyen, vidékenként rendkivüli jó évben is, minő az idei: akkor azt hiszem, nem érheti be a parlament és az érdekelt nagy közönség azzal, hogy a t. minister ur csak szakadatlan tanulmányokat tegyen, (ügy van! balfelöl) E veszélyek —• és ezt nem lehet eléggé gyakran hangsúlyozni — e veszélyek nem egyedül, sőt nem is első sorban a kereskedelmet, de legközvetlenebbül a mezőgazdaságot fenyegetik. {Helyeslés balfelol.) A vasgytirű, mely nyersproductiónk értékesítését fenyegeti, mind közelebb és közelebb jön a monarchia határaihoz. A t. minister ur jobban tudja mint én, hogy a hajószállítás például New-Yorkból Angliába épen annyiba kerül, mint Szegedről Budapestre. Méltóztassék ebből eonsequentiát húzni. Amerikában a gabonatermelés s ma-holnap a lisztipar is óriás dimensiókat vesz; már 1878-ban 7.339,000 quarter gabona szállíttatott Angliába, szemben a még 1879-ben is csak 2 millió quarterre rúgott szállítással. De nemcsak a gabnakivitelre nézve állanak e mind károsabb viszonyok fenn, hasonló panaszokat hallunk, például a kőszéntermelés tekintetében is, s a t. ház tagjai meggyőződhettek saját magán-háztartásukban is, hogy az 5—600 kilo­méter távolságról importált külföldi szén, itt Budapesten versenyez a hazai kőszénnel, s pedig nemcsak jobb minőségénél fogva, a mire nézve különben sok az elfogultság, hanem egyedül a vasúti tarifáknál fogva, melyek a külföldi szénre nézve aránytalanul jutányosabbak, mint a hazaira nézve. Tarifapolitikánkkal tehát egyrészről bei­termelésünket nyomjuk, másrészről kivitelünket lehetetlenné teszszük. A t. minister ur elismeri ezen jelentésében ezt, midőn arra utal, hogy jóllehet, hogy a vas­úti szállítások — az államvasutakról beszélek — csökkentek, csökkentek nevezetesen az északi vonalnál 18, a déli vonalnál 48°/ 0-el. Az államvasutakra vonatkozó jelentés szerint 1877-ben 76-hoz képest csökkent a gabona­forgalom íi 1.470 tonnával, a kőszénforgalom 10,743 tonnával. Daczára a forgalom e nagy­mérvű csökkenésének, örvendetes tény gyanánt tünteti föl a t. minister ur a jövedelem egyidejű emelkedését. Emelkedett pedig a jövedelem az északi vonalakon 7Vä, a déli vonalakon körül­belül 107a százalékkal. Fiscalis szempontból talán örvendetes e tény, bár itt sem merném azt egészen örvendetesnek állítani; látva azon­ban azt, hogy a közforgalom a nagymérvű díj­szabás-fölemelések és azon szerencsétlen kartell folytán, mely nemcsak a subventionált vasutak között köttetett, de — a minek értelmét és czélját sohasem tndtam felfogni — az önálló vasutakra nézve is megköttetett; tehát az osztrák államvasuttal és a déli vasúttal is fennálló kartell folytán, a díjszabás-felemelések akkorák, hogy a forgalom csökkenése évről-évre észlel­hető, de természetesen egy időre emelkedik a jövedelem. Vájjon az ily természetű jövedelmi szapora­lás közgazdaságilag örvendetes-e, erre azt hiszem, szükségtelen bővebben kiterjeszkedni. De nézetem szerint ennek még pénzügyi hatása is talán már a legközelebbi években érezhető lesz. Nem akarok további példákat fölhozni; volt alkalmam már e viszásságokra a t. ház figyelmét ismételten felhívni. Meggyőződ­hetik a baj és veszély mérvéről a t. pénzügy­minister ur, az elsőrangú kereskedelmi lapnak majdnem naponkénti följajdulásából. Nincs száma a „Pester Llo3 7 d"-nak, mely nem utalna rá, hogy gabnakivitelüuk a díjszabások nyomása folytán évről évre, hónapról hónapra mindinkább veszélyeztetik. Bátor vagyok tehát a t. közlekedésügyi minister urat felkérni, méltóztassék nyilatkozni az iránt, — nem szólok most a vasutak csopor­tosításának kérdéséről, a mi, beismerem, szintén összefüggésben van egy rendszeresebb tarifa­politika érvényesítésével — mik történtek arra nézve, hogy ezen viszonyok jobbra forduljanak ; mik történtek arra nézve, hogy a kormány kezei örök időkre meg kötve ne maradjanak, a mire t. kereskedelmi minister ur is több Ízben utalt. Bátor vagyok mellékesen megjegyezni, hogy hisz a kor­mánynak dolga és kötelessége, hogy kezeit, hogy az ország vitális gazdasági érdekeit ezen kötelék­ből kiszabadítsa; mert minduntalan csak consta­tálni azt, hogy tanulmányok tétetnek, de a kormány kezei kötve vannak, ahoz nem valami nagy kormányzati bölcsesség kell. {Helyeslés bal­felöl) A másik kérdés, melyre minister ur szives figyelmét fölhívni bátorkodom, az : nem lehetne-e a vasúti tarifák megállapításánál és egyáltalában vasúti forgalmi politikánk megállapításánál az érdekelt szakértő köröket is némileg igénybe venni? Az államvasutak igazgató-tanácsa áll

Next

/
Thumbnails
Contents